Az elmúlt egy évben az intézmények gőzerővel nyújtották be akkreditációs kérelmeiket a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottsághoz; ám az eredmények sokszor nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Elvérzett sok diszciplináris és tanári mesterszak is. Körképünkben a bölcsészszakokért folytatott győztes és vesztes csatákat mutatjuk be.

Hozzá sem kell tenni: az igazi vesztes persze a hallgató, aki 2006-ban, amikor az alapképzésre jelentkezett, még nem tudta, milyen szakirányokon tanulhat majd tovább. Ahogy azt már korábbi cikkeinkben említettük, sokan azért nem fejezik majd be időben tanulmányaikat az alapszakon, mert az első évek bizonytalanságában nemhogy a diákok, de az illetékesek sem tudták, pontosan milyen felvételi követelményeknek kell majd eleget tenni egy adott mesterszakra való felvételihez.

Az ősz folyamán lassan-lassan azonban elkezdtek felderengeni a részletek – az intézményeknek maguknak kellett meghatározniuk, hogy pontosan miből, hogyan felvételiztetnek – természetesen alkalmazkodva az előírt szabályokhoz. Aki például tanári képzésre akar továbbmenni, annak mindenképpen teljesítenie kellett a főszakos százhúsz kredit mellett ötven kreditet egy másik, választott diszciplínából, és mindehhez hozzá kellett csapnia tíz kreditnyi pedagógiát és pszichológiát. Azt azonban egészen novemberig nem tudhatta meg, miből, hogyan felvételiztetik majd a mesterszakokra.

Mindez azonban még mindig nem volt elég az üdvösséghez. A játszma másik része – az akkreditáció folyamata – bizony magasan a hallgatók feje felett zajlott, ám az eljárás nem nélkülözte az óvodai elemeket: többek szerint volt itt kitúrás, megfúrás – de persze döntően komoly szakmai munka is.

Örök ellenségünk, az idő

Csakúgy, ahogy most a mesterképzések indítását – korábban az alapképzések startját is megelőzte az adott szakok akkreditációja. Ez 2006 előtt le is zajlott – a szakok annak az évnek a szeptemberében el is indultak. Világosan látni lehetett tehát, hogy három évvel később, 2009-ben sok tízezer diák kívánja majd elkezdeni mestertanulmányait. A szakokat – ennek ellenére – csupán 2008-ban kezdték elfogadtatni intézményeik. Társaikat csupán az informatikus és mérnöki szakok előzték meg – ezen a tudományterületen jó pár intézmény már első mesterdiplomásait bocsátja majd útjára 2009-ben.

Lengvárszky Attila, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) oktatási igazgatója szerint a csúszás oka egyszerűen az volt, hogy az alapképzések akkreditálásának idején nem lehetett látni, milyen előírásoknak kell majd megfelelniük a mesterképzéseknek. „Amíg nem látták a felsőoktatási intézmények, hogy mi lesz a mesterképzésekkel, nem tudtak hova lépni. Sokan egyszerűen azt tették, hogy egy-egy főiskolai vagy egyetemi szakot bepréseltek egy három éves alapszintű képzésbe” - mondja az oktatási igazgató.

Bazsa György, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke azonban nem ért vele egyet. „Már az alapszakok akkreditálásának idején napvilágot látott a rendelet, amely tartalmazta az alap- és mesterszakok általános képzési és kimeneti követelményeit – és legalább egy, az adott alapképzéshez tartozó mesterszak megnevezését is.” Papíron tehát megjelent a rendszer, ami után szabad lett volna a vásár: mindenki elkezdhette volna kidolgozni a szívének kedves mesterképzéseket. Erre azonban egészen 2008-ig csak ritkán került sor.

Nem is csoda: az alapszakok akkreditálása hasonló nehézségeket rejtett magában, mint a mesterszakoké: visszautasításokkal kellett megbirkózniuk az intézményeknek, javítaniuk, átdolgozniuk kellett képzéseiket. A mesterszakok zömének kidolgozása pedig bizony idén tavaszra-nyárra maradt.

Azt azonban Bazsa György is elismeri, csúszások voltak. A MAB 2007 decembere helyett csupán 2008 februárjára állt fel – ekkorra jöttek létre a különböző szakbizottságok – majd megkezdődött a mesterszak-indítási kérelmek dömpingje. „Az elbírálás ideje a beérkezett anyagokon is múlott. Az előfordult, hogy százhúsz nap helyett százötvenre volt szükségünk ahhoz, hogy döntést hozzunk – de a kezdeti csúszást rég behoztuk.”

Igenek és nemek

A bizottság eddig 459 mesterszak-létesítési kérelmet fogadott – közülük 322 támogatást is nyert, 23 százalékukat, 94 képzést utasítottak csupán vissza. Az elfogadott szaklétesítések alapján összesen 1001 mesterszak indítását kérelmezték az intézmények. Közülük eddig 653 nyert támogatást – a maradékot vagy elutasították, vagy még mindig folyamatban van elbírálásuk.

A nem támogatott képzések között azonban meglepő itemeket is találunk – nem csupán vidéki főiskolák nagyravágyó mesterképzéseit utasította el a bizottság. Meggyűlt a baja az elismertetési folyamattal többek között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar, mint idegen nyelvi, a Szegedi Tudományegyetem néprajz és szlavisztika, a Pécsi Tudományegyetem angoltanári illetve a Debreceni Egyetem francia és olasztanári szakjának is.

Amennyiben az ember jobban megvizsgálja a MAB honlapján megjelenő akkreditációs listákat – bizony más finomságokra is akadhat: olyan intézményekre, ahol csak egy-két mesterszakot fogadtak el, és olyanokat is, ahol józan ész számára felfoghatatlan, hogy miért is nem akkreditáltak bizonyos képzéseket. A legégbekiáltóbb példa az ELTE angoltanári szakja. Az intézmény rendelkezik országunk legnagyobb anglisztikával és amerikanisztikával foglalkozó intézetével – országszerte elismert szakembereik, évtizedes hagyományokkal rendelkező tanárképzésük előfeltételezné, hogy megkapják az akkreditációt – ám ez egészen a mai napig nem sikerült.