Az iskoláskorú gyerekek negyed részét rendszeresen csúfolják. Az érintett gyermekek önbizalmának alakulásában ennek sokszor komolyabb következményei vannak, mint a fizikai támadásnak, vagy személyes tárgyaik tönkretételének, egyharmaduknál komoly lelki zavarok alakulnak ki.

A csúfolódást tehát az iskolákban már nem lehet ártalmatlannak tekinteni. A Warwick-i Egyetem, 331 angol tanulón elvégzett legújabb felmérése azt mutatja, hogy a verbális támadások a gyermekek lelki egészségére sokkal erősebben hatnak, mint a fizikai erőszak, illetve személyes tárgyaik megrongálása, vagy eltulajdonítása. Ha egy gyermeket módszeresen kirekesztenek és leértékelnek, akkor ez nem csak az önbecsülésének kialakulását befolyásolhatja károsan, hanem hozzásegítheti olyan lelki tünetek kialakulásához, melyeket a poszttraumás viselkedészavarok fogalmával definiálnak.

Ezek az okok a gyermekeknél később iskolaundort és látványos teljesítménycsökkenést, sok esetben pszichoszomatikus tüneteket, fej, és hasfájást, súlyosabb esetekben szorongást és depressziót idézhetnek elő. A tanulmány alapján abból kell kiindulni, hogy a gyermekek negyven százaléka, iskolás évei alatt legalább egyszer ki volt téve szekatúrának, tehát iskolatársai zsarnokoskodásának és megalázásának. Ennek következtében a megalázott gyermekek egynegyedénél poszttraumás személyiségzavarok fejlődtek ki.

A szekatúrát nem veszik komolyan

A munkahelyi szekatúra lelki egészségre gyakorolt negatív hatása időközben vitathatatlanná vált. Számtalan nemzeti és nemzetközi vizsgálat mutatta meg, hogy a szekatúrának (mobbing) milyen mélyreható, káros következményei lehetnek. „ A gyermeki csúfolódást gyakran még mindig a gyermekek ’normális’ viselkedési formájaként definiálják, melynek nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani”, hangsúlyozzák a DGKJP munkatársa. „A felnőttek, sok esetben még örülnek is annak, ha nem kerül sor fizikai erőszakra, hanem megmaradnak a verbális összetűzések terén. Eközben a legújabb kutatások a szekatúra mind riasztóbb méreteire, illetve annak súlyos következményekkel járó hatásaira hívják fel a figyelmet és jelzik, hogy a lelki inzultus legalább olyan káros lehet, mint a fizikai erőszak.

Magának való személy, akinek problémát okoz a szociális kapcsolatok kialakítása, különösen ki van téve a kirekesztés veszélyének. Sok, kisebb csoportstátusszal rendelkező diák hallgat az erőszakkal kapcsolatosan, vagy az elkövető pártjára áll, mert fél attól, hogy maga is áldozattá válik. Ezért a gyermekekkel időben tudatosítani kell, hogyan kell kezelni az iskolában, a társak által alkalmazott megalázást, agressziót. „Ezeket, a csoportdinamikai jelenségeket a jövőben már nem lehet ártalmatlannak tekinteni”, hangsúlyozza Prof. Schulte-Markwort (DGKJP). „Az iskolák által, az erőszak megelőzésére kialakított programoknak, foglalkozniuk kell a verbális erőszak elemeivel is. Az osztályon belüli, szisztematikus szekatúra minden fajtáját üldözni és tematizálni kell.”

Zsarnokoskodás, szekálás, megfélemlítés

Miközben a „mobbing” fogalma Európában, leginkább a német nyelvterületen és a skandináv országokban terjedt el, addig az angolszász nyelvterületen majdnem teljesen ismeretlen. A jelenségre ezekben az országokban ehelyett, a „bullying” kifejezést használják, amit a „bully” szóból vezetnek le, amivel a brutális embert, despotát, zsarnokot jellemzik. Az angolban a verbális iskolai erőszakot szintén a „bullying” szóval fejezik ki, melynek fordítása zsarnokoskodás, szekálás, megfélemlítés, így értelmezve a fogalom, már nem is tűnik ártalmatlannak.

Míg a mobbing több kolléga együttes szekatúrája, a „bossing” (boss=főnök), a munkahelyi elöljáró által gyakorolt molesztálás, addig a bullying egyes tanulóktól indul ki. A többi tanuló ezt gyakran félelemből támogatja, így akarván elkerülni, hogy maguk is áldozattá váljanak.