Magasabb fizetés, könnyebb munka és jobb elhelyezkedési lehetőségek - ezek reményében ül be újra az iskolapadba a legtöbb érettségivel nem rendelkező ember. Az esti vagy levelező tanulás négy éve sok-sok fáradtsággal, lemondással és költséggel jár, de a szakértők és a diákok szerint megéri.

Heti tizenhat óra, évi húsz-harmincezer forint és sok-sok tanulással eltöltött idő négy éven keresztül – legalább ennyi áldozatot kell hoznia annak, aki felnőtt fejjel, munka és család mellett szeretné megszerezni az érettségi bizonyítványt. Évente több ezren döntenek úgy, hogy ha megkésve is, de elkezdik középiskolai tanulmányaikat – idén nyolcvanháromezren ültek be újra az iskolapadokba.

Délelőtt munka, délután tanulás

„Soha nem hittem volna, hogy ilyen nehéz két évtized kihagyás után tanulni!” – mondja Zsuzsa, akivel este fél kilenckor, az egyik budapesti középiskola mellett találkozunk. A kétgyermekes édesanya heti három délutánt tölt az iskolában, utolsó órája pár perccel ezelőtt ért véget. Úgy érzi, nemcsak magával a tanulással nehéz megküzdenie, hanem a mindennapok megszervezésével is. „Reggel hatra megyek dolgozni, délután fél kettőig vagyok a munkahelyemen, aztán pedig gyorsan átmegyek a gimnáziumba. Ott este nyolcig tartanak az órák. A hét maradék négy estéjén a tankönyveimet bújom, hogy sikerüljenek a vizsgáim” – magyarázza. Saját bevallása szerint volt már olyan, hogy elaludt az osztályteremben, és csak akkor kelt fel, amikor a tanítás már véget ért.

Valóban nagy megterhelést jelent felnőttfejjel tanulni – állítják az [origo] által megkérdezett szakértők. Még akkor is nehéz beiktatni az órákat, ha a tanulni vágyó nem esti, hanem levelező tagozatra jelentkezik. Az "estiseknek" ugyan több időt kell az intézményben tölteniük – legalább heti tizenöt órát –, ám nagyobb tanári segítséget kapnak a tanuláshoz, mint azok, akik kéthetente egy szombatot töltenek konzultációval.

A képzés időtartama is változó: aki annak idején elvégzett egy-két évet a szakközépiskolából, gimnáziumból, vagy szakiskolában, az két év alatt is leérettségizhet – igaz, a felnőttoktatással foglalkozó intézmények tanulmányi osztályai nem javasolják ezt a megoldást.

Mit, hol, mennyiért?

Jelenleg az ország minden megyéjében, a fővárosban pedig majdnem minden kerületben található felnőttoktatást végző intézmény. Ezek nagy része önkormányzati fenntartású és a hajdani Dolgozók Gimnáziumaiból átalakulva valamely oktatási intézmény tagozataként működik. Kivétel a XVIII. kerületi Pestszentlőrinc-Pestszentimrei Felnőttek Gimnáziuma és Továbbképző Központja és a XIX. kerületben működő Felnőttek Kispesti Iskolája Általános Iskola és Gimnázium, amelyek önálló önkormányzati felnőttoktatási intézmények. Választhatunk azonban alapítványi iskolát is, amelyek szintén működhetnek önállóan, mint a III. kerületi Dolgozók Gimnáziumából kinőtt Semper Stúdió, vagy az egész országra kiterjedő iskolahálózatot működtető, Sziltop Kht. által fenntartott Budakalász Gimnázium és számtalan tagiskolája.

A felnőttoktatási intézményekbe és tagozatokra nincs felvételi, a beiratkozáskor igazolni kell, hogy a jelentkező túl van a tanköteles koron - azaz elmúlt tizennyolc éves -, és befejezte az általános iskolát. Az oktatásért tandíjat nem, de az önkormányzatok rendeletei alapján térítési díjat több intézményben is kell fizetni, ennek összege tanévenként tíz-tizenötezer forint körül mozog. Több alapítványi intézményben szintén térítési díjat vagy alapítványi hozzájárulást kell fizetni, ez az összeg a Kovács Pál Gimnáziumban például tizenkilencezer forint félévenként, a Facultas Humán Gimnáziumban havi ötezer. A Than Károly Gimnáziumban kilencedik-tizedik osztályban ötezer, tizenegyedikben és tizenkettedikben pedig huszonhat ezer forint hozzájárulást kérnek a diákoktól. Ezenkívül meg kell venni a tankönyveket, ez körülbelül öttől húszezer forintig terjedő összeg, a levelező és távoktatási tagozatokon pedig az oktatási segédletekért is kérhetnek hasonló összeget.

A digitális középiskola

2003 óta működik Magyarország első digitális középiskolája Borsod-Abaúj-Zemplén megyében: azok számára jött létre, akik le szeretnének érettségizni, de hátrányos helyzetük vagy közlekedési nehézségeik miatt a hagyományos struktúrában erre nem lenne lehetőségük. A képzés modulrendszerű, a tanév héthetes, számonkéréssel záruló szakaszokból áll. A nulladik modul a számítógép használatával, az internetes kommunikációval ismerteti meg a tanulókat, ők ugyanis e-mailen kapják az on-line tananyagokat, és ilyen módon kommunikálhatnak a pedagógusokkal is. Hogy a diákoknak a számonkérésre és a konzultációkra se kelljen messzire utazniuk, az iskola alapítói tizenkét kistérségi konzultációs központot hoztak létre.

Nagy a lendület, de gyorsan el is fogy

„Rendszerint nagy lendülettel kezdenek bele a felnőttek a tanulásba, de egy részük gyorsan le is morzsolódik” – mondja Szaniszlai János, a Semper Stúdió Felnőttek Általános Iskolájának és Gimnáziumának igazgatója. „Egy átlagos kilencedikes osztály legalább harminc százaléka hagyja abba a gimnáziumot, a felsőbb évfolyamon már kisebb, körülbelül tíz százalék körüli a lemorzsolódás” – teszi hozzá. Vagyis csak az osztály fele jut el az érettségiig.

Felnőtt tanulók esti és levelező, gimnáziumi és szakközépiskolai képzésen
	2001/2002	2007/2008
Szakközépiskola	54 024	39 882
Gimnázium	41 207	43 126

A felnőttkorban érettségizőknek természetesen több nehézséggel kell megküzdeniük, mint a nappali tagozatosoknak. Kevesebb idejük van mind az iskolai, mind az otthoni tanulásra, munka után fáradtak, ezért nehezebben tudnak koncentrálni. Sokan azért sodródtak ki a nappali tagozatos keretekből, mert tanulási nehézségekkel küzdöttek - ezt a problémát pedig a felnőttoktatás sem tudja megoldani. Ezért a kezdeti lelkesedés után sokan már az első vizsgaidőszakban feladják.

Opawsky Ágnes, a Than Károly Gimnázium felnőttoktatásért felelős igazgatóhelyettese szerint azok a legmotiváltabbak, akik a szakmai előrejutásért tanulnak. Ők akár ötvenévesen is beülnek az iskolapadba, és kitartóan dolgoznak. Az esti tagozatokra járók másik csoportja azok a kisodródott fiatalok, akik családi körülmények, magatartási vagy tanulási problémák miatt kiestek a hagyományos oktatásból, és néhány év múlva, érettebb fejjel próbálkoznak újra. A legkevésbé motivált a harmadik csoport, akiknek nincsenek konkrét céljaik az érettségi megszerzésével, és maguk sem tudják, hogy mihez akarnak kezdeni. A felnőttoktatási intézmények legtöbbjében ezért igen nagy a lemorzsolódás.

Ezekre a nehézségekre az iskoláknak reflektálniuk kell. Paradox helyzet, hiszen a felnőttek nem a közösség miatt járnak iskolába, ezért sem az iskola, sem a diákok nem fordítanak időt a közösség építésére, nehézségeiken mégis a személyes kapcsolat, a közösség segíthet. Opawsky Ágnes is ezt mondta, amikor arról mesélt, hogy gyakran személyes beszélgetéssel lehet meggyőzni a diákokat, hogy menjenek el a vizsgára. A pécsi Gandhi Gimnázium pedig pedagógiai programjába is beillesztette az ezzel kapcsolatos feladatokat. „Általános tapasztalat, hogy a tanulók a felnőttoktatásba bekerülve megijednek a tananyag mennyiségétől és nehézségétől, s önbizalom és kitartás hiányában abbahagyják a megkezdett tanulást. A tantestület minden tagjának feladata a tanulók önbizalmának, kitartásának erősítése, a tanulási képességek fejlesztése, s így a lemorzsolódás megakadályozása. Ezt szolgálják a tervezett csoportbontásos tanítási órák, a szabadon tervezhető foglalkozások és a nem kötelező tanórai foglalkozások is.”

Igaz, még ha valaki le is morzsolódik, pár év múlva általában újra megpróbálkozik a tanulással – a diákok nagy része ugyanis még csak a húszas-harmincas éveiben jár. A tanulásra pedig bőven van lehetőségük, ugyanis az országban több tucat intézmény foglalkozik felnőttoktatással. Sokan már hirdetési újságokban is népszerűsítik képzéseiket, amelyek már csak azért is vonzóak, mert nincs felvételi.

---

1. Fáradt felnőttek az iskolapadban 2. Évek, könyvek, karrierek