Évente két-háromszáz fiatalkorú bűnelkövető kerül javítóintézetbe Magyarországon. A fiatalok büntetésük letöltése közben tanulhatnak, szakmát szerezhetnek, dolgozhatnak - a neheze szabadulás után vár rájuk. A társadalomba visszailleszkedni ugyanis még mindig nagyon nehéz - sokakat nem vár kint sem lakás, sem család.

"Apám és anyám alkoholista volt, nem törődtek velem, pedig én tartozni szerettem volna valahova, ahol szeretnek, ahova befogadnak. Sajnos rossz társaságba kerültem” – kezdi történetét a most húszéves Krisztián, aki tizenhat évesen keveredett bele egy rablásba. A bandát elkapták, és a fiúkat bíróság elé állították. „Két évre egy javítóintézetbe küldtek. Így utólag már látom, hogy óriási butaságokat követtem el, és megérdemeltem a büntetést. De akkor azt hittem, belehalok a bezártságba" - teszi hozzá.


Krisztiánhoz hasonlóan évente legalább kétszáz-háromszáz fiatalkorú kerül két-három évre javítóintézetbe. Első hallásra furcsának tűnhet, de ők a szerencsésebbek, a többi tizennyolc év alatti elkövető ugyanis - ők vannak többen - valamelyik büntetés-végrehajtási intézményben tölti le büntetését: fogházban, börtönben esetleg fegyházban.

Zűrös család, rossz baráti társaság

Lopás, betöréses rablás, rongálás, autólopás - a rendőrség tapasztalatai szerint ezeket a bűncselekményeket követik el leggyakrabban a fiatalok. A statisztikák azt mutatják, hogy évente körülbelül tízezren állnak bíróság elé tettükért, ami azt jelenti, hogy Magyarországon minden tizedik elkövető tizennyolc éven aluli. A pszichológusok szerint a fiatalokat az azonnali pénzszerzés vágya hajtja, a cél néha csak pár ezer forint, egy mobiltelefon vagy egy márkás ruhadarab. A megszerzett összegeket pedig szórakozásra, alkoholra vagy kábítószerre költik.

"Leggyakrabban azért követnek el bűncselekményt a 16-17 évesek, mert rossz baráti környezetbe kerülnek, vagy átmenetileg nincs elég pénzük. A családnak is óriási szerepe van a bűnözővé válásban: előfordul, hogy maga a szülő is börtönviselt, de elég a rendezetlen családi élet vagy az alkoholizmus is" - áll a rendőrség tájékoztatójában. Az eredmény a büntetés: akiről a bíró úgy ítéli, hogy "elég" a javítóintézet is, annak van jobb esélye a későbbi boldogulásra - a "javítósok" ugyanis nem kapnak priuszt, vagyis kikérhetik erkölcsi bizonyítványukat.

Külön világ a rácsok mögött

"A javítóintézetek félúton vannak a börtön és a kollégium között" - az [origo]-nak nyilatkozó volt javítósok így jellemzik az intézeteket. Itt ugyanis a fiatalkorúak napirendje kísértetiesen hasonlít egy "átlagos" tizenéves mindennapjaira. Reggel felkelés, délelőtt iskola vagy munka, délután pedig tanulás és szabadidő - csak mindez a falakon belül. A Btk. ugyanis előírja az intézetek számára, hogy minden tizennyolc éven alulinak biztosítani kell a tanulási lehetőséget, még akkor is, ha éppen büntetését tölti. A szakértők szerint erre azért van szükség, mert a fiatalok pont azokat az éveket töltik az intézetben, amikor tanulniuk kellene, és megalapozhatnák a jövőjüket.

"Sajnos azok a fiúk, akik bekerülnek hozzánk, nagyon alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek. Körülbelül hetven százalékuk megrekedt az általános iskola 4-5. osztályánál, alig van olyan növendék, aki elvégezte volna az általános iskolát, és belekezdett volna valamilyen középiskolába" - mondja Szarka Attila, az Aszódi Javítóintézet igazgatója. "Ami igazán megdöbbentő, hogy újra megjelentek analfabéta fiatalok, akik 16-17 évesen még a saját nevüket sem tudják leírni. Ha ők az intézetben nem tanulhatnának, akkor semmit nem tudnának kezdeni az életükkel, miután kikerülnek" - magyarázza.

A javítóintézetekben élők ezért ott folytathatják az általános iskolát, ahol kint abbahagyták, aki pedig már elvégezte a nyolc osztályt, az szakmát is tanulhat. Az Aszódi Javítóintézetnek saját általános iskolája, szakiskolája és speciális szakiskolája is van, ahol a diákok kosárfonást, szobafestést, tapétázást és faipari gépkezelést is tanulhatnak. Máshol, például Debrecenben parkgondozó, kőműves, ács-állványozó szakma közül választhatnak, Budapesten pedig akár a házi szövést is elsajátíthatják.

A délutánok sem maradnak kihasználatlanul. Kertészkedés, versmondás, sport, néptánc, diákújság - a javítóintézetis diákok mindezek közül választhatnak. Meglepően sok programot találunk az intézetek honlapján: évről évre megrendezik például a Nevelőintézetek Országos Szavalóversenyét, de tartanak az intézetek között "műveltségi hétpróbát" is. "Számomra ezek a foglalkozások jelentették a nap fénypontját" - mondja Krisztián. "Aki akart, az nagyon jó dolgokat tudott csinálni bent. Csak az volt a baj, hogy kevesen akartak" - teszi hozzá.
   
Kilátástalanul, tervek nélkül

Az intézetekbe bekerülő fiatalok életét így akár jobb irányba is terelheti a bent töltött idő - ha hajlandóak tanulni. Hegedűs Judit pedagógus úgy véli, a javítóintézetben élő fiatalok tanulásról alkotott véleménye sajnos negatív, a könyv előtt ülést szükséges rossznak tartják. "A fiatalok több éves kihagyás után kezdenek el tanulni, kevés motivációval, sok kudarcélménnyel" - áll tanulmányában. Szarka Attila, az aszódi intézet igazgatója szerint azonban a fiatalok elég hamar ráébrednek arra, hogy szakma nélkül semmire sem mennek, így nem nehéz őket rávenni, hogy üljenek vissza az iskolapadba.

"A gond akkor kezdődik, amikor letöltik a büntetésüket" - mondja Szarka Attila. "Hiába tanulnak bent, visszailleszkedni a társadalomba még egy szakmával a zsebükben sem könnyű. Sokuknak nincs hol lakniuk, mert vagy nincs családjuk, vagy nem akarnak velük szóba állni." - magyarázza. Az igazgató adatai szerint a javítósok visszaesési aránya - vagyis ha a büntetésük letöltése után újra elkövetnek valamilyen bűncselekményt - körülbelül negyven százalék. "Még ez is jó aránynak számít" - hangsúlyozza.

Van, akinek sikerül...

Természetesen bőven akadnak pozitív példák is. Az aszódi intézet honlapjának üzenőfalán például számos régi „intézetis” írta le tapasztalatait: "Utólag már rájöttem, hogy a fegyelem és a szigor betartása idővel meghozza a gyümölcsét. Azóta sikeres vállalkozó lettem, és jó családi körülmények között élek. Az ott eltöltött idő alatt nagyon sok mindent tanultam. Egy 1987-es növendék".

A sikersztorihoz a tapasztalatok szerint azonban sok erő, elszántság, na meg segítőkész nevelőtanárok kellenek. Akiknek talán nehezebb a feladatuk, mint bármilyen más tanárnak: olyan helyzetekkel kell szembenézniük, amelyek rendkívül megterhelők lelkileg. Nem véletlen, hogy a javítóintézetben dolgozó pedagógusoknak nem elég csak a diploma, sok helyen konfliktuskezelő és stresszoldó tréningeken kell részt venniük, hogy bírják az iramot.

"A legfontosabb azonban mégis az, hogy erős hivatástudata legyen az embernek, hogy valóban segíteni akarjon ezeken a fiatalokon. Ez ugyanis nem egy könnyű világ" - hangsúlyozza Zsuzsa, aki három évig dolgozott nevelőként az egyik tiszántúli intézetben. "De bármennyire is nehéz, semmi sem teszi boldogabbá az embert, mint az, ha látja, hogy egy régi kiskorú bűnözőből tisztességes, dolgozó, boldog ember lesz" - mondja.

 

---