Elitképzők, alternatívok vagy a felzárkóztatás intézményei? Magyarországon mintegy nyolcszázhetven iskola működik alapítvány, egyesület, közhasznú társaság, gazdasági szervezet és magánszemély fenntartásában. A korábban kizárólag szakmai alapú intézmények mellett megjelentek az borsos árú iskolák is.

A magán- és az alapítványi iskolák pótló-kiegészítő, illetve helyettesítő szerepet látnak el. Egyes intézményekben alternatív pedagógiai módszerek szerint oktatnak, mások sajátos világnézetet, vagy az igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó szakképzést nyújtanak. Vannak közöttük olyan tanintézetek is, amelyek az állami képzéssel megegyező programot kínálnak, s pusztán szolgáltatásaikban térnek el tőlük, valamint abban, hogy az új feladatokhoz rugalmasabban és dinamikusabban képesek alkalmazkodni.

Elsődleges céljuk a tehetséggondozás, a felsőfokú továbbtanulás előkészítése, a nyelvi képzés vagy a más intézményekből lemorzsolódott fiatalok felzárkóztatása lehet. Egyes iskolák lehetőséget kínálnak azoknak a gyerekeknek, akik a közoktatás rendszeréből gyakran kihullanak; sérült fiatalokkal, autistákkal, hiperaktívokkal, diszlexiásokkal foglalkoznak. Mások a kiugróan tehetséges nebulók fejlesztését tűzték ki célul. Felmérések szerint a magániskolákba járó diákok nem érnek el roszszabb eredményeket az érettségin más iskolatípusba járó társaiknál, s bár teljesítményüket szigorúbban osztályozzák, mégis kevesebben buknak meg.

„Az ezekhez az iskolákhoz csatlakozó szülők egy része gyermeküknek emberségesebb, jobb iskolát kíván biztosítani, más csoportjuk pedig sajátos érdekeit, filozófiáját jobban kifejező és érvényesítő iskolákat támogat.” – áll az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének (AME) honlapján.

Magántörténelem

Az első magyarországi magániskola címére több intézmény is pályázik. Budapest egyik legnagyobb múltú és jelenleg is működő titkár és ügyintézőképzője a Forrai Magániskola. Még a világháború előtt, 1939-ben a Forrai házaspár alapította gép-gyorsíró és ügyviteli képzésre. Az iskolát 1952-ben államosították. A rendszerváltás után 1991-ben az alapítók lánya, Forrai Rege Idegen Nyelvi Titkárnőképző Magániskola néven szervezte újjá, néhány éve pedig ismét a régi néven működteti az intézményt. „1991-ben indult az első szakképző évfolyamunk, mely a hagyományokhoz hűen ügyintézőket, titkárokat képzett. Mikor a munkaerőpiac telítődött titkárokkal, képzésünket kiterjesztettük informatikai és kommunikációs szakirányban, két tanítási nyelvű oktatással. Mostanra a profilunk egyrészt érettségi utáni szakképzés titkári, informatikai, ügyintézői és divat területen, másrészt két tanítási nyelvű gimnáziumi képzést is folytatunk a saját korszerű iskolaépületünkben.” – mesélte az iskola igazgatója, Forrai Rege.

Az első kifejezetten nyelvi képzéssel foglalkozó magániskola címére a Magyarországon 1985-ben alapított International House pályázik, míg a tizenkilenc éve alapított Taverna Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakképző iskola az első, kizárólag vendéglátással foglalkozó magániskolaként hirdeti magát.  Az első alapítványi iskola, a pesthidegkúti Waldorf iskola pedig 1988-ban alakult meg.

A rendszerváltást követően megkezdődött a magániskola-alapítási láz, amely még ma is tart, manapság azonban az általános és középiskolák helyett inkább alapítványi óvodák és érettségi utáni szakképző iskolák létesülnek. Számuk az elmúlt öt évben egyharmaddal nőtt, terjedésüket azonban a fizetőképes kereslet hiánya egyelőre erősen fékezi. 

Közel négyszázhetven alapítványi és magániskola, illetve óvoda működik, ahová a korosztály öt százaléka, mintegy száznegyven ezer diák jár. Az összes közoktatási intézmény mintegy ötöde sorolható ide. Az országban működő 1222 nem állami fenntartású intézmény csaknem felét középiskolák teszik ki, míg a másik felén az óvodák és az általános iskolák csaknem egyenlő arányban osztoznak.

Az iskolák többsége alternatív pedagógiai módszereket követ, de van, ahol hagyományos tantervek szerint folyik az oktatás. Az iskolák sokszínűek, eltérő módszereket alkalmaznak, azonban két markánsabb csoport mégis elkülöníthető. Jelentős részük a testi és szellemi, illetve az úgynevezett "más" fogyatékosok (dislexiás, disgráfiás vagy egyéb tanulási zavarokkal küszködő, hiperaktív gyerekek) felzárkóztatását vállalja. Egy másik, nagyobb szeletet pedig a kifejezetten "fizetős" magániskolák képeznek.

Tényleg jó, ha magán?

Eltérő támogatások, nagyobb szabadság, diákközpontúság, más lehetőségek. Érvek és nehézségek a magánoknál. „A középfokú alapítványi és magániskolák nem kapnak kiegészítő támogatást az önkormányzattól, így az állami támogatás képezi költségvetésünk biztos részét. Ez a képzési költségek mintegy felére elegendő” – mondja Forrai Rege. Vagyis az ilyen típusú iskolák egyik jellemzője az anyagi szűkösség. Ezt az elitképzőkben jókora tandíjjal, máshol pályázatokkal, alapítványi bevételekkel pótolják.

Ha egy magániskola részt vesz a közoktatásban, az önkormányzati iskolákra kötelező jogszabályok (pl.: Közoktatási és szakképzési törvény) rá is vonatkoznak. Emellett oktatási programja is a NAT-on, a szakmai- és vizsgakövetelményeken, központi programokon kell, hogy alapuljon.

„Az oktatási módszertan megválasztása, alkalmazása tekintetében szabadságot élvezünk, s ez komoly lehetőség számunkra.” – folytatja az igazgatónő. Egy magániskolában általában jobban szem előtt tartják a diákok igényeit, folyamatosan keresik a legjobb oktatási módszereket. Ha az intézményben szakképzés is folyik, az okatatandó szakmák megválasztásában is lehetőségei vannak az iskolának, jobban alkalmazkodhatnak a munkaerőpiac igényeihez.

„Máshol a fiamnak nem lennének ilyen lehetőségei – kezdi Gládi Petra, akinek gyermeke az egyik magyarországi elitiskola diákja. „Az iskola felszereltsége valóban huszonegyedik századi: sport- és teniszpályája, uszodája, zenestúdiója, színházterme van, minden teremben számítógépek várják a diákokat. Az oktatás kis létszámú csoportokban folyik olyan tanárokkal, akik meg vannak fizetve, így tanítás közben ténylegesen a diákra koncentrálhatnak, napi gondjaik nem vonják el figyelmüket. A nyelvoktatás színvonala is kimagasló. Fiam az érettségi megszerzéséig egy nyelvet felső-, egy másikat pedig középfokon fog beszélni, ráadásul a külföldi tanulmányutak hozzásegítik, hogy nyelvtudását anyanyelvi környezetben kamatoztathassa, látóköre szélesedjen. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy ebben az iskolában kiváló kapcsolati tőkére tehet szert.”