November végén rendezték meg Párizsban az Európai Oktatási Vásárt – ahol nem lehetett diplomákat vagy oktatási intézményeket vásárolni, viszont minden francia diák tájékoztatást kaphatott arról, milyen intézményekben, milyen feltételek mellett tanulhat magyar egyetemeken, főiskolákon.

Magyarország két standdal is képviseltette magát a gigantikus rendezvényen, ahol a francia egyetemek mellett az uniós országok is megjelentek. A Párizsi Magyar Intézet Collegium Hungaricumként, hazánk oktatási és tudományos képviseleteként külön készült az eseményre. Négy napon keresztül szolgált információkkal az érdeklődő francia diákok, partnerintézmények, potenciális befektetők részére, promotálta a magyarországi egyetemeket és főiskolákat.

„Magyarország vonzó célpont lehet például azoknak a diákoknak, akik gazdasági tanulmányokat folytatnak. Számukra érdekes lehet egy újonnan csatlakozott ország gazdaságát tanulmányozni, hiszen a magyar piac egy új típusú piac, még akkor is, ha mar lassan 20 éve nyitottnak számít” – magyarázza Jeney Zoltán, a Párizsi Magyar Intézet (PMI) tudományos titkára. „Többen érdeklődnek a magyarországi tanulmányi lehetőségek felől a PMI-ben is, nemrég is megkeresett minket egy kameruni diák, aki Magyarországon szeretne közgazdaságtant tanulni. A jó hírnévnek örvendő magyarországi műszaki egyetemek is sokakat vonzanak”- mondja.

Standdal a huszonhat EU-s állam közül azonban csak tizennégy képviseltette magát. A hazai felsőoktatási intézményeket reprezentáló pult mögött a Párizsi Magyar Intézet munkatársai álltak. „Sajnos nincs igazán olyan hazai szervezet, amely fel tudná vállalni, hogy promotálja a magyar felsőoktatási intézményeket, külföldi és belföldi kapcsolatokat építene ki” - fűzi hozzá Jeney Zoltán. Így az idei vásárra a PMI munkatársai maguk gyűjtöttek be prospektusokat, tájékoztató kiadványokat a különböző magyar képzőhelyektől. Meglepő – vagy nem is annyira meglepő – módon azonban olyan komoly, híres hazai intézmények, mint az Eötvös Lóránd, a Szegedi, illetve a Pécsi Tudományegyetem döntöttek úgy – még szóróanyagaikkal sem jelennek meg a rendezvényen.

Nagy népszerűségnek örvendett azonban a Budapesti Műszaki Egyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tájékoztatója. „A legnépszerűbb az orvosi képzés volt, de nagyon divatosak a politikatörténeti, politikatudományi, szociálpolitikai kurzusok is. Ahol ilyen képzést kínálnak, oda sokan szeretnének menni. Hasonló a helyzet a marketinges és a közgazdaságtani szakokkal is” - teszi hozzá Jeney Zoltán.

A francia diákok számára országunk elsősorban nem olcsósága miatt vonzó – hiszen saját hazájukban sem kellene több pénzt szánniuk képzésükre. Sok franciaországi oktatási intézménybe azonban egyre kevesebb diákot vesznek fel – így az ottani fiatalok egyre gyakrabban keresnek maguknak külföldön egyetemet. Bob Kaba, a budapesti Francia Intézet munkatársa azonban azt is hozzáteszi: sokakat motivál a magyar nyelv megtanulása, de a legtöbben csupán valamilyen nemzetközi ösztöndíjprogram segítségével, vagy kiegészítő képzésre érkeznek hozzánk. Számos egyetemen folyik ugyanis olyan doktori képzés, melyet egy francia egyetem és magyar társa közösen folytat.

A legfrissebb francia közvélemény-kutatási adatok (az IFOP felmérése) szerint a megkérdezett francia fiatalok 69 százaléka utazna szívesen valamely tagállamba akár dolgozni is. A felmérés érdekessége, hogy világosan kiderült: a lányok inkább kalandvágyóak, miközben a francia fiúk a külföldi munka iránt érdeklődnek jobban. Míg a lányok 71 százaléka, addig a fiúk 68 százaléka próbálná ki magát más nyelvű oktatási rendszerben, eközben a külföldi pénzkereset a fiúk 71 százalékát, a lányoknak csak a 66 százalékát vonzza.

Amennyiben azt gondolnánk, a fiatalokat a közép-keleti vadromantika is vonzza – hát tévedünk. Jeney Zoltán szerint a többség, aki a kiállításon hazánk után érdeklődött, vajmi kevés információval rendelkezett Magyarországról. Volt, aki nem tudta, milyen nyelvet beszélnek Magyarországon – mások csak azzal nem voltak tisztában, hogy a hazai felsőoktatási rendszer már kompatibilis Európa más részeinek képzési szisztémájával.

Annak utánajárni, hogy most hány francia diák tanul hazánkban, nem is annyira egyszerű dolog. Hivatalos statisztikát ugyanis csak a különböző ösztöndíjprogramok szervezői készítenek. Sokan érkeznek, természetesen, különböző rövid távú csereprogramok keretében, amilyen az Erasmus is. Vannak azonban, akik a Magyar Ösztöndíj Bizottság Támogatásával töltenek el itt éveket – vagy akár itt is szereznek diplomát. Mindezeken túl a felsőoktatási intézmények egyéni kapcsolatokkal is rendelkeznek – ezek keretében utaztatják hallgatóikat és fogadnak diákokat Franciaországból.

Mindezen felül pedig a láthatatlan tömeg részét képezik azok a hallgatók is, akik csak úgy, maguktól vágnak neki a magyar kalandnak, zsebből fizetik (anyuéból, apuéból) a tandíjat, és nem vesznek igénybe semmiféle állami, alapítványi támogatást. Akárhogy is legyen: jó lenne ráébredni, hogy a hazai felsőoktatásban a „nyugat felé nyitás” nem pusztán azt jelenti, hogy a magyar diákok kiutazhatnak – de meg kellene teremteni a feltételeit annak, hogy a külföldi hallgatók bejöhessenek. Több kétnyelvű képzés, megfelelőbb infrastruktúra – és némi reklám kellene ahhoz, hogy még a franciák is tudják, itt magyarul beszélnek, és kiváló képzéseink vannak. Ráadásul a Sorbonne környékén túró rudit sem lehet kapni...