Ha valaki manapság cipészt, szabót, rádiószerelőt keres, nehezen talál szakembert, munkájukra ugyanis ere kisebb a kereslet. Másokra ugyan lenne szükség, de az alacsony fizetések miatt kevesen mennek varrónőnek vagy szobafestő-mázolónak. A szakemberhiányon az új rendszerű OKJ-s képzésekkel kívánnak segíteni. Az elnéptelenedő szakmák mellett a másik gond a hiányszakmák problémája.

Néhány évvel ezelőtt még dolgozott a XII. kerületben egy öreg suszter. Emlékszem, boltjának cégére is volt, egy fából faragott lukas cipő és egy kalapács. Fölötte a „Kovács János cipészmester” cégtábla lógott. A pinceszerű kis műhelyben jellegzetes szag volt, és félhomály, padlótól a plafonig cipőktől, csizmáktól roskadozó polcok sorakoztak. Aztán a környéken nyíló bevásárlóközpontok gyorsműhelyei „elszívták” a suszter munkájának nagy részét. Jó ideje már lehúzott redőnnyel álldogál a bolt. A cégér is lekerült a bejáratról.

Egy második kerületi padlásrészben cipészként dolgozik Oláh Károly. Szakmájáról beszélve nem túl bizakodó - hamarosan befejezi a suszterkedést, s mivel utánpótlás nem igen akad, félő, hogy kivész ez a „szép szakma”. „Már a nagyapám is ezzel kereste a kenyerét, de az én gyerekeim, unokáim hallani sem akartak erről”  – mondja a 66 éves mesterember. „Tőle tanultam mindent, soha nem foglalkoztam mással csak a lábbelikkel. Naponta négyen-öten jönnek, kisebb munkákkal, javításokkal. Ha kétezer forintnál többe kerül, gyakran itt se hagyják, annyiért nem éri meg nekik megjavíttatni. Nem hiszem, hogy sok fiatal választja ezt a hivatást.”

A bevásárlóközpontokban extra gyors cipőjavítók, ruhatisztítók, fénymásolók működnek, így az egykori szakemberek műhelyei iránt csökken a kereslet. Számos szociológiai oka van ennek: életmód-változás, technikai fejlődés, a fogyasztási szokások megváltozása. A tartós fogyasztási cikkeket már nem éri meg javítani. A szükséges alkatrész drágább, mint egy új készülék. A piac átrendeződését támasztják alá a számok is: televízió és rádió műszerészként 5033-an dolgoztak országosan 2001-ben, négy évvel később csupán 3499-en.

Barbara most érettségizik, jogi egyetemre készül. Sorolom neki a hiányszakmákat és be-beszúrok egy-két eltűnőben lévő hivatást is. Van, amiről nem is hallott… A többit pedig egyáltalán nem tartja vonzónak. „Elsődleges szempont, hogy kreatív és sokrétű munka legyen. Nem bírnék egész nap egyhelyben ülni. Természetesen nem vágyom nehéz fizikai munkára sem és jó volna viszonylag sok pénzt keresni” – sorolja igényeit. Rákérdezek, mennyi pénzt szeretne keresni. „ Havi 200 ezerrel elégedett lennék” – hangzik a válasz.

András tizenhét évesen pontosan tudja, hogy bróker lesz majd, mert az „felelősségteljes és jól fizető munka”. Közgazdasági vagy pénzügyi vonalon szeretne továbbtanulni. „Nem nézem le a kétkezi dolgozókat, a szobafestőket, a gyári munkásokat, a kukásokat, de én ennél többre vágyom. Valóban nagy probléma, hogy ha senki nem vállalja ezeket a munkákat, akkor hamarosan nem tudunk majd lakást felújítani, hiszen nem lesz szakember. Ha jobb körülmények között lehetne ezeket a munkákat végezni, és persze sok pénzt is adnának érte, talán többen választanák.”

Az elnéptelenedő szakmák mellett a másik gond a hiányszakmák problémája. Azt, hogy mely foglalkozásokat választják egyre kevesebben – annak ellenére, hogy kereslet lenne a szakemberek munkája – elsősorban területi és időbeli változók határozzák meg. Minden régióban, megyében más és más számít hiányszakmának. „Az építőiparról elmondható, hogy országszerte munkaerő-hiánnyal küszködik” – mondja Mártonfi György, az Országos Közoktatási Intézet Kutató Központjának munkatársa.

„Nagyon sokan azért maradnak távol a munkaerőpiactól, mert a segélyekből jobban és könnyebben meg tudnak élni" - magyarázza a szakember. "Nagy visszatartó erőt jelent az is, hogy a hiányszakmákban elhelyezkedni vágyók nem szeretnének rosszabb régiókba költözni, de probléma az alacsony státusz és a végezendő munka nehézsége is. Ha több órát kell utazni a munkavégzés helyszínéig, ha társadalmilag „ciki” végezni az adott munkát, ráadásul még fizikailag is nehéz, akkor sokan inkább otthon maradnak, házkörüli teendőket végeznek és várják a segélyt. Elmennek napszámba dolgozni vagy feketén szerzett pénzből, alkalmi munkákból tartják el magukat és a családot” – mondja Mártonfi.

„Piaci kérdés ez: nagyon kevés pénzért, alacsony presztízsű, ám nehéz munkát nem sokan vállalnak. A regisztrált munkanélküliek oktatása ugyan zajlik, de mindez nem elég. A megszűnt tanműhelyeket fel kellene éleszteni. Vonzóbbá kell tenni a nem kedvelt munkákat és a szakképzést, hogy a továbbtanulás, munkaválasztás előtt álló diákoknak is szimpatikus legyen. Ez persze egy nagyon lassú folyamat. A középiskola után legtöbben főiskolára, egyetemre mennek, szakiskolát csak nagyon kevesen választanak. Így például a vas- és építőszakmában valóban munkaerőhiány van. Több kőművesre, ácsállványozóra, lakatosra, forgácsolóra, esztergályosra lenne szükség. Kényszeríteni aligha lehet bárkit is, mert annak a kilépés, a lemorzsolódás a vége. Magasabb bérekre lenne szükség, és fontos lenne a mobilitás, hogy megmozduljanak az emberek egy-egy munkavégzésért” – teszi hozzá.

Hasonló véleményen van a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főosztályvezetője is. „Az informatikai fejlődés, a társadalmi változások és a digitalizáció miatt egyes szakmák eltűnnek, átalakulnak, újak jönnek létre” – mondja Lőrincz Leó. „Hogy egyre kevesebb a suszter, annak oka az alacsony fizetés is: az országos nemzetgazdálkodási átlag felét keresik csupán, azaz kb. 82 ezer forintot. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat negyedévente készít munkaerő gazdálkodási felméréseket, amelyből kiderül, hogy a munkáltatók terveznek-e létszámfelvételt és milyen szakmákban, munkakörökben. A regionális munkaügyi központok ezekre képeznek ki szakembereket, így próbáljuk a keresletet és a kínálatot összehangolni. Pályaválasztási kiállításokon pedig a képző intézmények  képviselői ismertetik a képzési lehetőségeket, kiemelt figyelmet fordítanak a hiányszakmákra, népszerűsítik azokat.”

Nem ez azonban az egyetlen módja annak, hogy feltöltsék a megüresedett szakmákat: az új Országos Képzési Jegyzék a szakmák kilenctizedében törölte a képzésben való részvétel feltételei közül az iskolai végzettséget, és ezzel lényegesen megkönnyítette a szakmához, rész-szakképesítéshez jutást. Az értelmi fogyatékosok, a látás- és hallássérültek is könnyebben szerezhetnek így szakképesítést. Szakmai kompetenciák igazolására szolgál 2005 óta az úgynevezett Europass, a szakmai útlevél. Az okmányt az Európa Parlament azért hozta létre, hogy megteremtse a képesítési rendszerek, szaktudások átláthatóságát, a tagállamok közötti munkavállalási és tanulmányi célú mobilitást és elősegítse a szaktudás külföldi elismerését.