Elvándorlástól, a helyi kultúra és hagyományok eltűnésétől félnek azok az aprófalvak, amelyek az elmúlt egy-két évben kénytelenek voltak bezárni általános iskolájukat. A pedagógusok szerint a diákok is megérzik a változás negatív hatásait, ezért számos településen iskolamentő akcióba kezdtek – változó sikerrel.

„Ez a falu végleg elsorvad, csak pár év kell még, és már nem is lesz a térképen. Nincs már sem iskola, sem munkahely, és lassan lakosok sem maradnak” – mutat körbe Gagyvendégi főutcáján egy középkorú asszony, akinek két gyermeke járt annak idején a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistelepülés általános iskolájába. Amely idén ősszel megszűnt, az önkormányzat ugyanis nem tudta fenntartani a hajdan nyolc évfolyamos iskolából megmaradt felső tagozatot sem.

„Várható volt az iskolabezárás, hiszen szeptemberre mindössze nyolc diákjuk maradt, ennyi pedig még egy osztályhoz is kevés, nemhogy egy egész intézményhez” – állítja a 208 lelkes falu polgármestere, Kerekes János. A diákok egy része most Felsővadászon, másik részük pedig a hat kilométerre fekvő Krasznokvajdán tanul. Ahogy a település vezetője mondja, a térség nyolc-kilencéveseinek ez már a harmadik iskolája, az elmúlt években ugyanis már két, azóta megszűnt intézményben is tanultak. „A lakosok és a pedagógusok egyre jobban féltik a falu jövőjét, kulturális életét, az önkormányzat azonban kicsit megkönnyebbült” – igaz, csak anyagi értelemben. „Gagyvendégi olyan reménytelen anyagi helyzetben van, hogy egy iskola fenntartása képtelenség lett volna. Még szerencséseknek is mondhatjuk magunkat, mert az iskola épületét kibérelte egy alapítvány. Nekünk pedig most minden fillér kell a falu fennmaradásához” – magyarázza Kerekes István.

Nincs jövője a borsodi és a szabolcsi iskoláknak

Nyolcvannyolc iskola és óvoda – ennyi intézmény szűnt meg végleg az elmúlt tanévben, ezertizenöt oktatási intézmény pedig elvesztette önállóságát, és tagiskolaként működhet tovább. Az idei tanévkezdést még kevesebb – elsősorban kitelepüléseken lévő – iskola érte meg, az összevonások százötvennyolc intézményt érintettek, több mint tíz általános iskolára pedig végleg lakat került.

Általános iskolák száma

2001/2002-as tanév: 3 423
2004/2005-ös tanév: 3 293
2007/2008-as tanév: 2 520

Forrás: Oktatás-statisztikai évkönyv

Borsod Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg – ez a két megye lett az iskolabezárások nagy vesztese, a két észak-keleti térségnek egyenként legalább húsz, összesen több mint ötven intézményt kellett megszüntetnie. Meglepő módon a harmadik legtöbb iskolát az egyébként gazdagnak tartott Győr-Moson-Sopron megyének kellett bezárnia – idén Undon nem tudják folytatni tanulmányaikat a diákok. A legjobb helyzetben Pest, Komárom-Esztergom és Tolna van: az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) adatai szerint idén szeptemberben ezekben a megyékben nem kellett kistelepülési oktatási intézményt bezárni.

„Annak, hogy bizonyos területeken több intézmény szűnt meg, mint máshol, annak az az oka, hogy ezekben megyékben van nagyon sok apró, négy-ötszáz lakosú falu” – magyarázza Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke, hozzátéve: „A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeknek az önkormányzatoknak van a legkevesebb pénzük és a legkevesebb gyerekük is, úgyhogy inkább bezárják az iskolákat”. A tendenciát a statisztikák is alátámasztják, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) 2004-es kutatása szerint a hétszázötven főnél kisebb lakosságú falvak iskolái a legveszélyeztetettebbek.
Ezek a községek már nem tudták átvészelni a gyermeklétszám csökkenését, az önkormányzat pénztelenségét, a minimális csoportlétszám megállapítását, és a 2007 szeptemberében életbe lépett iskolafinanszírozási változást – ekkor vezette be az OKM a fejenkénti támogatás helyett a csoportfinanszírozást. Vagyis kevés gyerekkel vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tartható fenn az intézmény.

Bezárt az iskola, kiürülnek a falvak?

Elvándorlás, a helyi kultúra és hagyományőrzés elsorvadása – az [origo] által megkérdezett polgármesterek úgy gondolják, ezeket a negatív következmények várnak rájuk az iskola bezárása után.

„Sajnos mi még az olyan alapvető terheket sem bírtuk tovább, mint az iskolaépület gázszámlája. Egyáltalán nem biztos, hogy ezen a télen be tudtuk volna fűteni az osztálytermeket” – mondja Széles Annamária, Sajónémeti polgármestere. A borsodi, 584 lelkes falu általános iskolájának vesztét az önkormányzat pénztelensége mellett az okozta, hogy a többségében roma diákokat tanító intézményből a nem roma szülők kivették gyermekeiket, és a szomszédos településre vitték őket. Augusztusra a sajónémeti iskolában már csak huszonegy gyerek maradt, akik ezt a tanévet már Ózdon kezdték. Az iskolaépület azóta üresen áll. „Elkerülhetetlen volt számunkra ez a lépés, mert nem kaptunk elég normatívát a fenntartáshoz ennyi gyerek után. Ám attól nagyon félek, hogy egy olyan település életében, mint Sajónémeti, az iskolabezárás végzetes következményekkel járhat” – magyarázza Széles Annamária. „Egyébként is nagyon nehéz idecsábítani az embereket, most pedig azok a fiatal párok is el fognak költözni, akik gyermekvállaláson gondolkodnak. Ők ott fognak letelepedni, ahol van iskola” – teszi hozzá. A falu lakossága és a polgármester azonban nemcsak az elvándorlástól, hanem a helyi kultúra elsorvadásától is tart. A kistelepülésen ugyanis az iskola volt a hagyományőrzés és a kultúra központja – ha ez a centrum megszűnik, akkor lassan a helyi szokások is eltűnnek.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei „feketelista”
Települések, ahol idén szűnt meg az általános iskola

Balajt, Sajóvelezd, Királd, Gagybátor, Gagyvendégi, Sajónémeti, Ziliz

Hasonló félelmei vannak Kóspallag polgármesterének is. A település azon négy Pest megyei település közé tartozik, amelynek lakatot kellett tennie alsó- és felső tagozatára. Ugyan Pest megye szüntette meg a második legkevesebb falusi iskolát, Csizmadia Vilmos polgármester úgy véli, ezekben az intézményekben is tanulhatnának még diákok, ha kaptak volna valamilyen segítséget. „Nem kaptunk elég anyagi támogatást, ezért gyorsan elterjedt a lakosság körében, hogy megszűnhet a tanítás. Nem is kellett több a szülőknek, kezdték elvinni a gyerekeket máshova, ahol biztosan megmarad az iskola” – mondja kiábrándultan a polgármester. A hatvannégy tanulóból így a 2007/2008-as tanév kezdetére csak húsz maradtak, akik az előző évet így már Szokolyán kezdték – iskolabusszal ingáznak naponta. „Ezek a gyerekek már nem fognak úgy kötődni a faluhoz, ahogy az idősebb generáció, könnyebben költöznek el. Így is tele vannak az utcák lakatlan házakkal. Attól tartok, ezután még több üres lakás lesz” – magyarázza Csizmadia Vilmos.

Tamás Pál a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének igazgatója szerint megalapozatlanok a településvezetők félelmei. „Azokban a falvakban, ahol kevés a gyerek, általában rossz anyagi helyzetű lakosok élnek, akik nem akarnak vagy nem tudnak elköltözni a városokba, hiszen ott drágább a megélhetés” – mondja a szociológus.