Nálunk is egyre népszerűbbek azok az írótanodák, ahol ismert mesterektől tanulhatjuk az írói mesterség fogásait. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy mindegyik intézmény másról szól, így egy rossz választás esetén a befizetett tandíj akár kárba is veszhet. Olykor pedig nem is csekély összegekről van szó.

Lehet-e az írást tanítani? 

A költői kérdésre Lackfi János író- tanár egyből visszakérdez: „Képzőművészetet lehet? Hát zenét? Táncot? Színművészetet? Eldöntendő kérdés. És ha eldöntöttük, vagy zárjuk be az összes művészeti egyetemet, vagy ébredjünk rá, hogy az ősi közhely, avagy babonaság, melyet sajnos sokszor szakmabeliek is hangoztatnak, egyszerűen megalapozatlan! Nagyon szeretném, ha eljuthatnánk odáig, hogy ez is egy szakma. Persze nem CSAK szakma, de az is. Vannak fortélyai, mesterfogásai, amelyeket ismerni kell, akkor is, ha később nem alkalmazza mindenki mindet.” Az alapvetően angolszász hagyományokra épülő kreatív írás tehát nem a lehetetlenre vállalkozik, csupán arra, hogy az illető bizonyos technikák elsajátításával, elmélyültebb olvasással, valamint tanára építő kritikáinak hatására jobban fog írni, mint tette azt addig. Lackfi Jánosnak egyébként alapos tapasztalata van a témában: immár negyedik éve oktat kreatív írást Vörös Istvánnal a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, amely egy négy féléves, tehát kétéves tizenöt tanegységes kurzus. A tanfolyamnak idén ősszel budapesti (OKJ-s) változata is indul, amelyen bárki részt vehet, aki befizeti a félévenkénti százhetvenezer forintot. 

A többi iskolával összehasonlítva itt inkább a gyakorlati oldalon van a hangsúly, bár a diákok elméleti képzést is kapnak. Hogyan lehet és hogyan nem lehet ma szerelmes, istenes verset írni, mik azok az eszközök, amelyekkel élve ezek az örök, „lerágott csont”-témák érvényesen átfogalmazhatók – erre és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ az előadó. A kurzus kétharmada azonban már gyakorlati jellegű, amikor maguk a diákok írnak az előre megbeszéltek, olvasottak alapján valamit. „Később persze mindenki maga dönti el, hogyan veszi hasznát a tanultaknak. Lesz köztük pszichológus, szociológus, tanár, titkárnő, művelődésszervező, és így tovább. Ha ki-ki megpróbálja alkalmazni a képzésünkben szerzett tudást saját területén, az irodalom évszázadai alatt kiküzdött sok-sok szakmai eljárás terjedni kezd, örömöt szerez sokaknak, profibb írókat és olvasókat nevel.”- zárja le beszélgetésünket Lackfi János. 

Ahol nem az íráson van a hangsúly: Magyar Íróakadémia

A Magyar Íróakadémia (MÍA) oktatása már közel sem ilyen gyakorlatias. Itt mindig egy neves meghívott író/költő beszél (Kornis Mihálytól, Spiró Györgyön és Kukorelly Endrén át, Tóth Krisztáig) egy általa fontosnak tartott témáról, és avatja be hallgatóságát saját írói technikáiba, olykor kudarcaiba is. Az írók tapasztalataiból rengeteget lehet tanulni, amelynek fogásait mindenki át tudja tenni később a saját gyakorlatába. „Akinek nincs írói ambíciója, azért jön el az órákra, mert közelebb kerülhet az író személyéhez, ha saját írói módszeréről hallgathatja, és a műveit is könnyebben tudja értelmezni.”- mondja az [origo]-nak Oroszlán Éva a MÍA programvezetője.

Aki tehát írásaiban akar fejlődni, és azt szeretné, hogy egy tapasztalt és képzettebb mentor hétről-hétre felhívja figyelmét a hibákra, ne az Íróakadémiát válassza - itt nem a hallgatók írásain van a hangsúly. Egyébként épp a szerzők ismertségénél fogva az Íróakadémia szépírói kurzusa ma a legnépszerűbb: kurzusaikat száz fős hallgatósággal indítják el.

Itt egy félév egyébként százhúszezer (pedagógusoknak hatvanezer) forintba kerül, 2006 óta már több mint hatszáz hallgató végzett a MÍA-n. A nagy sikerre való tekintettel idén ősszel már többek közt dalszövegírói, minőségi bulvár, közéleti beszédíró, valamint bestseller kurzusok is indulnak, ahol olyanok beszélnek – illetve beszélgetnek a moderátorral –, mint Tisza Kata, Havas Henrik, Árpa Attila vagy Lovasi András.  

Az írószövetségek iskolái: Íróiskola és JAK

Idén ősszel már a Magyar Írószövetség is saját képzést indít, Íróiskola néven. Első ránézésre a program alapján egy irodalmi gyorstalpalóra hasonlít a program, ahol egy-egy óra keretein belül megismerkedhetünk például a 20. századi olasz és német irodalommal is. A tanrend felépítése leginkább az egyetemi modellt követi, előadások és szemináriumok egyaránt vannak, amelyek Menyhért Anna szervező-tanár-költő szerint harmonikusan egészítik ki egymást. Az alapvető ismeretek nélkül ugyanis, ma már senki sem tud úgy megszólalni, hogy arra oda is figyeljenek. „Több kreatív írás kurzust tartottam már, és az a tapasztalatom, hogy nagyon sokféle hátterű hallgató van, s akik nem bölcsészek, vagy nem kifejezetten a humán területen tevékenykednek, azoknak nagy szükségük van arra, hogy a kortárs irodalomban való eligazodáshoz szükséges ismereteket megszerezzék. Ezért tartalmaz a tanfolyamunk kortárs irodalom szemináriumot és olyan előadásokat, mint a XX. századi magyar irodalomtörténet, vagy a Bevezetés az irodalomtudományba” – mondja a szervező.

Hol?	Mit?	Mennyit?	Mennyiért?
Íróakadémia	Előadás	10 héten át, szombatonként 10-14 óra között	120 ezer forint/félév (pedagógusoknak 60 ezer)
Íróiskola	Előadás/ gyakorlat	4 félév, összesen 256 óra, hetente többször	96 ezer forint/ félév
Kreatív írás szakirányú továbbképzés	Előadás/ gyakorlat	4 félév, összesen 420 óra, Havonta kétszer péntek-szombat	170 ezer forint/félév
JAK	szeminárium	Heti egyszer 12 alkalom	30 ezer /félév

Aki tehát úgy gondolja, hogy a gyakorlati, írásfejlesztő kurzusok mellé szeretne egy általánosabb körképet kapni a modern magyar-, és világirodalomról, a populáris műfajokról, a gyermekirodalomról, illetve az irodalom intézményi világáról, valamint a szerzői
 jogi kérdésekről, annak akár jó választás lehet az Íróakadémia a maga kilencvenhatezer forintos féléves tandíjával. A teljes képzés egyébként itt is kétéves.

A József Attila Kör (JAK) az előzőekhez képest egyszerűbb, ám inkább a személyes kapcsolatra építő oktatást ígér. A korábbiakhoz képest itt az a „fő különbség, hogy kis létszámú csoportokat indítunk – eddig legfeljebb tíz fő vett részt egy csoportban –, így a szemináriumok valódi műhelymunkaként működnek, ahol minden résztvevőre jut idő. Szintén fontos, hogy a képzésünk olcsóbb, mint sok hasonló intézményben, így a fiatal egyetemisták is megengedhetik maguknak, hogy beiratkozzanak”- mondja Gerevich András a JAK elnöke. Valóban nem elhanyagolható különbség, hogy idén ősszel a JAK-nál egy félév harmincezer forintba kerül.

A csoportok minden félévben egy-egy szemináriumvezető köré szerveződnek. Korábban például Háy János és Tasnádi István is vállalt ilyen feladatot. A résztvevők hetente egy alkalommal találkoznak egymással, ekkor megvitatják az arra a napra kijelölt – általában valamelyik hallgató által készített – írást. Ebből kifolyólag a JAK kurzusain kifejezetten a résztvevők munkáin van a hangsúly, ezeket szedik szét a hallgatók a tanárral. Nincs „elméleti képzés”, úgymond „hozott anyagból” dolgozik mindenki. A tapasztalatok szerint a JAK inkább azoknak való, akiknek már megvan az „alapműveltsége”, és nem érzik fontosnak, hogy bevezessék őket a modern angol, vagy a kortárs magyar irodalom világába, és persze azoknak, akik képesek elviselni a nyílt és őszinte kritikát.
     
Példák, összegzés

Amint láttuk, jókora nagy különbségek akadhatnak egy-egy iskola között, épp ezért érdemes jól átgondolni, hogy melyiket választja az ember. Alábbi táblázatunkban megpróbáltuk a legobjektívabb szempontokat összegyűjteni, de előtte még Lackfi János lapunk kérésére élvezetes példát is említ az órai gyakorlatokból: „Egyik legemlékezetesebb a sok maradandó óraélmény közül talán az volt, mikor két disznóvágás börleszk-történetét rétegeztük egymásra. Az egyik anekdota szerint két szaki elektromos árammal akart disznót ölni: mindketten otthagyták a fogukat, a bácsikhoz tartozó nénik jajveszékeltek elvesztett férjük felett, a disznó viszont vígan futkározott az udvarban. Egy másik esetben valakik gázt lélegeztettek be szegény állattal, az meg is fulladt tőle, ám pörzsöléskor a gázzal teli tüdő felrobbant, és az udvar tele lett belsőségekkel. E két történetet olvasztottuk össze, az első körben életben maradt disznót a mi változatunkban a meghalt bácsi fia öli le okosan, gázzal. A sztorit mindig mással, hol a jajveszékelő nénik egyikével, hol a kissé nagyképű, gázzal ölő fiúval, hol egy „véletlenül” leskelődő szomszéddal meséltettük el. A legnagyobb mulatság az volt, amikor rendőrségi jegyzőkönyvet vettünk fel az esetről. A legdöbbenetesebb szöveget pedig egy tanítványom írta házi feladatként: itt a leölt disznó szerelme, vagyis egy másik, túlélő disznó mesélte el a történetet úgy, hogy csak a közepe táján derült ki, nem egy ember, hanem egy állat elhurcoltatásáról és haláláról van itt szó.”

Az íróiskolák nem garantálják, hogy a jelentkezők korunk íróhéroszaivá válnak, de a szakma megtanulható részét megpróbálják továbbadni tanulóiknak. 

---