Még mindig nem kap használható segítséget a legmegfelelőbb szakma kiválasztásához a legtöbb középiskolás diák. Az iskolák többségében nincs megfelelő pályaorientációs foglalkozás, munkaerő-piaci kérdésekben mind a pedagógusok, mind a szülők tájékozatlanok. Pedig a pályaválasztás sorsdöntő lépés.

„Senki nem adott nekem tanácsot, amikor el kellett döntenem, hogy milyen szakmát válasszak, tanuljak-e tovább, vagy menjek el dolgozni” – panaszkodik a huszonkét éves Kiss Ildikó, aki idén szerzi meg magyartanári diplomáját az egyik budapesti egyetem bölcsészettudományi karán. „Ha valaki leült volna velem beszélgetni a szüleimen kívül – akiknek az volt az alapelvük, hogy diploma nélkül ma már nem lehet boldogulni – lehet, hogy nem bölcsészetet tanulnék, hanem valamilyen piacképes szakmát sajátítottam volna el. És akkor nem lenne ennyire kilátástalan a jövőm. A szakmámban ugyanis nem lehet elhelyezkedni” – magyarázza. 

Az [origo]-nak nyilatkozó szakemberek szerint a most végző bölcsészhallgatók nincsenek ezzel a problémával egyedül: egy nemrég megjelent oktatási tanulmány szerint a fővárosi fiatalok harminchat százaléka pályaválasztási kudarcot él meg, vagyis több mint negyedük nem a tanult szakmát, szakterületet választaná, ha újra a döntés előtt állna. Egy friss nemzetközi kutatás adatai alapján a magyar felnőtt munkavállalók sincsenek jobb helyzetben: harmaduk teljesen más irányban tanulna tovább a középiskola befejezése után, ha újrakezdhetné az életét, minden negyedik felnőtt pedig úgy érzi, nem a megfelelő pályát választotta. Az ehhez hasonló kudarcokat csak széleskörű és hatásos pályaorientációval lehet megelőzni. Ilyen azonban a legtöbb iskolában nincs – hiányzik hozzá a pénz, az órakeret és a szakképzett pedagógus.

Iskolai pályaorientáció: csak gyakorlati tudnivalók

„Ahol van pályaorientációs pedagógus, ott van esély arra, hogy a diákok valóban hasznos segítséget kapjanak a legmegfelelőbb szakma kiválasztásához. A legtöbb iskolában azonban nincs szakképzett tanár, így ha tartanak is évenként egy-két pályaorientációs foglalkozást, az kimerül abban, hogy az osztályfőnök elmondja az egyetemi, főiskolai felvételivel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat, például együtt töltik ki a jelentkezési lapot” – mondja Palotás Csilla pályaorientációs szakember, az Életfa Alapítvány munkatársa, a szegedi Deák Ferenc Gimnázium ifjúságvédelmi felelőse, akinek tapasztalatait számos kutatás alátámasztja. Györgyi Zoltán és Szabó Mária 2003-as felmérése szerint a fiatalok mindössze tizenhat-tizennyolc százaléka vesz részt iskolai pályaorientációs képzésen, és „feltételezhető, hogy valamilyen egyszerűbb információs jellegű tanácsadáson, mert a tanulók pályaválasztását ezek az esetek nagyobb részében egyáltalán nem befolyásolták” – áll a kutatás összegzésében.

Mindenki másképp csinálja – a pályaorientáció Európában

Franciaország: az 1996-1997-es tanév óta minden iskolában működik olyan szülőkből és tanárokból álló tanácsadó testület, amely a harmadik középiskolai osztály végén javaslatot tesz a tanuló pályaorientációjára. A testület arra is jogosult, hogy a diákot elküldje egy pályaorientációs centrumba, ahol képzett szakemberek – pszichológusok, munkaerő-piaci szakemberek – segítenek a döntés meghozatalában.
Nagy-Britannia: 1988 óta a pályaorientáció a nemzeti tanterv része, vagyis minden diáknak kötelező részt vennie önismereti, pályaválasztási foglalkozásokon.
Spanyolország: 1984 óta egyre több iskolában alkalmaznak pályaorientációs programokat, ám a kifejezetten pályaválasztási tanácsadást végző szolgáltatások kiépítését máig nem tudták megoldani. Pedig nagy szükség lenne rá, Spanyolországban ugyanis még mindig gondot okoz a nők bevonása a munkaerőpiacra.
Dánia: 1981 óta egy országos intézmény irányítja a nevelési és pályaválasztási tanácsadás országos hálózatát.

Ugyan a pályaorientáció mint műveltségi terület része a Nemzeti Alaptantervnek (NAT), vagyis az iskoláknak átfogó képet kellene adniuk a munka világáról, a legtöbb középiskolában nincs órakeret erre a feladatra, ahogy pénz sincs a tanárok pályaorientációs továbbképzésére. Így az önismereti foglalkozás, a vizsgaszituációkra és álláskeresési helyzetekre való felkészítés, illetve a munka világának megismertetése helyett marad a szegényes tájékoztatás. „Sok helyen még ez sem valósul meg, az osztályfőnökök ugyanis nagyon tájékozatlanok, sokan még azt sem tudják, hova küldhetik a diákokat tanácsadásra, ha ők nem tudnak nekik segíteni a pályaválasztásban” – teszi hozzá Palotás Csilla.

Kiállítások vannak, pályaválasztási tanácsadók nincsenek

„Nem is nagyon vannak olyan tanácsadások, ahova küldeni lehetne a bizonytalan tanulókat” – mondja Szilágyi Klára, a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának docense. 1982-ben ugyanis megszűnt a pályaválasztási tanácsadói rendszer, és a pályaorientációval hivatásszerűen foglalkozó szakemberek száma is lecsökkent: négyszáz szakértőből a kilencvenes évek közepére mindössze negyven maradt. Budapesten a Fővárosi Pedagógiai Intézetben folyik tanácsadás, vidéken pedig hol a pedagógiai intézetek, hol a munkaügyi központok látják el ezt a feladatot, munkájukat pedig civil szervezetek segítik. Legtöbbször a megyeszékhelyeken. A hátrányos helyzetű, illetve apró településeken élő fiatalok így rendszerint kimaradnak a tanácsadásokból. „Igaz, hogy mostanában egyre több pályaválasztási kiállítást tartanak, de ezek nem helyettesíthetik a valódi pályaorientációs tanácsadást, hiszen ezeken a rendezvényeken a tanulók csak információt kaphatnak, a szakma kiválasztásához szükséges egyéni, önismereti foglalkozások kimaradnak” – magyarázza Szilágyi Klára.

És bár az interneten is egyre több önismereti, érdeklődési körökkel és pályamotivációval kapcsolatos tesztet tölthetnek ki a diákok, a szakember szerint a „gépi” segítség nem old meg minden problémát. „Ahhoz, hogy egy bizonytalan diák valóban átgondoltan tudjon dönteni, élő, emberi segítség kell” – mondja Némethi Mónika munkavállalási tanácsadó, a pályaorientációval is foglalkozó Kontakt Alapítvány munkatársa.

Sok rossz döntést hoznak a diákok

Ezért sorra hozzák a diákok a rossz döntéseket, legalábbis pályaválasztási kérdésekben – állítják az [origo]-nak nyilatkozó szakemberek. Míg a tíz-tizennégy évesek iskolaválasztási döntésére elsősorban a szülők és a tanárok vannak hatással, addig a középiskolásokra jobban hat a tömegkommunikáció és az ismerősök véleménye. Egyik sem feltétlenül tökéletes segítség – mondják a pályaorientációval foglalkozók.

A pedagógusokon kívül ugyanis a szülők többsége is tájékozatlan a munkaerő-piaci helyzetet illetően, sokan még mindig arra bátorítják gyermekeiket, hogy minél tovább tanuljanak, és ha lehetséges, szerezzenek diplomát. Pedig ma már a szakmunkás hiányszakmákban sokkal könnyebb elhelyezkedni, sőt a megélhetés is egyszerűbb, mint egy kevésbé piacképes egyetemi, főiskolai végzettséggel. Ennek ellenére az érettségizettek nagy része divatszakmákat választ: média, marketing- és reklám, jogi, idegenforgalmi és bölcsészszakokra jelentkeznek. Pedig az ilyen végzettségűek számára alig akad állás.

Pályaorientációs továbbképzések pedagógusoknak

1999 óta indítanak pályaorientációs szakirányú továbbképzést pedagógusok és más szakemberek részére a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán. A négy féléves képzés keretében a tanárok többek között munkajogot, szociológiát, pályaismeretet, pályapedagógiát, alkalmazott pszichológiát és munkaerő-piaci ismereteket is tanulnak. Évente mintegy húsz-harmincan kezdik meg itt tanulmányaikat, a tandíj hetvenötezer forint félévenként. Rövidebb, és kevésbé alapos oktatást szervez több civil szervezet a pályaorientációról, ezek hossza átlagosan harminc-negyven óra, ám az áruk is kedvezőbb: tizennégy-ötvenezer forint közötti.

„Ha végre minden önkormányzatot arra köteleznének, hogy tartson fenn legalább egy pályaorientációs intézményt, vagy vegyen fel ilyen irányba továbbképzett pedagógusokat az iskolákba, jobb döntéseket hoznának a diákok” – magyarázza Szilágyi Klára, hozzátéve: „Amíg nem lesz megfelelő pályaorientációs tanácsadó rendszer, addig minden ugyanígy marad: sok lesz a munkanélküli diplomás, ahogy maradnak a hiányszakmák is”.