A közösségbe illeszkedés képessége, az óvodaérettség elérése rendkívül fontos faktora a fejlődésnek, melyet számos tényező befolyásol. Hogyan határozható meg, hogy mikor elég érett a kisgyerek, hogyan segíthetjük őt a beszoktatás idején, és milyen problémák merülhetnek fel az átállás időszakában? Szakértőnk ezekre a kérdésekre ad választ.

Egyik olvasónk kérdése az óvodaérettségi vizsgálattal kapcsolatos: 

Kedves Krisztina! Tudnak Önök óvodaérettségi vizsgálatot csinálni? Mi kell az óvodai érettséghez. Kislányom szeptemberben menne óvodába, de még nem szobatiszta. Ez probléma lehet? Tótné

Az óvodához szükséges készségek képességek, fejlődési mutatók tehát a következők:

• képesség az önálló evésre
• szobatisztaság (több óvoda manapság már tolerálja ennek hiányát)
• gyermek már tolerálja az anya akár órákig tartó távollétét, nem okoz ez számára különösebb szorongást
• beszéd kialakulása, képes legyen a gyermek verbálisan kifejezni amit szeretne
• játszótársak, más gyermekek partnerként való kezelése
• alkalmazkodóképesség a társas helyzetekhez
• viszonylagos önállóság az öltözésben (esetleg kis segítséggel).
  
  

Egy következő olvasói kérdés szintén ezzel kapcsolatos:

Kedves Krisztina! Kislányom 3 éves, de úgy érzem, még nem igazán igényli a társaságot, az ovis foglalkozást. Ön hány éves kortól javasolja az óvodát?

Az óvodaérettség nem korhoz kötött, bár általában három éves korra alakul ki. Ettől persze sokszor eltérnek a gyermekek egy- egy fejlődési vonalat tekintve, van aki ezt korábban éri el, van aki később. Véleményem szerint az ön esetében nem probléma ha a gyermek később kezdi az óvodát, semmiféle hátrány nem éri. Ezt legtöbb esetben a szülő saját maga is mérlegelni tudja, ha nem akkor érdemes pszichológus tanácsát igénybe venni. Külön óvodaérettségi vizsgálat nincs, viszont diagnosztikai vizsgálattal felmérhető, hol tart a gyermek a fejlődésben a fenti szempontokat tekintve. Ennek alapján adunk tanácsot a szülőnek.

Fontos tudni, hogy az óvodai év kezdeténél - a beszoktatási idő alatt sokszor visszaesik a gyermek átmenetileg több funkcióban is, például átmenetileg újra bepisil, visszaeshet a beszéde. Ez természetes, oka a hirtelen váltás, közösségbe kerülés az anya mellől. Ha ez átmeneti, és két hét - egy hónap alatt helyreáll a normál fejlődés, akkor nincs különösebb gond, emiatt ne vegyük ki a közösségből. Probléma akkor van, ha ez a „visszafejlődés” tartósnak bizonyul. Fokozatos beszoktatással ezek a tünetek is minimalizálhatóak, kevésbé lesz traumatikus az elválás.

Kedves Krisztina! A héten hallottam Önt a Kossuth Rádióban nyilatkozni a bölcsődei, óvodai elhelyezésről illetve a gyedről. Sok vita van ezzel kapcsolatban. Ön kifejtette a véleményét, ami végre teljesen politikamentes és szakmai vélemény volt. Elmondaná a véleményét arról, hogy mitől lesz érett a gyermek a közösségre, honnan lehet ezeket a jeleket látni? Válaszát köszönöm: Marcsi

Magyarországon általában az édesanyák három évig maradnak otthon a gyermekekkel. Több országban ez az idő rövidebb. Szakmai szempontból azt gondolom, és több fórumon hangoztattam is, hogy ezt a kérdést nem lehet általánosságban kezelni. Figyelembe kell venni az anya, a család anyagi helyzetét, az anya egzisztenciális helyzetét, a gyermek fejlődését.

Van olyan édesanya, aki csak egy vagy két évet szeretne otthon maradni a gyermekével, de sokan főállású anyaként nevelnék gyermeküket. Egyik megoldás sem jó vagy rossz. Van olyan egy éves gyermek, akinek fejlődésében semmiféle törést nem okoz a bölcsőde, de van olyan is, aki erre komoly tünetekkel reagálna. Találkoztam olyan gyermekkel is, aki két és fél éves volt, és nagyon jól érezte magát a bölcsődébe, sokat fejlődött. Nála valószínűleg korábban alakultak ki az óvodához szükséges készségek, közösségbe illeszkedés szempontjából érettebb volt. Emiatt helytelennek tartom az ilyen vagy olyan társadalmi előítéleteket a bölcsödével illetve a gyeddel kapcsolatban. Helyes, ha ezt a döntést az anyákra bízzuk, hisz legtöbb esetben ők érzik, hogy mire van szüksége gyermeküknek.

A bölcsődéhez nem szükségesek a fent felsorolt fejlődési tényezők, a gondozónőknek egészen más a feladatuk mint az óvónőknek. Nem szükséges a szobatisztaság, és az önállóság sem. A bölcsődébe szoktatásnál is nagyon fontos a fokozatosság, fokozatosan szoktathatjuk előtte közösséghez a gyermeket, néhány órás játszóházakkal, gyakori baráti társasággal (ahol van más gyerek), illetve hagyjuk, hogy néha más is vigyázzon csemeténkre. Bízzuk néha bátran a nagyszülőkre - ez a gyermeknek is jó, és az anyukáknak sem árt néhány órás kimozdulás. 

Továbbra is várom megtisztelő kérdéseiket:
Tárnokiné Törő Krisztina
Gyermek klinikai szakpszichológus

---