Mit tegyünk, ha gyermekünk folyton izeg-mozog, figyelmét huzamosabb ideig nem köti le semmi? A hiperaktív gyermekek számára az alkotó, korlátozó és türelmes környezet a legideálisabb - állítja szakértőnk, Dr. Gyarmathy Éva aki ezen a héten a hiperaktivitás és a hiperaktivitászavar tüneteit, kezelési módjait ismerteti.

A hiperaktivitást nem kell kezelni, nem betegség, még csak nem is zavar, az érintett gyermekeknekcsupán megfelelő környezetre van szükségük . A nekik megfelelő környezet alig tér el a szokásostól. 

Az átlagos gyermekek számára is fontos az alkotás lehetősége, a hiperaktív gyermeknek azonban lételeme az állandó aktivitás. Nagyon fontos, hogy mindig legyen lehetősége tevékenységre, hogy mindig le tudja kötni magát. A hiperaktív gyermek számára az üresjárat szenvedés, ezért a gyermek kitölti az űrt, keres magának ingereket - ám nem mindig úgy, ott és akkor, ahogy az a környezetnek is megfelel. A korlátok minden gyermeknek támpontokat jelentenek. A hiperaktívaknak viszont kapaszkodókat.

Rendkívül fontos, hogy megtanulják a határokat, és a fékrendszer működtetését. Tartós, határozott, sőt, akár merev határok kellenek, mert a belső korlátaik bizonytalanok. A hiperaktív gyermeket lehet úgy tekinteni, mint akinek sok jó képessége van, de a szabályokhoz nincs érzéke. Nagyobb türelemmel kell felé fordulni és kis eredményekkel is be kell érnie a környezetnek. A családtagoknak bele kell nyugodniuk, csak szépen lassan, fokozatosan lehet előrelépni. Mindemellett ügyelni kell arra, hogy minél kevesebb legyen a szabály, ritkán korlátozzuk a gyermeket - de a meglévők legyenek határozottak és áthághatatlanok.

A hiperaktivitászavar minden életkorban kezelhető és kezelendő, mert igen súlyos következményekkel járhat. Akár életveszélyes helyzeteket is teremthetnek a meggondolatlan cselekedetek, fékezetlen késztetések, indulatok nem csak őt, de környezetét is bajba sodorhatják. A következmények közül a legkisebb, hogy a gyermek zavarja társait és a tanítást. Azonban nem ezért, hanem a komolyabb bajok - súlyos lelki zavarok, magatartászavar, antiszociális fejlődés - elkerülése érdekében van szükség a kezelésre.  A hiperaktív gyermekek nehezen tudják visszafogni késztetéseiket. Figyelmüket akkor tudják fenntartani, ha az ingerek változatosak és nem túl nagy intervallumban követik egymást. Társas helyzetben is jobban tudnak teljesíteni. Ezeknek megfelelően kell a hiperaktív gyermek környezetét és a vele való bánásmódot kialakítani.

A hipetaktivitászavar kezeléséhez is a hiperaktív gyermekeknek megfelelő környezetet kell teremteni (korlátozó, türelmes és alkotó) .Figyelembe kell venni sajátosságaikat, hogy szeretik a mozgást, a társas helyzeteket, az újdonságokat, az élményeket. Ezek jutalomnak számítanak, tehát fontos szerepet kell kapjanak a nevelésben. A büntetés más gyermekekhez képest kevésbé hat a hiperaktív gyerekekre. A túl erős büntetés bénító hatású lehet, és nemvárt reakciókat okozhat. Ezért nem szerencsés ezt a nevelési módszert alkalmazni. Ha azonban büntetni kell, a következő szempontokat vegyük figyelembe: a büntetés kövesse azonnal a tettet, ne legyen elkerülhető és legyen arányos az elkövetett tett súlyosságával.

A gyermeknek folyamatosan meg kell tapasztalnia, hogy tetteinek azok minőségétől függően következményei vannak. Ezért annak függvényében viselkedjünk vele, ahogy ő viselkedik velünk! Idősebb  gyermekünkkel akár írásba is foglalhatjuk a szabályokat. A gyerek felírja, hogy mi minden elvárása, igénye, kérése van, és mi is felírjuk a saját szempontjainkat. Ezeket azután össze kell egyeztetni a két fél szempontjait - és nagyon következetesen be kell tartani az egyezséget.

Fokozatosan és rendkívüli következetességgel, minden kis eredményt megerősítve segíthetjük a gyermeket az önkontroll megszerzésében. Ez évekig is eltarthat, és mind a szülők, mind az iskola közreműködésére szükség van. Ha tizenéves korára a gyermek megtanulja kontrollálni tetteit, az egész későbbi életére jó hatással lesz. Súlyos esetekben a gyermek nem kezelhető a fenti módszerekkel. Ha olyan szintű a kontrollhiány, hogy a gyermeknek nincs elérése saját fékrendszeréhez, akkor időszakosan gyógyszeres kezelésre lehet szükség, amit csak pszichiáter végezhet és rendelhet el.

A kezelésben alkalmazott szerek serkentők, amelyek az idegi átvivő anyagok termelését élénkítik. A gyermek ezáltal megtanulja használni fékjeit és csökken majd az állandó cselekvésre való késztetés, majd elhagyhatja a gyógyszer szedését. Ekkor a viselkedés terápia már hatásos lehet. Azzal a céllal adják, hogy a gyermek megtanulja kontrollfunkcióinak használatát. Érdemes azonban tudni, hogy a megfelelő pedagógiai-pszichológiai hozzáértés hiányában a gyógyszer csak tüneti kezelést biztosít, és hosszútávon nem jelent megoldást.
 

---