Mit tehetnek a szülők, hogy szétválásuk a legkevesebb fájdalmat és zavart váltsa ki a gyermekből? Hogyan épül fel a gyermekpszichológiai vizsgálat? Mi alapján döntik el, hogy melyik szülő mellett helyezik el a gyermeket? – Szakértőnk ezekre a kérdésekre ad választ.

Napjainkban nagy mértékben emelkedett a válások száma, ami gondot jelenthet a gyermekek pszichés fejlődése szempontjából. A csemetéket mindig megviseli a válás, de lényeges, hogy ez milyen korszakukban történik, illetve mennyire viharosan zajlik a szülők közt. A  kicsiket leginkább 3-5 éves korban viseli meg a válás, ez az úgynevezett ödipális korszak. A gyermek ilyenkor az azonos nemű szülővel rivalizál, sokszor kívánja, hogy bárcsak valahol máshol lenne. Ez egy olvasó levelében is megnyilvánul:

„Kedves Krisztina Gyermekem 5 éves kisfiú, aki nagyon anyás, az apjától sokszor tartja a távolságot, sőt most már ez odáig fajult, hogy azt mondta neki, hogy csak velem akar lakni, apa menjen el. Valamikor pedig egyszerűen lóg rajta, el sem ereszti. Ez kb. 1 éve kezdődött, kezdek aggódni. Köszönettel: egy aggódó anyuka.”

Persze a gyermek ettől még nagyon szereti az adott szülőt, ugyanúgy mint a másikat, az ilyen jellegű fantáziák természetesek. A válással kapcsolatos bűntudat is összefüggésben van ezekkel a fantáziákkal: „azért lett így, mert erre vágytam”-gondolja a gyerek. Ez a bűntudat – a beteljesült ödipális fantázia – gyakran okoz szorongásos tüneteket, regressziót (visszaesést) a fejlődésben. Emiatt lehet problematikus a serdülőkor is, akkor ugyanis újra felerősödik az ösztön élet, ráadásul a hormonrendszer is felborul, elkezdődnek a családi csatározások egy teljesen nyugodt familiában is.

Természetesen a válásra nincs „jó” korszak, de ebben a két időszakban lehet a legtöbbször és a legsúlyosabb tünetre számítani. A többi fejlődési szakaszban is megfigyelhetők a különböző szorongásos zavarok, tanulási, magatartásbeli visszaesések, viselkedés zavarok.

Hogyan lehet ezen enyhíteni?

"A feleségemmel egyre feszülõ viszonyban élünk. Mit tehetnék azért, hogy a csemetéim minél kisebb kárt szenvedjenek, különösen ha válásra kerülne a sor? Miként lehet elõkészíteni õket , mit tegyek, hogy legkisebb sérüléssel változzon az élet körülöttük? A fiúk nyár közepén lesznek 7 és 9 évesek, a kisebbik jövõre iskolakezdõ. Kérem és remélem segítségét!"

Meg kell mondani a gyermeknek, hogy a válás, tőle teljesen független dolog, nem miatta történt, és nem is tehet semmit annak érdekében hogy a dolog visszaforduljon. Ilyen csak a mesékben van,  például a  „Két Lotti” című leányregény. A gyermek értésére kell adni, hogy ez tényleg csakis kizárólag a szülők ügye. Gyakori ugyanis, hogy a szülők a gyerekeken keresztül kommunikálnak, játszmáznak egymással, ezzel szinte akaratukon kívül felhasználják őket. A kicsiknek ez elveszi az energiáját az egészséges fejlődéstől, megkeserítheti az egész gyermekkorukat.

Persze sok esetben tényleg jobb megoldás a válás, mint az együttélés. Ha a szülők odafigyelnek a gyermekek szempontjaira, esetleg bevonnak egy szakembert, sok traumától óvhatják meg a gyermeket, könnyebb lesz feldolgoznia a történteket.

Egy apuka kérdezte, hogy mit tartalmaz az a pszichológiai vizsgálat, amely a gyermek elhelyezésének körülményeit vizsgálja. Sokszor keresnek meg bennünket szülők azzal, hogy segítsünk abban a döntésükben, hogy kinél legyen a gyerek. Ez mindenesetben az igazságügyi pszichológus feladata, akit a bíróság illetve a gyámhivatal kér fel, amennyiben ezt szükségesnek látják.

Egy ilyen vizsgálat alkalmával általában az adott hatóság, hivatal célzottan keresi a választ, olyan kérdéseket tesznek fel a gyermekeknek, ami a szülő- gyermek kapcsolatra vonatkoznak. Az igazságügyi pszichológus munkája során hasonló eszközökkel dolgozik mint a gyermekpszichológus, azaz diagnosztikai tesztekkel, feltáró beszélgetésekkel próbálja kideríteni, hogy mi lenne a legideálisabb a gyermek számára.

A gyermekpszichológusnak nem kompetenciája a döntés, a mi feladatunk ilyenkor a diagnosztika illetve a terápia. Mi, klinikai pszichológusok nem teszünk értékítéletet, igazságot a szülők között, szerepünk az, hogy segítsünk a gyermeknek feldolgozni a történteket, illetve megállapítsuk azt, hogy az adott tünetek, problémák hogyan kezelhetőek. Sok esetben egy válási folyamatban mindkét szakembert bevonják, a klinikai szakpszichológust természetesen a szülők kereshetik fel, amennyiben ennek szükségét érzik.


Tárnokiné Törő Krisztina
Gyermek klinikai szakpszichológus
 

---