A szülők dolgoznak, a gyerek iskolába jár – a tanárok gondoskodnak arról, hogy ott valóban tanulással töltsék az időt. Az anyuka, apuka legfeljebb az ellenőrzőből értesül arról, mi a helyzet gyermeke tanulmányaival. Jobb esetben. Mi történik azonban akkor, ha valami nincs rendben a kis kék füzetben?

A kérdés jó – és sok szülő meg is küzd a problémával: mi történik akkor, ha gyermeke ellenőrzőjébe november végén kerül be az az öt-hat jegy, amelyek alapján alig egy hónappal később értékelni fogják – vagy olyankor, amikor a gyermek hazaállít a félévi, év végi bizonyítványával, amelyben az egyik jegy kissé megrázza a szülőket. Előveszik hát az ellenőrzőt, hogy a családi tanács közösen vizsgálja meg a „fennforgást”, és csupán két jegyet találnak benne, melyeket átlagolva valóban kijön a meglepetést okozó érdemjegy.

A családfő azonban kihúzza magát – és a frissen megtelt ellenőrzőt vagy a kérdéses bizonyítványt - , elkéredzkedik másnap a munkahelyéről, átrakja már előre megbeszélt találkozóit és csapot-papot  maga mögött hagyva, a dokumentumokkal kezében besétál az iskolába. Leül a szaktanár vagy az osztályfőnök elé és szembesíti őt a problémával.

Hajdu Péter, a Zrínyi Miklós Gimnázium igazgatóhelyettese szerint náluk ilyesmi ritkán fordul elő. A Zrínyiben az érdemjegyek számának az adott szaktárgy heti óraszámának másfél-kétszeresének kell lenni – ezt pedig mindenki teljesíti. Vannak tárgyak – ilyen például az ének-zene – ahol elvileg elég, ha a diák csak két jegyet kap egész félév során. Ennek ellenére azért havonta egy jegyet mindenki szerez – mondja Hajdu.

„Fogadóórán és szülőin előfordul, hogy a szülők panaszkodnak egy-egy érdemjegyre, osztályzatra, de minden tanárnak megvan az egyéni értékelési rendje, és az ő felelőssége, hogy az következetes és követhető legyen. A jegyadásnál sok mindent figyelembe kell venni: a képességeket, a követelményt. A tesi esetében például nem lehet ugyanazon szempontok alapján jegyet adni egy túlsúlyos diáknak és egy olyannak, aki atletizál” - mondja az igazgatóhelyettes.

Sok mindent tehát nem lehet számon kérni a pedagóguson – legfeljebb az iskola pedagógiai programjának alapos áttanulmányozása után. Ez ugyanis az a dokumentum, amelyből kiderülnek azok az alapvető szabályok, amelyekhez a tanerőnek tartania kell magát: a beszámoltatások követelményei és formája, és az, hogyan értékelik a tanuló magatartását és szorgalmát. Ebben szerepel például az is, hogy a tanuló magatartás és szorgalom jegyeit az osztályfőnöknek kell adnia – a többi, az osztályban tanító tanár véleményének kikérésével. Fontos kikötés azonban, hogy az érdemjegyekről a tanulót, és – amennyiben kiskorú – annak szüleit is értesíteni kell. No erre szolgál – elvileg - az ellenőrző.

Kérdés tehát, mit tehet az egyszeri diák és annak szülője, amennyiben igazságtalanságot tapasztalnak. Amennyiben szerencséjük van és félévi vagy év végi osztályzatról van szó, az osztályozó értekezleten (melyen az összes tanár jelen van) kiderül, hogy a gyermek bizonyítványba kerülő jegye nem felel meg a félévi teljesítményének: túl kevés osztályzata van az adott tárgyból, vagy azok szignifikánsan eltérnek a többi órán szerzett osztályzatok minőségétől, esetleg a gyermek jegyeinek átlaga alapján jobb érdemjegyet érdemelne. Ilyenkor a tantestület megkéri az illető tanárt, hogy indokolja döntését. Ha a nevelőtestület nem ért egyet a kolléga indokaival – az osztályzatot az évközi érdemjegyek alapján a tanuló javára módosíthatja.

Akkor is megkérdőjelezhető – a jogszabály alapján – egy tanár döntése, ha azt nem a szaktárgyi teljesítmény alapján adta, hanem ezzel kívánta értékelni a diák szorgalmát vagy magatartását is – vagy egyszerűen így próbálta kommunikálni véleményét az adott tanulóról. Azt persze józan, paraszti ésszel is érezzük, hogy ez így nincsen rendjén, fontos azonban tudni, hogy jogszabály védi mindazokat, akikkel ez előfordul.

Amennyiben minden kötél szakad – a jegy nem változik – ám a tanuló (és, vagy törvényes jogi képviselője, amennyiben ő kiskorú) úgy gondolja, a döntés még így sem igazságos, a bizonyítvány kézhezvételét követő tizenöt napon belül kérheti, hogy egy független vizsgabizottság előtt adhasson számot tudásáról. Erre a megmérettetésre azonban valóban fel kell készülni: ezt a vizsgát ugyanis az Oktatási Hivatal szervezi, szakmai-elméleti és szakmai-gyakorlati vizsgatantárgyak esetén pedig az adott szakképesítésért felelős miniszter által kijelölt intézmény.

Ugyancsak fontos lehet tudni, hogy jogorvoslatot nem csak a szaktárgyi jegyek esetében lehet kérni – de a magatartásra és a szorgalomra adott osztályzatnál is, amennyiben az jogszabályba ütközik vagy a jegy meghatározása nem az iskola helyi tanterve szerint történt. Az igazán elszántak és elkeseredettek – amennyiben már az összes utat végigjárták, akár bírósághoz is fordulhatnak. Ez a megoldás azonban nyilvánvalóan több bajt rejt magában, mint előnyt.

Diákként igyekezzünk tehát mindent beírni az ellenőrzőbe, szülőként pedig néha-néha (hetente egyszer) belekukkantani a kis dokumentumba, hogy tisztában legyünk gyermekünk teljesítményével – vagy azzal, ha az nem jelenik meg a kis kék füzetben. Kunné Szörényi Katalin, egy budapesti iskola igazgatója is ezt javasolja. „Azt gondolom, közös felelőssége iskolának, gyermeknek, szülőnek, hogy a felek tisztában legyenek a diák teljesítményével. Minden iskolában van fogadóóra, ahol meg lehet beszélni a problémákat a tanárokkal, a gyermeket rá lehet nevelni arra, hogy rendesen írja a jegyeit az ellenőrzőbe. A szülő pedig jelentkezhet, ha azt látja, három hete nem változott semmi fia, lánya könyvecskéjében.”