Színészország vagyunk, ehhez nem fér kétség. Hazánkban összesen huszonhét intézmény foglalkozik különböző szinten színészpalánták képzésével - és ez csak a bizonyítványt is adó iskolák száma. Önképző körökből, színistúdióból minden budapesti kerületben és nagyobb vidéki városban akad legalább egy.

Hogy kevésbé legyen bonyolult a képlet, az Oktatási Minisztérium megpróbálta a színészképzést is a többi szakmai képzéshez hasonló formába passzírozni - azaz lehetséges középfokú, OKJ-s bizonyítványt, és felsőfokú diplomát szerezni színészmesterségből. Az előbbi végzettség hivatalos elnevezése színész II, avagy segédszínész, az utóbbié pedig színész I. S hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Voltaképpen a „színész I”-ek plusz egy oktatásban töltött événél nem többet. Hiszen míg például a szakképzésben szerzett pénzügy-számviteli bizonyítvánnyal rendelkező könyvelő ritkán lesz egy közgazdaságtudományi egyetemet végezett pénzügyi szakember főnöke, addig bármikor előfordulhat, hogy egy lesajnált segédszínész rendezi a frissen végezett színművészetis üdvöskéket.

 

Mindez nem azt jelenti persze, hogy nem érdemes elvégezni a Színház és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) vagy a Kaposvári Egyetemet (KE), ahol a felsőfokú diploma szerezhető, sokkal inkább azt, hogy van más út is - a két nagy intézmény dominanciája szűnni látszik.  „Aki minden reggel úgy kel fel, hogy színházat akar csinálni, az színházat fog csinálni. Ehhez ugyanis két dolog kell: egy színész aki játszik, és valaki, aki nézi. Ha én kiállok a Hősök terére és József Attila verseket olvasok, és valaki megáll, és hallgatja, már az is színház” – mondta a Gór Nagy Mária Színitanoda egyik, nevét elhallgatni kívánó egykori tanulója.

Azért persze nem kell ennyire rendhagyónak lenni: annak, aki porszagú backstage-ekre, reflektorra, és öltőzőbe hozott virágra vágyik, érdemes felvételizni és beiratkozni valamelyik színészképzőbe, mert ugyan garanciát egyik iskola sem ad arra, hogy az illető fényes karriert fog befutni, kapcsolatokra, kezdő lökésre mindenképp szert lehet tenni egy ilyen iskolában. „A színészmesterséget megtanulni nem lehet, legfeljebb ellesni”- mondja az imént említett fiatal színész, ars poeticáját pedig érdemes szem előtt tartani. Az persze egyáltalán nem mindegy, hogy kitől lessük el.

Az intézmény kiválasztásának szempontjai között általában kettő szokott igen nagy hangsúllyal latba esni: mennyibe kerül, és mennyire jó ugródeszka a Kaposvári vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetemre való felvételhez. Ez utóbbi megválaszolásához érdemes az internetes fórumokat böngészni, az egyetem ugyanis több okból sem válaszolhat arra a kérdésre, melyik színitanodából érkezettek teljesítik legsikeresebben a felvételit.

„Van olyan, hogy valaki a felvételi előtt már minden lehetséges színitanodát végigjárt, és számtalan amatőr színpadon játszott, de egyszerűen nem elég tehetséges. Ugyanakkor bármikor érkezhet valaki, aki még sosem állt színpadon, de olyat mutat a felvételin, hogy gondolkodás nélkül felvesszük. Csak a tehetség számít” – mondta Arató Ákosné, az Színház- és Filmművészeti Egyetem színházának, az Ódri Színpadnak a művészeti főtitkára. A „csak a tehetség” kitételt azért általában rendhagyó módon értelmezi az SZFE felvételi bizottsága: sokszor karakterekhez keresnek arcokat, és az sem csupán városi legenda, hogy ki lehet esni a felvételin csupán azért, mert abban az évben éppen idősebbeket vagy fiatalabbakat keresnek.

Aki az anyagiakat szem előtt tartva kíván dönteni, annak némileg könnyebb dolga lesz - ebből a szempontból ugyanis differenciáltabbak az iskolák. Az állami intézményeknél, mint a két egyetem, vagy a színművészeti szakközépiskolák, mindig vannak államilag finanszírozott illetve költségtérítéses helyek. A magániskolák azonban mind fizetősök, ám a legtöbb - például a Gór Nagy Mária Színitanoda, illetve a Bánfalvy Ágnes Színészképző Stúdió - megadja a lehetőséget a tehetséges diákoknak a tandíjmentességre.

Ha azonban valaki fizetni kényszerül, akkor mind az állami, mind a magánképzésben csillagászati árakra számíthat: egy félév az SZFE színész szakán háromszázhétezer forintba kerül. A Bánfalvy Ágnes Színészképző Stúdióban százkilencvenezer forintot kell fizetnie annak, aki a hároméves kurzusra jelentkezik, harmincöt-negyvenötezer forint között mozognak az árak ha a nyolchónapos, négy- illetve kéthetes személyiségfejlesztő tréningen szeretne részt venni az illető.

Szerencsére azonban ha valaki első végzettségként, OKJ-s tanfolyamon szeretne színész bizonyítványt szerezni, ezt huszonkét éves koráig ingyen megteheti bármelyik színművészeti szakközépben. Ezek az iskolák nagyon változatos képzést kínálnak, amely minden esetben három éves, feltétele az érettségi, a diplomába pedig mindenhol az a bizonyos „színész II” képesítés kerül.

Az egyik legnevesebb és legrégebbi ilyen intézmény a Shakespeare Akadémia, amely tanítványainak ingyenes kollégiumi ellátást is biztosít. Ezt az iskolát azonban csak azoknak ajánlják, akik nem rettenek vissza az angolos szigortól, az intézmény ugyanis deklaráltan konzervatív nevelés elveket vall - ám úgy tűnik nem hiába: az iskolából kikerült növendékek a színművészetis hallgatók valódi konkurenciái.

Aki kicsit rendhagyóbbra vágyik, annak, a hagyományos órarendet nyolcszáz órányi drámapedagógiai képzéssel kiegészítő Dr. Hetényi Géza Humán Szakközépiskolában érdemes próbálkozni, vagy a színészmesterség mellett musical énekes, jazzénekes, és pantomim művész oktatást is kínáló Théba Szakközépiskolával. Ha valakinek a végzés utáni biztos elhelyezkedés a legfőbb szempont, akkor a színházak saját stúdióinál nézzen körül. Ilyen például a Pesti Magyar Színiakadémia, a Magyar Színház tanodája, ahol a képzés – mint általában a hasonló iskolákban – nem ingyenes, de a tandíj jelképes összegű, havi ötezer forint. Ez a lehetőség az olyanok számára különösen jelentős, akik vidéken szeretnének színészetet tanulni: a legtöbb nagyvárosban ugyanis az egyetlen lehetőség a színészmesterség kitanulására a helyi színház stúdiójában van.

Ha valaki színész akar lenni, számtalan lehetősége van tehát, hogy képezze magát, de mi van azokkal, akiket elvarázsolt ugyan a színház világa, de túl lámpalázasak, vagy csak egyszerűen ellenállhatatlan vonzalmat éreznek a kábelek és billentyűk iránt? Számukra ettől az évtől kezdve egészen egyedülálló lehetőséget nyújt a békéscsabai Fiatal Színházművészet Szakközépiskola, hol színpadtechnikusnak tanulhatnak az érdeklődők, azaz a kurzus elvégzése után képesek lesznek minden hangosítással, világítással, és színpadi látványelemekkel kapcsolatos feladat ellátásra. S attól sem kell félniük, hogy nehezen találnak munkát, hiszen melyik színház ne akarna, felvenni egy olyan szakembert, amelyik három másik munkáját képes egyedül ellátni?

Akinek nincs három vagy négy éve, hogy professzionális színésszé képezze ki magát, annak sem kell feladnia az álmait, a diákszínpadokról és színjátszó körökből is szép számmal kerülnek ki későbbi sztárok. A Barátok köztben is játszó Gonda Kata és Pál Tamás, a második Megasztár egyik helyezettje, például egyaránt a Földessy Margit Színjáték Drámastúdióba járt, ahol egyébként speciálisan a SZFE felvételijére felkészítő tanfolyam is indul.

„A Földessy Margitéhoz hasonló színjátszó köröket, mint például az Aranytíz, mindenkinek csak ajánlani tudom”- mondta Kiskovács Attila, drámapedagógus, a Momentán Társulat tagja, egykori „Margitos”. „A színpadon való szereplés, illetve az azt megelőző próbák, és foglalkozások nagyon fontosak az önmegvalósítás szempontjából, és rengeteg kaput kinyitnak az emberben. Nem csak azoknak ajánlom, akik valamelyik színművészeti egyetemre akarnak felvételizni, hiszen tizenhat évesen mindenki a „Színműre” akar járni, de ezek a stúdiók azt is megmutatják, hogy van más út is”.