Diákközpontúság, partnerség, tanulásra motiváló környezet, tevékenységre ösztönzés, nyitottság és önmegismerés. Mindezt iskolai keretek között, bár a többinél kissé borsosabb áron kínálják az alternatív iskolák. Tanítási modellek és módszerek az alternatív pedagógia jegyében, hiszen oktatni másképp is lehet.

Az iskolákat nézegetve számos olyan intézményt találhatunk, ahol a nevelési és oktatási folyamatokban a hagyományostól eltérő pedagógiai módszereket alkalmaznak, más iskolamodell, elv, nevelési koncepció szerint működnek. Általában elvetik a szabad tevékenységet korlátozó intézményi kereteket (iskolapados frontális osztálytermek, merev tanóra-rendszer, feleltetés, osztályzás) a pedagógiai folyamat a tanár és a diák együttműködésére épül. Így nem csoda, ha egy ilyen intézménybe belépve a szokásostól eltérő légkört, pedagógusi hozzáállást, tanítási rendet tapasztalunk.

A fej, a kéz és a szív iskolája

Talán a legismertebb alternatív pedagógiai módszer a Rudolf Steiner által kidolgozott Waldorf-pedagógia. Elsősorban olyan oktatási rendszerként értelmezik, ami módszereket nyújt ahhoz, hogy a diákot eljutassa saját világnézetéhez, sorsához. Középpontjában a gyerek áll, a maga változó testi-lelki-szellemi igényeivel. "Waldorfos” szülők szerint ezek az intézmények emberiek, élhetők, fokozatosan szoktatnak a nehézségekre. Fontosnak tartják, hogy az iskola és az otthon értékrendje nem kerül konfliktusba, hisz az apukákat és az anyukákat is bevonják a közösség életébe.

A Waldorf-módszer a gyermek fejlődésének fázisaira épülő nevelési elveket alkalmaz, a művészi tevékenységeket a szellemi fejlesztéssel egyenrangúnak tartja. Tapasztalatokra épít, így a tanulóknak sok önálló feladatot és kutatómunkát adnak. Az oktatás "szakaszos" rendszerben zajlik, a közismereti tárgyakat három-négy hetes időtartamokban, a rendszerességet igénylő szakórákat (nyelv, zene, matematika) egész évben folyamatosan oktatják. Az osztályokat osztálykísérő, valamint személyre szóló, a tanuló által választott tutor, vagyis segítő, támogató tanár kíséri, akivel a diákok megoszthatják gondjaikat, örömeiket, akitől tanulmányi kérdésekben tanácsot kérhetnek. Osztályozás nincs, a tanulók munkáját szövegesen értékelik. A Waldorf-iskola 12+1 évfolyamos egységes iskola. A gimnáziumi képzés a tizenharmadik évfolyamig tart, a diákok az utolsó évben már kizárólag csak az állami érettségire készülnek.
 
„Segíts nekem, hogy magam tudjam csinálni!”

Ez a jelszava a Montessori iskoláknak. Illés Jenő, a Montessori Alapítvány titkára elmondta, a lényeg, hogy a gyerekeket hagyják érvényesülni - a diákok színes, önellenőrzésre alkalmas eszközök segítségével tanuljanak, a tanár csak háttérszerepet töltsön be. A módszert óvodásoknak és általános iskolásoknak dolgozták ki, a munka tíz-tizenöt fős kiscsoportokban folyik úgy, hogy életkortól függően két-három évfolyam tanul együtt. A speciális igényű és a kimagasló képességű gyerekeket nem különítik el, így a fiatalok megtanulják elfogadni a másságot, nyitottabbakká, segítőkészebbekké válhatnak.

A Montessori módszerrel dolgozó intézményekben a nevelés központjában az egyén áll. Minden csoporttal két tanár és egy gyógypedagógus dolgozik. A frontális osztálymunkát általában egy-egy nagyobb téma bevezetésénél alkalmazzák, ezt követően a tanulók önálló könyvtári és kutatómunkáira építenek. A cél az, hogy a fiatalok önállóan, a személyes érdeklődéstől vezérelve sajátítsák el az ismereteket. A pedagógus bensőséges, partneri viszonyt próbál kialakítani a gyerekekkel, hogy az oktatás frusztrációktól mentes környezetben folyhasson. A diákok a tanórákon szabadon mozoghatnak, a termet igényeiknek megfelelően átrendezhetik. Osztályozás nincs, helyette közös megbeszéléseket tartanak. A Montessori Oktatási Centrum Gimnáziumában a diákok az első hónapban kiválasztanak egy pedagógust, aki az évek során a patrónusuk lesz. Támogatja, neveli, ellenőrzi a gyermeket, kapcsolatban van a családjával, segíti önismeretének kialakítását.

Az elfogadás iskolája

A Rogers szemléletű iskolák fő célja, hogy a gyerekek ismerjék fel saját lehetőségeiket, és találjanak rá saját útjaikra. Alapvető igényük a világnézeti semlegesség, emellett a személyközi kapcsolatokra és a tanulást motiváló környezetre helyezik a hangsúlyt. Az államilag elfogadott tantervi követelményeket szociális, belső pszichés fejlesztéssel, kultúrkörök témáival, ökológiai szemlélet és tudásanyag átadásával hangolják össze. Az egyéni tempó szerinti haladást próbálják segíteni. Az osztályzás mellett kiemelten fontosnak tekintik a verbális értékelést. Az önértékelést tartják mérvadónak, a tanár véleménye csak a visszajelzés funkciójával bír. Lényegesnek tartják, hogy a diákok megtanuljanak döntést hozni, és azokért felelősséget vállalni. Sok szabadon választható foglalkozást kínálnak, hogy fenntartsák a belső motiváltságot, elősegítsék a képességek és a sajátos érdeklődés kibontakozását.