Átlagosan négyszáz-hatszáz forint óránként, irodai és könnyű fizikai munkáért. Újabban a tolmácsolás és programozás a keresett. Mindezt diákok végzik és nem csupán a nyári szünetben, hogy több pénzük legyen a Szigetre. A nagy többség a megélhetésért dolgozik.

„Marokkóba akartunk menni pár haverommal, ezért vállaltam diákmunkát. Egy konzervgyárban, a futószalag mellett álltam napi több órát. Azóta nem eszem zöldborsó konzervet. Nem ez volt életem legjobb munkája, de a célnak megfelelt: eljutottunk Marokkóba”- meséli Péter pár évvel ezelőtti kalandját. Nem vállalt többször diákmunkát, mert nem volt rá szüksége, szülei mindenben támogatni tudták. A diákmunkákat vállalók zöme azonban, a megélhetésért dolgozik - ezt tükrözi legalábbis az általunk megkérdezettek véleménye.

A kilenc éve alakult Diákmeló Iskolaszövetkezet elsősorban Miskolcon és környékén látja el munkával a fiatalokat. Kis József, igazgatósági tag az [origo] kérdésére elmondta, hogy hetven százalékban középiskolások jelentkeznek hozzájuk. „Természetesen ők leginkább nyáron, hétvégén és a hosszabb iskolai szünetekben tudnak dolgozni. Az egyetemisták a szakmai gyakorlatot részesítik előnyben, hiszen ezt majd a későbbiekben beírhatják az önéletrajzukba. Korábban egyértelmű volt az egyetemisták fölénye a diákmunkaerő piacon, de a diákhitel megjelenésével csökkent a számuk.” Az óradíjak nettó négyszáz-hatszáz forint között mozognak, a fiúk a könnyű fizikai munkát keresik, míg a lányok a hostess, irodai és szórólapos munkáknak örülnek. A szövetkezeti forma azt jelenti, hogy minden diák tag lesz a szövetkezetben, részvényt vásárol, aminek értékét kilépéskor visszakapja. „Nálunk ez egyszeri ötszáz forintot jelent, amit az első fizetésből tartunk vissza”- folytatja Kis József.

Diákmunkát csak nappali tagozatosok vállalhatnak, tizenhat éves kortól. Akik még nem töltötték be a tizennyolcadik életévüket azoknál szülői engedélyhez kötik a munkavállalás. Évről-évre egyre többen keresnek munkát - a nyári szünetben jelennek meg a kamaszok a munkaerő piacon, többségük nem csupán egy hónapra, hanem egész nyárra keres munkát. Megdőlni látszik, hogy csak szórakozásra, bulira, a nyári fesztiválokra kell a plusz pénz. Sajnos, egyre többen a megélhetésért dolgoznak fiatal éveikben. „Évekig dolgoztam és tanultam párhuzamosan gimnázium alatt. Nappal bejártam a suliba, hazarohantam, tanultam, éjjel pedig takarítottam. Utólag már fogalmam sincs, hogy volt ennyi energiám, de muszáj volt” - meséli Kati. „Egyáltalán nem luxusra kellett a pénz. A szüleim munkanélküliek voltak, sokszor nem csak magamnak, hanem a húgaimnak is én vettem téli cipőt. Erre kellett és nem koktélra.” Kis József is megerősíti ezt a tendenciát, úgy látja, hogy évről-évre növekszik a középiskolás munkavállalók száma. „A diákhitel sok mindent megoldott a főiskolások, egyetemisták között, de sok kamaszt egyáltalán nem tudnak támogatni a szülei. Az esetek jelentős részében kényszerről szól a fiatalkori munkavállalás”- összegzi tapasztalatait Kis.

A Dolgos Hangya Iskolai Szövetkezet 2001 óta Szegeden és Békés megyében kínál munkákat. Ők is tagjai az Iskolaszövetkezetek Országos Szövetségének (ISOSZ), amely ez év márciusában alakult meg. A szabály náluk is ugyanaz: csak nappalisoknak, tagi jogviszonyban adnak munkát, az egyszeri belépési díj pedig ezer forint, pont a duplája a miskolciénak. Varga Ildikó, irodavezető a tendenciákat másképp látja. „Zömében egyetemisták keresnek minket. A középiskolások a nyári szünetben jelennek meg. Sokan felnőtt munkaerőt alkalmaznak, azért léptünk be a szövetségbe, hogy legalizáljuk magunkat”- érvel az irodavezető.

Az ISOSZ honlapjáról tájékozódva, tizenkét diákmunkával foglalkozó céget számoltunk meg, akik tagjai  a szövetkezetnek. A Dolgos Hangyánál is a szórólapozást, az irodai és a könnyű fizikai munkát preferálják a diákok. Új és egyre keresettebb a tolmácsolás és programozás, ezekért a munkákért természetesen magasabb óradíjat fizetnek a cégek. „Az átlagos nettó óradíj négyszáz-ötszáz forint, de aki ügyes és projekt munkát is tud vállalni, elérheti az ötezer forintot is óránként”- tudtuk meg Varga Ildikótól.

A diákokkal általában nincs semmi gondja a szövetkezetnek, sem a munkáltatónak. A legtöbb gond a figyelmetlenségről szól: rossz bankszámlaszám megadása, rosszul kitöltött papírok. „A cégek elégedettek - folytatja az irodavezető- nagyon hamar, pár óra alatt kiderül, ha valaki nem jó. Ebben az esetben gyorsan lépünk, és küldünk mást a helyére.”

A szövetkezetek kizárólag nappalisokat közvetítenek a cégekhez. Sem a költségtérítéses képzésben hallgatók, sem az estisek, levelezősök nem vállalhatnak diákmunkát. „Nagyon meg vagyunk lőve. Akik esti tagozaton tanulnak, eleve fizetnek. A diákhitel nem fedezi a költségeinket, szükségünk lenne munkára. Pont mi nem vállalhatunk diákmunkát, akiknek tényleg a tanulásra kéne a pénz. Nagyon nehéz úgy elhelyezkedni, hogy heti két-három alkalommal nem tudunk délután dolgozni, hiszen nekünk akkor kezdődik az iskola”- meséli Sanyi, aki egy fővárosi főiskola esti hallgatója.

Nyelvtudás, irodai munka, doboz pakolás- ezek a jobban fizetett és keresettebb munkák. Élő Eszter, a Meló Diák munkatársa, maga is diákmunkából él. „Már rég nem a zsebpénzről szól a dolog. Kőkeményen a megélhetés a cél, ezért dolgozunk. Nem kell magas összegekre gondolni. Mindennel együtt, diákhitellel, munkával, ösztöndíjjal együtt, jó, ha a havi hatvanötezer forintot összehozza egy diák. Ez nem túl sok.” A Meló Diáknál is sok a kamasz, de itt még zömében az egyetemisták jelentkeznek különféle munkákra. Az átlagos óradíj itt is négyszáz-hatszáz forint, és itt is megerősítik, hogy a diákokkal semmi baj sincs.

A fiatal munkavállalók számtalan helyen regisztrálhatják magukat, így ha nem tetszik a felkínált munka, tovább állnak. „Ha azt a munkát kapom, amit megígértek, ha fizetnek rendesen, időben, akkor elégedett vagyok” - mondja Dani, aki három éve dolgozik a suli mellett.  „Nem azért pakolok dobozokat, mert ez az életcélom. Ha tudod, hogy egy munka átmeneti, és csak a pénzről szól, akkor kibírod. Amúgy nem olyan rossz.”