Jövő szeptemberben özönlik be az első alapdiplomával rendelkező hallgatósereg a mesterképzésekre. Három hónap múlva, február 15-ig mindenkinek el kell döntenie, milyen szakirányon is szeretne továbbtanulni – ebben nyújtott segítséget az ELTE Mesterek Napja rendezvénye, ahol végre alaposabban is bemutatkoztak a régen várt mesterszakok.

Kezdjük talán az elejéről. 2000-ben huszonhárom állam írta alá az egyezményt, mely szerint átállnak a háromszintű képzésre - később pedig még huszonhárom ország csatlakozott hozzájuk. A magyarországi viszonyokra adaptált rendszerben azonban hamarosan felbukkant egy hungarikum is: a felsőfokú szakképzések intézménye. Ez az oktatási forma rögvest négyszintűvé varázsolja a többi országban három elemből felépülő rendszert – ám az egyéni elem szerepe nem elhanyagolható: nem csak hogy két plusz évet ad a határozatlan tizennyolc éveseknek, hogy eldöntsék, mire is vágynak igazán – de az itt szerzett krediteket beszámíthatják, ha képzettségüknek megfelelő alapszakon tanulnak tovább.

Az alapszintű képzés módszertanát volt alkalmunk kipróbálni: 2006-ban megkezdődött a bachelor vagyis alapdiplomára vágyók tömeges képzése. Ezek a diákok jövő júniusban végeznek – legalábbis nagy részük. Sokan ugyanis csúsznak diplomájuk megszerzésével - nem csak azért, mert az mostanában így divatos - hanem azért is, mert az alapképzés kezdetekor még vajmi kevés elképzelése volt arról az illetékeseknek, mit kérhetnek, kérnek majd számon a képzés végével, mi alapján felvételiztetik majd a diákokat a mesterszakokra.

Mostanra azonban minden – majdnem minden – tisztázódott. Három hónappal a felvételik előtt. Leszámítva persze azt, hogy pontosan milyen szakok is indulnak majd el. Elég fontos képzési területek mesterszintű oktatására nem kaptak engedélyt elég jelentős hazai intézmények. Eddig legalábbis – hangsúlyozzák az illetékesek. Az ELTE angol tanári mesterképzésére például lehet, hogy a 2009-es pótfelvételi eljárás keretében lehet majd először jelentkezni.

Kétszintű kislexikon

Alapképzés (bachelor) – a bolognai rendszer alapján létrehozott kétszintű képzés első szintje. Ide felvételiznek az érettségizett diákok, hogy három (néha három és fél, négy) év múlva diplomával távozzanak az adott oktatási intézményből. Ez a képzés – bár sokan a korábbi főiskolai diplomával állítják párhuzamba – legtöbbször egy tudományág alapjaival ismerteti meg a hallgatókat, akik később a mesterképzés keretében tanulhatnak tovább.

Mesterképzés (master)– a bolognai rendszer második szintje, amely az alapdiplomával rendelkezők számára kínál specializációs lehetőséget. Így például egy angolos alapdiplomával rendelkező hallgató tanulhat a későbbiekben amerikanisztikát, de választhatja az angol tanári mesterképzést is.

BA – Bachelor of Arts. A bölcsészettudományi vagy művészeti alapképzés. A diákok innen BA alapdiplomával távoznak.

MA – Master of Arts. A bölcsészettudományi vagy művészeti mesterképzés, amelyen a hallgatók a releváns alapdiploma megszerzése után vehetnek részt.

Diszciplináris szak – az alapképzésben való részvétel után a hallgatóknak dönteniük kell, hogy az adott tudományterület elméleti vonatkozásaiban, magában a „diszciplínában” kívánnak-e elmélyülni, vagy például tanárnak szeretnének-e menni. Amennyiben az előbbi mellett döntenek, diszciplináris mesterképzésen tanulnak tovább. Így például nem magyartanárnak mennek, hanem az újkori irodalom tanulmányozásával töltik majd idejüket.

Major és minor – a bolognai rendszerben a tanárok nem lehetnek egyszakosak. Ezért, miután felveszik őket mondjuk romanisztikára és eldöntik, hogy francia vagy olasz szakirányon tanulnak-e tovább (ez lesz a „majoruk”), találniuk kell egy másik szakot, mondjuk a magyart vagy akár a matematikát , amelyet az alapképzésben kicsit kevesebb óraszámban tanulnak, mint főszakuk tárgyait (ez lesz a „minoruk”). A mesterképzésben – legalábbis a tervek szerint – kiegyenlítődik a két szakos tudás. Így lesznek később olasz-matematika szakos középiskolai tanárok.

Akkreditálták vagy nem akkreditálták – ez itt a kérdés

Az ELTE-n az angol tanári szakon kívül még a kínai, a japán és a magyar mint idegen nyelv mesterképzéssel is vannak problémák – de az érintettek bizakodóak, köztük dr. Dezső Tamás, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karának dékánja is. És nem tűnnek elkeseredettnek az ELTE Mesterek Napja rendezvényén a magyar mint idegen nyelv képzés standja mögött ülők sem. Igény van rá, szeretnék ha elindulna, és 2010 februárjában talán valóban meg is kezdődik az oktatás – mondják, remélik. Hogy addig mit csinálnak azok a hallgatók, akik kifejezetten az adott képzésre szeretnének jelentkezni, még nem tudjuk. A budapesti egyetem angol alapszakosai – mivel tanárnak nem jelentkezhetnek – helyzetükbe beletörődve választanak a fennmaradó diszciplináris (tudományos) mesterképzések közül.

Az azonban, aki kitartana a tanári mesterképzés mellett, nagyot kockáztat. Amennyiben ugyanis úgy dönt, hogy megvárja, meghirdetik-e a képzést a pótfelvételi eljárás keretében, az bizony nem felvételizhet máshová, hiszen a pótjelentkezések előfeltétele a normális, nyári felvételi sikertelensége. És ha vár is – hát jobb azt az időt tanulással töltenie, hiszen országosan összesen négyezer tanári mesterképzési helyet engedélyezett a minisztérium. Ebből az ELTE-n 176 nyílik meg a továbbtanulni vágyók előtt.

A tanárszakok akkreditációjáért pedig alaposan meg kell küzdeni – ez derül ki Manherz Károly felsőoktatási szakállamtitkár szavaiból is. „A tanári szakok nehezebb helyzetben vannak, akkreditációjuk egy kicsit bonyolultabb. A tanárképzési kollégium mellett ugyanis ezeket a pályázatokat a nyelvészeti és irodalomtudományi szakbizottság is elbírálja” - mondta el a szakállamtitkár lapunknak. Azt pedig igen nehéz eldönteni, hogy a tanári mesterképzésben a majorra (vagy a minorra) jutó negyven kreditben mekkora teret szenteljenek az irodalomnak, a nyelvészetnek illetve a szakmódszertani moduloknak.

Betelik-e a pohár

Manherz Károly szerint azonban nem az eleddig nem akkreditált szakok okozzák majd a legnagyobb problémát. „Rengeteg diszciplináris és tanári mesterszak kapott engedélyt az indulásra. Összesen huszonegyezer-hétszáz államilag finanszírozott helyet biztosítunk a mesterképzéseken, ezeknek pedig közel felét főiskolák indítják el. Nagyobb kérdés az, hogy vajon fel tudják-e tölteni az intézmények a meghirdetett helyeket.”

A szakállamtitkár aggodalmait Dani és Gergő is alátámasztják. A két ELTE-s diák szerint az alapképzésesek komoly része vagy nem fejezi be időben az alapképzést (részben azért, mert nem tudták időben elkezdeni minorjukat), vagy nem is akar továbbtanulni. „A hetven fős franciás évfolyamból csak heten akarnak továbbmenni MA-ra” - mesélik a fiúk. Közölük ketten diszciplináris mesterek szeretnének lenni, öten pedig tanárok.