Garage, techno, nu-jazz, világzene, acid jazz, punk és társai. Szerteágazóak a mai zenei irányzatok - tanár legyen a talpán, aki ezeket követni tudja. Nem kevésbé bonyolult feladat ez, mint az időmértékes verselés fajtáit tetten érni az antikvitás költészetében. Nem csoda, ha nem érti meg egymást pedagógus és tanítványa.

Kölcsönös meg nem értés jellemzi a középiskolák szereplőinek párbeszédét. A túlterhelt és alulfizetett pedagógusnak ritkán jut ideje, energiája megváltó és karizmatikus beszédeket tartani a fiatalságnak, mint ahogy arra sem ér rá, hogy kövesse a legújabb zenei irányzatokat, vagy akár az elektronikai varázseszközök megjelenését, melyek segítségével a diákok jó tanulmányi eredményeket érhetnek el a magolás fázisának kikerülésével. A megfelelő továbbképzések hiánya miatt nincsenek tisztában például a drogok jól felismerhető fizikális tüneteivel, de egyébként sincs jogi cselekvésterük a probléma kezelésére, de még mindig sokan nem érzik, hogy ez mennyire aktuális kérdés.

Egy belvárosi iskola diákja a kérdésre, mely szerint tiltaná-e a droghasználatot leendő gyerekének, azt válaszolta: nem azért tiltaná, mert ártalmas, hanem mert nem szeretné, hogy gyermeke börtönbe kerüljön. Úgy gondolja, hogy ha a tanárokat képezik is drogmeglőzésre, csak az elméleti tudásuk nő.  Attól, hogy tudják, mit okoz az amfetamin, még fogalmuk sincs arról, mi is az valójában. Ugyanis a tanárnak drogoznia kellene ahhoz, hogy megértse pontosan, miről is van szó - vannak például olyan zenék, melyek csak kábítószer befolyása alatt élvezhetők.

A hovatartozásukat itt-ott keresgélő tinédzserek az iskolákban olyan értékekkel és tudásanyaggal találkoznak, melyeket társaik között, hétköznapjaikban kevéssé tudnak hasznosítani. A médiasztárok példamutatása nagyobb hatással van a viselkedésükre, mindez pedig nyilván növeli az iskolai értékközvetítés és a diákok értékkereső törekvései közti távolságot. Így az iskolai tiltások és elvárások megkerülése kézenfekvő, nem okoz számukra különösebb erkölcsi dilemmát. Kérdés, hogy hol van az a határ, ahol a tanár még beleszólhat ebbe a folyamatba - avagy hol kezdődnek (és végződnek) a gyerek személyiségi jogai.

Az, hogy a diák a tanári elvárások megkerülésére épít, önmagában nem volna gond - véli Varró Zsuzsa, aki egy külvárosi szakiskola pedagógusa. Ez is egy kihívás, mellyel a hivatását szerető pedagógus meg tud és meg is akar küzdeni. A nehézséget az okozza, hogy a pedagógusok kezében nincsenek eszközök az erkölcsi, viselkedésbeli anomáliák kezelésére.

„Én azt tapasztalom, hogy a gyerekeket otthon nem nevelik, ezt a feladatot a pedagógustól várják el" - mondja Varró Zsuzsa. "Ha viszont nevelő célzattal büntet, akkor jogsértésre hivatkoznak. Az világos, hogy a nyers tiltás nem vezet sehová, de az se jó, ha minden körülmények között a gyerek személyiségi jogait védjük. Érettségi elnökként tudom, hogy a vizsgák lebonyolításának jelentős része nem a tudás számonkérésére, hanem a vizsgázó jogainak érvényesíthetőségére irányul. Túl nagy teret hódít az oktatás adminisztrációs teendőinek realizálása a nevelés ellenében. A felső szabályozás pedig az adminisztratív elfoglaltságok számonkérésére meglehetősen nagy hangsúlyt fektet. Fizikailag kevés időnk jut arra, hogy a konfliktuskezelések megkönnyítése érdekében megtanuljunk lépést tartani a mai trendekkel akár a zene, a divat, vagy a drogmegelőzés tekintetében.”

Mezei József pedagógiafejlesztési szakember a társadalmi elvárásokban látja a tanár-diák párbeszéd nehézségeinek gyökerét. Úgy véli, a társadalom azt sugallja, az iskolai értékközvetítés, mint olyan, nem hasznosítható az életben való érvényesülésben. A karrierépítés lehetőségei pénzzel és kapcsolatrendszerekkel megvásárolható belépőkön alapulnak, ezekhez képest az iskolákban megszerezhető műveltség aprópénz. Az esetleges erkölcsi, emberi mintakövetés esélye eltörpül a média által közvetített politikusok, divatdiktátorok, zenei sztárok ázsiója mellett. A közoktatás napszámosai kiszorultak a nevelés pozíciójából, nem jutnak szóhoz érdemben az értékekről folyó párbeszédben.

A tinédzserkori lázadás természetes és lényeges eleme a személyiségfejlődésnek, és nem zárja ki a felnőttekkel való értelmes kommunikáció lehetőségét. A párbeszéd azon csúszik el, hogy a tanárok álláspontja puszta akadályként fogalmazódik meg a diákok szemében. Sok esetben a családból hozott, majd az iskolában jól hasznosítható magatartási forma válik mérvadóvá, melyet nem a tiltás elleni lázadás motivál, hanem a morális gondolkodás kikerülésére irányul. A gyerek elég korán megérti, hogy akaratának érvényesítésében nincsenek megkerülhetetlen akadályok. Kisgyerekkorban magasabb polcra kerültek a nem kívánatos dolgok, később, ha például az interneten tiltott zónákban akart szörfözni, a szülők nem vívták meg a tiltó meccset, hanem kódokkal zárolták a hozzáférést.

Pedig a polc magassága véges, a kódok kiszimatolhatók, a gyereknek pedig végeredményben nincs oka arra, hogy gondolkodjék azon, a nem megengedett dolog valóban káros-e, ellenben komoly indíttatása lesz a tiltás megkerülését célzó stratégiák kiépítésére.