Alig pár évtizeddel ezelőtt a segítő szülő képe mindenkiben szigorú arcú apukát, anyukát idézett meg, aki pálcával (adott esetben vonalzóval) állt a tanuló gyermek felett, hogy az asztalra sújtson, ha a csemete hibát követ el. Az utód jövőjéért aggódó szülőnek ma már egészen más taktikákhoz kell folyamodnia, ha segíteni akar az érettségire-felvételire való felkészülésben.

Laura tavaly érettségizett - az élmény még frissen él benne, ám ő is elismeri azt, amit utólag szinte az összes érettségiző: nem is volt olyan nagy dolog az egész, mint amilyennek elképzelte. Előtte persze aggódott, de saját bevallása szerint nem vitte túlzásba a dolgot. Voltak azonban, akik nem tudták olyan lazán venni az akadályokat, mint ő.

„Volt egy osztálytársam, akitől nagyon sokat vártak el otthon. A lány merő feszültség volt az érettségik alatt, nem aludt, állandóan kávézott. Nem is vették fel, csak költségtérítéses szakra" - idézi fel egyik barátnője esetét. Őt nem nyomasztották a szülei a vizsgák miatt. Néha megkérdezték, hogy áll és ha valami kellett, abban segítettek, kifizették az érettségi előkészítőt is. Elvárni csupán azt várták el, hogy elég pontszámot szerezzen és felvegyék valahová - ám soha nem nyomasztották ezzel.

Stressz nélkül

Dr. Harangozó Judit pszichiáter egyértelműen Laura szüleivel ért egyet: nyomasztani, még erősebb stressz alá helyezni a felvételizőt semmiképpen sem szabad. Azt javasolja, minden eredményt dicsérjenek a szülők, még akkor is, ha az nem a legjobb és úgy támogassák csemetéjüket, ahogy azt ő igényli. Még ha tartanak is attól, hogy a tanuló nem foglalkozik eleget az anyaggal - soha ne fenyegetőzzenek, inkább adjanak hangot aggodalmaiknak úgy, hogy azt a gyermek ne támadásként értékelje.

A tét ugyanis nem csupán a megszerzett pontszám - a szakember arra is felhívja a figyelmet, sok pszichés zavar is az érettségi kapcsán, az okozott stressz miatt jön elő. A feszültséget pedig legtöbbször nem maga a tanulás okozza, hanem a rosszul - negatívan, agresszíven - kommunikált elvárások. Higgyük el, a gyerekek legnagyobb része maga is tisztában van a helyzet súlyosságával. Nagyobb probléma, hogy sokan azt sem tudják, hogyan álljanak neki a tanulásnak és birkózzanak meg a látszólag feldolgozhatatlan mennyiségű oldalnak, tételnek és adatnak. Nem is csoda - életük első olyan megmérettetése ez, amely során átfogó tudásra van szükségük.

Óvatosan a segítséggel!

Sokan ilyenkor azt gondolják, segítséget nyújtanak azzal, ha számon tartják, kikérdezik a gyereket - együtt tanulnak vele. A pszichiáter azonban ezt egyértelműen nem tartja szerencsésnek. „ A szülő kérdezze meg, hogy miben tud segíteni, de egyértelműen az önálló munkát kell támogatni. Ha az anyuka, apuka állandóan a gyermek sarkában áll, a tanuló önállótlanná válik és feszült lesz, ha új feladattal szembesül. Hiba az is, ha úgy ajánljuk fel segítségünket, hogy közben nincs időnk, energiánk arra, hogy valóban kikérdezzük, átvegyük vele az anyagot, hiszen ez is csak idegességet, feszültséget szülhet.”

Gazdálkodás az idővel

Erre az áthidalható, de jelentős változásra hívja fel a figyelmet Csicsek Éva, a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium angoltanára is. Náluk, az iskolában külön tanulás-módszertani kurzus segíti a diákokat a felkészülésben - de az idő beosztásában, az úgy nevezett „time managementben” bizony a szülő is sokat segíthet. „Arra érdemes ilyenkor figyelni, hogy a két óra tanulás valóban két óra tanulás legyen és ne zenehallgatás vagy szépítkezés - utána pedig ki kell küldeni a gyereket a kertbe, el kell hajtani futni, focizni - gondoskodni kell arról, hogy egy-másfél órára valóban kikapcsolódjon, és utána újult erővel térhessen vissza a munkához.”

A helyzet furcsa és nem feltétlenül egyszerű, hiszen a szülőnek egyszerre kell láthatatlanná válnia és erős támaszt nyújtania. Bíznia kell abban, hogy a gyermeknek benőtt már a feje lágya és maga is érzi a felelősséget, tudnia kell hogyan lehet néha mégis javaslatokat tenni, aggodalmainak hangot adni - és mindemellett figyelni, hogyan tud mégis a tanuló segítségére lenni. László Istvánné Éva, aki már két gyermekét kísérte át az érettségin azt mondja, olyan ez, mint a lakmuszpapír. Az ilyen stresszhelyzetek megmutatják, milyen is a gyerek és a szülő kapcsolata. Bíznak-e egymásban, tudja-e a szülő, hogy mire képes a fia, lánya - rendkívüli dolgokat pedig nem szabad kérni tőle.

Sok helyen, így Sárospatakon és Székesfehérváron is a szülői munkaközösség csemegékről, üdítőkről gondoskodik a szóbeli érettségik ideje alatt. László Istvánné mindkét gyermeke vizsgájánál ott volt és végigizgulta a napot értük és osztálytársaikért. A gyerekek a vizsga végeztével a tanterem feszült légköréből a csevegő, eszegető-iszogató társakhoz, tanárokhoz, anyukákhoz-apukákhoz léptek ki.
Elfogadás és dicséret, bizalom és sok figyelem - ez a legnagyobb és leghatékonyabb segítség az érettségik-felvételik idején. Az már más kérdés, hogy néha ez egy egy-két zacskó pogácsában és pár liternyi kólában-ásványvízben is testet ölthet.