Az elmúlt évek egyik legsikeresebb oktatási kezdeményezése a hátrányos helyzetű, de kiemelkedő teljesítményű tanulók számára kiírt Arany János Tehetséggondozó Program. A projekt sikeres – ám a módosuló pályázati feltételek és az önkormányzati együttműködés hiánya miatt jövőre valószínűleg kevesebben kezdhetik meg tanulmányaikat.

Szerencsés osztály az egri Neumann János Középiskola 9. T-je. A 2008-as év egyik utolsó napján Bécsbe látogatott a 15-16 évesekből álló összeszokott csapat: megnéztek mindent, amit érdemes, hazafelé pedig Győrben is eltöltöttek egy kevés időt. Az iskola jóvoltából bejárhatják az országot, emelt óraszámban tanulhatnak idegen nyelveket és informatikát, emellett a tanulás módszertanát is elsajátíthatják. Már előre megjósolható, hogy végzős gimnazista korára a 9. T minden tagjának lesz legalább egy középfokú nyelvvizsgája, jogosítványa és ECDL számítógép-használói bizonyítványa, sőt valószínűleg szinte mindannyiukat felveszik majd egyetemre vagy főiskolára.

Nem volt mindig ilyen rózsás a 9. T diákjainak helyzete. Ők ugyanis kivétel nélkül apró falvakból érkeztek a hevesi megyeszékhely egyik legjobb középiskolájába. Legtöbbjük családjának anyagi helyzete siralmas – a szülők vagy munkanélküliek, vagy annyira keveset keresnek, hogy alig tudják eltartani gyermekeiket. Akiknek így, anyagi okok miatt alig van esélyük arra, hogy tehetségüknek megfelelő középiskolában tanulhassanak tovább. A 9. T diákjain kívül majdnem háromezer hátrányos helyzetű tanulónak az egyetlen esélyt az Arany János Tehetséggondozó Program jelenti, amely oktatási szakemberek és pedagógusok szerint az elmúlt évek egyik legjobban működő oktatási projektje. Olyannyira sikeres, hogy a módszer iránt már más országok is érdeklődnek.

Személyiségfejlesztés, tehetséggondozás – öt év alatt

Pedig a 2000-ben elindított program összetett feladatot lát el: egyszerre próbálja csökkenteni a rossz körülmények közül érkező diákok iskolai hátrányait, és gondozni tehetségüket. Egy, a kilencvenes évek végén készített szociológiai felmérés ugyanis kimutatta, hogy az ötezer fősnél kisebb településeken élő diákoknak alig van esélyük bejutni a felsőoktatásba, arányuk az egyetemeken, főiskolákon még az egy százalékot sem éri el. Ha lakóhelyük mellett más ok miatt is hátrányos helyzetűeknek számítanak, például szüleik csak általános iskolai végzettséggel rendelkeznek, vagy nagyon alacsony az egy főre jutó jövedelem a családban, akkor esélyük sincs a továbbtanulásra.

Ezért a nyolcadikos, kiemelkedő képességű tanulókat iskolájuk és a lakóhelyük szerinti önkormányzat jelöli az Arany János Programban való részvételre, és ha sikeres a felvételi vizsgájuk, a következő tanévet már az ország huszonhárom kiemelkedően jó oktatási színvonalú középiskolájának egyikében kezdhetik meg, kollégistaként. Az „aranyos” diákok ugyanis mind az iskolában, mind a kollégiumban különleges foglalkozásokon vesznek részt: a nulladik, előkészítő évben csak anyanyelvi és idegen nyelvi, matematikai és informatikai, önismereti, személyiség- és képességfejlesztő, kommunikációs, illetve tanulás-módszertani óráik vannak, amelyek felkészítik őket a gimnáziumi követelményrendszerre. A következő tanévben kezdik a középiskolai tananyagot, ám a plusz foglalkozások, a belföldi és külföldi kirándulások, a színház- és múzeumlátogatások ekkor sem maradnak el. A program minden diáknak biztosít ösztöndíjat, és lehetőséget ahhoz, hogy a tizenegyedik évfolyam végéig megszerezzék a jogosítványt, a számítógépes ECDL-bizonyítványt, és letehessenek legalább egy középfokú nyelvvizsgát is.

„Azt a segítséget kapják meg a tanuláshoz, amely a jómódú családok gyerekeinek természetes. Ám ezeknek a diákoknak a nehéz anyagi helyzetben élő szüleik nem tudnák biztosítani a nyelvi, informatikai és egyéb plusz órákat” – magyarázza Tolnai József, az Arany János Programiroda vezetője, aki szerint a programban részt vevő tanulók élnek is a lehetőségekkel. „Szinte mindannyian nagyon jól teljesítenek a középiskolában, a már érettségizettek hetven-nyolcvan százalékát felvették valamelyik felsőoktatási intézménybe, ami óriási eredmény” – mondja a programvezető, akinek tapasztalatait az [origo]-nak nyilatkozó középiskolák is alátámasztják. Csak elvétve akad csak olyan tanuló a programban, aki nem tanul tovább, és nem szerez valamilyen felsőfokú végzettséget.

Néma önkormányzatok, kevés jelentkező

Amennyire sikeres jelenleg az évente körülbelül 1,5 milliárdos állami támogatásból működő program, annyira nehezen indult el 2000-ben. „Az iskolák vezetői és néhány elkötelezett pedagógus ugyan támogatta, de a tanárok egy része az iskola hosszú évek munkájával kivívott presztízsét féltette tőle, a helyi önkormányzatok pedig divatos, elit iskoláik férőhelyeit sajnálták a hátrányos helyzetű, falusi gyerekektől” – áll Fehérvári Anikó és Liskó Ilona 2006-os hatástanulmányában. Ez a probléma az [origo] által megkérdezett szakemberek szerint már megszűnt, az elitiskolák – nem kis mértékben az „aranyos” diákok után járó kétszeres normatív támogatásnak köszönhetően – elfogadták a kevésbé felkészült tanulókat, és mára már a tanárok is gyakorlottá váltak azokban a modern pedagógiai módszerekben is, amelyeket először a tehetséggondozó osztályokban próbáltak ki.

Plusz két program – szaporodnak a lehetőségek

A tehetséggondozó program sikerén felbuzdulva az Oktatási és Kulturális Minisztérium a 2004/2005-ös tanévben létrehozta az Arany János kollégiumi, illetve szakiskolai programot. Mindkét kezdeményezés hátrányos helyzetű diákok számára biztosít kollégiumi elhelyezést, akik délutánonként és hétvégenként különböző órákon és foglalkozásokon vehetnek részt, teljesen ingyen. Ebben a két alprogramban nincs meghatározva, hogy melyik középiskolába vagy szakiskolába kell járnia a tanulóknak, csupán plusz segítséget kapnak az érettségihez vagy a szakma megszerzéséhez.

Viszont nem szűnt meg egy másik komoly probléma. A hatástanulmány azt is említi, hogy a közreműködő iskolák többségében több éven át gondot okozott a jelentkezők alacsony száma. Volt olyan intézmény, amely nem minden tanévben tudta elindítani az „aranyos” osztályt, mert nem gyűlt össze elegendő tanuló. A halvány érdeklődés oka egyszerű: bár az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) eredeti elképzelésében az szerepelt, hogy a középiskolák és a rászoruló diákok közötti kapcsolatot a helyi önkormányzatok teremtik meg, valójában számos testület nem hajlandó tudomást venni a program létezéséről, így nem is értesíti a nyolcadikosokat és tanáraikat a lehetőségekről.

„Bár mind a programiroda, mind a gimnázium küld tájékoztató levelet a környéken található kistelepülések önkormányzatának az Arany János Programról, sokan még válaszra sem méltatnak minket” – mondja Erdős László, a győri Révai Miklós Gimnázium és Kollégium igazgatóhelyettese, akinek tapasztalatai szerint évről évre mindig ugyanazok az önkormányzatok ajánlják tehetséges diákjaikat a programba. „Ez pedig nagy kár, hiszen biztosan más településeken is vannak kiemelkedő képességű, szorgalmas tanulók, akik megérdemelnék, hogy részt vehessenek a programban, csak egyszerűen senki nem mondja el nekik, hogy egyáltalán van ilyen lehetőség. Így aztán néhány iskola csak fél osztályt indít” – teszi hozzá.

Ki a rászoruló, ki a tehetséges?

A felvehető diákok létszámát tovább csökkentheti a pályázati kiírás tavalyi módosítása, amely szigorúan meghatározza, hogy a programba felvehető diákok legalább kilencven százalékának igazoltan hátrányos helyzetűnek kell lennie – állítja a programban részt vevő intézmények egyesülete, amely a napokban levélben fordult az oktatási miniszterhez. Míg korábban olyan diákokat is felvehettek, akik hivatalosan nem, de az általános iskolai osztályfőnök véleménye szerint hátrányos helyzetűek közé tartoznak, most a tanulók elsöprő többségének papírral kell bizonyítana rászorultságát: csak az számít hátrányos helyzetűnek, aki rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesül, szülei iskolai végzettsége pedig nem magasabb nyolc általános iskolai osztálynál.

Az Arany János Tehetséggondozó Programban részt vevő középiskolák

Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium, Sárospatak
Balassi Bálint Gimnázium, Balassagyarmat
Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, Kisvárda
Eötvös József Gimnázium és Kollégium, Tata
Földes Ferenc Gimnázium, Miskolc
Jurisich Miklós Gimnázium és Középiskolai Kollégium, Kőszeg
Katona József Gimnázium és Számítástechnikai Szakközépiskola
Leőwey Klára Gimnázium, Pécs
Lovassy László Gimnázium, Veszprém
Neumann János Középiskola és Kollégium, Eger
Petőfi Sándor Gimnázium és Kollégium, Mezőberény
Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, Bonyhád
Puskás Tivadar Távközlési Technikum, Budapest
Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, Szeged
Révai  Miklós Gimnázium és Kollégium, Győr
Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium, Eger
Táncsics Mihály Gimnázium, Kaposvár
Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola, Székesfehérvár
Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen
Türr István Gimnázium és Kollégium, Pápa
Varga Katalin Gimnázium, Szolnok
Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium, Nyíregyháza
Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg

„A gond az, hogy a falvakban nagyon sok olyan tehetséges általános iskolás él rossz körülmények között, aki mégsem kap szükséges rendszeres gyermekvédelmi támogatást, mert a család egy főre jutó jövedelme pár száz forinttal meghaladja a határt. Vagy a másik kritériumnak nem felel meg, mert a szülőknek picit magasabb az iskolai végzettségük, mint az általános iskola. Ettől még ugyanolyan szegény a család, csak nem esnek bele a hátrányos helyzetű kategóriájába, így a diák nem jöhet tanulni hozzánk” –mondja Erdős László, hozzátéve, hogy a Révai Gimnáziumban az idei jelentkezők közül jogilag mindössze heten feleltek meg a hátrányos helyzetű diák kategóriájának. Ez pedig vagy azt jelenti, hogy a tehetséges, de nem eléggé rászorult tanulókat nem veszik fel, vagy azt, hogy vállalják oktatásukat, de ebben ez esetben nem kapnak kétszeres normatívát. „Mindkettő ellehetetleníti a programot” – áll az intézményi egyesület Hiller Istvánnak eljuttatott levelében.

A minisztérium válaszában tagadta, hogy a módosítás szűkítené a felvehető diákok körét, ám azt elismerték, hogy a pályázatot valóban a legszegényebb és leginkább rászoruló tehetségeknek hozták létre. A szigorú feltételekért „cserébe” azonban 2009 szeptemberétől még magasabb kiegészítő támogatás jár a diákok után, ami még színvonalasabb oktatást és még több szociális juttatást jelent a hátrányos helyzetű tanulók számára.

Eszerint ha valaki elvégzett egy középfokú iskolát, már nem lehet halmozottan hátrányos helyzetű, munkanélküli, kevés eséllyel? Remélem érti ezt valaki, mi nem…