Mint minden újdonságnak, az internetnek is vannak ellenzői és rajongói, és mint a legtöbb (új) eszközt, ezt is lehet jól is, rosszul is használni. A felnőttek - pedagógusok és szülők közös - felelőssége, hogy a gyerekeket megtanítsák a világháló megfelelő használatára. Jó alkalom lehet a böngészés az együttlétre, a gyerek észjárásának, érdeklődésének meg-és kiismerésére.

„Kiberzsonglőrök az egyik oldalon, akik virtuóz módon játszanak a géppel, mely az ügyességük fejlesztésére és megmutatására szolgál, s a következményekre való tekintet nélkül mindent megtesznek pusztán azért, mert képesek megtenni; s erénycsőszök a másikon, akik az Internetet csak a pornográfia és a bombareceptek mocskos halmazának, a Gutenberg-galaxist fenyegető járványnak szeretik látni, s előítéletek, tévképzetek alapján akarnak másokat korlátozni a használatában”

A fenti sorokat Válas Péter írja az Etika a világhálón című kiadványában – a közvéleményről.

 

 

 A diákok esetében a felmérésekben az iskolák jelennek meg legfontosabb helyszínként: 79 százalékuk szokott a tanintézményben internetezni, 52 százalék pedig az iskolában tölti a legtöbb időt ezzel a tevékenységgel. A kutatók természetesen megvizsgálták azt is, mire használják a látogatók az internetet; milyen tevékenységeket végeznek a világhálón? Az össznépességre vetített eredmények azt mutatják, hogy tíz internetezőből kilenc használja a hálót e-mailek küldésére és fogadására.

Az elektronikus levelezés mellett az internetes magazinok olvasása, valamint az általában vett információkeresés a legnépszerűbb – előbbit a válaszadók 87, utóbbit 80 százaléka jelölte meg, és 96 százalékuk az említett három tevékenységen kívül másra is használja az internetet. A válaszadók kétharmada 4-8, egynegyede pedig ennél több tevékenységet jelölt meg a tizenhatos listán, ami jelzi, hogy a többség igyekszik minél jobban kihasználni az internet adta lehetőségeket.

Az internet három leggyakoribb felhasználási módját illetően egyébként nem fedezhetők fel lényeges különbségek az egyes demográfiai csoportok között. Az mindenesetre megállapítható, hogy a diákok honlap-preferenciáit a szabadidő eltöltéshez kapcsolódó társalgás- és információigény határozza meg.

A csak diákokra vonatkozó szinte minden kutatásban első helyen találjuk az ismeretségek létesítését, csevegést, online kommunikációt, azaz a „chatelést”. Mint a „való életben” kötött ismeretségek, természetesen ezek az új kapcsolatok sem kockázatmentesek, lévén a világhálón mindenki az lehet, akinek látszani akar. Kétségtelenül ez jelenti a könnyebbségét, bátortalanabb gyerekek számára a fő vonzerejét is. És –a szülői fenntartások és félelmek ellenére – ezek a csevegések is gyakran folytatódnak személyes találkozással, tartósabb kapcsolattal.

Második helyen a különböző levelezőprogramok szerepelnek, harmadikon a játékok; nem ritkán műveltségi és kvíz-játékok, majd következnek a kereskedelmi rádiók honlapjai, zenei és más szórakoztató portálok, amelyeket főleg zenék, filmek letöltésére használnak. A tapasztalatok azt mutatják, egyre több diák kezdi kihasználni a háló adta lehetőségeket ismeretszerzési célra, iskolai feladatokhoz való információgyűjtésre is.

 

---