Számos kiemelkedő alkotó életrajzában fedezhetőek fel a tanulási zavarok nyomai. Michael Faraday beszédzavarokkal és helyesírási nehézségekkel küzdött, problémája volt a matematikával és megbízhatatlan volt a memóriája. George S. Patton tábornok gyermekként nem boldogult az olvasással, a betűk fejenálltak és megfordultak.

A specifikus tanulási zavarokat igen gyakran a szokásostól eltérő információ¬feldolgozási mód okozza. Az írás, olvasás, számolás megköveteli a szekvenciális, egymásutáni, lépés¬ről lépésre történő feldolgozást, amely az általában domináns bal agyféltekéhez kötődik. Ha valakinek ez a feldolgozási mód gyengébb, akkor nehézségei lehetnek a tanulással. Legtöbb esetben azonban kiderül, hogy a ez csak egyik oldalról deficit. A jobb agyféltekéhez kapcsolódó egészleges, egyidejű, vizuális információ feldolgozás igen kiváló lehet, és éppen olyan kiemelkedő teljesít¬mé¬nyekhez vezethet, mint a hagyományos, lépésről lépésre történő, analizáló logikai út.

A specifikus tanulási zavarokkal küzdők azért vannak hátrányban az iskolában, mert az oktatás nem illik képességeikhez, sajátos információfeldolgozási módjukhoz. Képe¬sek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem úgy mint a többiek.

A specifikus tanulási zavarok az iskolához kötődnek, és miután így vagy úgy megtanult az egyén írni, olvasni, számolni, azt gondolhatnánk, hogy elmúlt a diszlexiája, diszkal¬kuliája, stb. A specifikus tanulási zavarok, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia azonban nem gyógyítható, mert nem betegség. Sajátos, specifikus információfeldolgozási mód jellemzi az egyént, ami egész életében sok előnnyel és hátránnyal jár. Azokon a területeken, ahol a rendezettség, írás, olvasás, számolás, egymásutániság fontos szerepet játszik, sok nehézséggel találják magukat szemben. Másrészről viszont egyéb képességeik olyan ajándékot jelentenek számukra, amely természetes adottsággá teszi a kreatív gondolkodást, újszerű látásmódot. Gyakran igen hirtelen találnak kiváló megoldásokra, miközben mások még a problémát se tudták megfogalmazni, képzeletük rendkívül gazdag, sokan közülük művészek vagy műszaki zsenik.

A kiváló képességű diszlexiások számára is hatalmas akadályt jelentenek a vizsgák, minthogy a vizsgákon a szaktárgyi tudást csak az írás-olvasás magasabb szintje által tudja bemutatni a vizsgázó mind az érettségi, mind a felvételi, mind a felsőoktatási, sőt, a KRESZ vizsgák esetében is. Ezeken a vizsgákon tehát eleve hátrányban vannak a diszlexiások. Függetlenül intellektuális képességeiktől és tárgybeli tudásuktól, gyenge írás-olvasás készségük miatt gyakran rossz eredményt érnek el, vagy nem is tudnak átjutni a vizsgákon.

A felnőttkori diszlexia nem csupán egészségügyi vagy pedagógiai-pszichológiai kérdés hanem sokkal inkább jogi és munkaügyi kérdés.

A felnőtt diszlexiások akkor kaphatnak könnyítéseket, felmentéseket, ha fogyatékossá nyilváníttatják magukat. A diszlexiások azonban nem fogyatékosak. Eltérő információ feldolgozásuk miatt szenvednek hátrányt. Kisebbségnek tekintendők, és ezáltal jogaikat is ennek megfelelően kell biztosatani. Nem felmentésekre van szükségük, hanem megfelelő ellátásra, a többséggel egyenlő esélyekre.

A diszlexiásoknak megfelelő tanítási-tanulási módszereket a tanárképzésbe kell beépíteni ahhoz, hogy a mindennapi oktatás során a diszlexiások képességeiknek megfelelően tudjanak teljesíteni. Így az iskolában nem szenvednek kudarcot, és a későbbi karrierjükben alacsony iskolázottságuk, nyelvtudás hiányuk, gyenge önétrétekelésük nem jelentene hátrányt. Igen magas a diszlexiások aránya a munkanélküliek között, ami jelzi, hogy a diszlexiások a munkavállalásban is hátrányt szenvednek.

A másság és annak elfogadása a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezményben került lefektetésre. Magyarország ratifikálta ezt 2007. július 20-án, és 2008. május 3-án lép életbe. Ennek megfelelően kell átalakítani az oktatást és a vizsgarendszereket is.

Anatole France, a kiváló író, kétszer megbukott az érettségi vizsgán rossz helyesírása miatt. Számos diszlexiás hasonlóan jár. Az érettségi vizsgákon, hasonlóan egyéb vizsgákhoz, függetlenül attól, hogy diszlexiásról van -e szó, választható kellene legyen a szóbeli vizsgázás, a szövegszerkesztő és helyesírás ellenőrző program és számológép használata. A kérdések felolvasása a mai technikai lehetőségek között nem megoldhatatlan feladat.

Ezek a módosítások lehetővé tennék, hogy mindenki szaktárgyi tudásáról tegyen vizsgát, ne korlátozza olvasási-írási készsége. Ha bárki, fogyatékossá nyilvánítás nélkül is választhatja ezt a vizsgázási módot, akkor a diszlexiások egyenlő eséllyel indulhatnak az életbe.

A nyelvvizsga esetében hasonló a helyzet. A diszlexiás is meg tud tanulni, és meg is kell tanuljon idegen nyelveket. A vizsgák, nemcsak a diszlexiások esetben, hanem általában is, a nyelv használatát és a kommunikációt kell, hogy vizsgálják. A legtöbb munka esetén nincs szükség pontos nyelvtani ismeretekre, sokkal inkább kommunikációs készségre.

Az érettségi vizsgák esetében már elindult a folyamat, amely során a kompetenciákat vizsgálják. Ennek továbbfejlesztése mindenki számára előnyös lehet.

A népességnek legalább 10 százaléka diszlexiás. Nem lényegtelen kérdés, hogy a népesség tizede fogyatékosként vagy alkotó emberként élheti-e életét. Az Adytrain az Európai Unió Leonardo da Vinci-projektje. Ebben bemutatjuk, hogyan lehet a legjobbat kihozni azokból, akik írás-olvasási nehéz¬ségekben szenvednek, és másoktól eltérő megközelítésre lehet szükségük. Reményeink szerint eredményeink hasznosak az oktatásirányításnak, felnőtteket oktatóknak, cégeknek, önkormány¬za¬toknak és maguknak a diszlexiásoknak is.

Az Adystrain Project egésznapos, ingyenes konferenciát szervezett a Pozitív Egyesülettel közösen, a MTA Pszichológiai Kutatóintézet támogatásával április 26-án szombaton.
A résztvevők megismerkedhettek a felnőtt diszlexiások helyzetével, kezelésének és ellátásának lehetőségeivel. Hazai és nemzetközi szakemberek mutatták be az elért eredményeket. A