Riki 2009-12-19 19:50:35

Teljesen egyet értek azzal, hogy amíg valaki nem érintett személyesen is, az addig lekezeli a problémát. Az én iskoláskoromban nem volt szó semmi diszlexiáról. Én is normális gyerek voltam, csak a hangos olvasási feladatoknál, szinte nem is láttam a felolvasni kívánt szavakat, mondatokat. Titokban otthon előre gyakoroltam, hogy kevesebb hibám legyen. A középiskolában azonban volt olyan, hogy kiröhögtek és kicikiztek. Sokszor még a tanárok is cinkosok voltak a poénkodókkal. Nem tudtam mit csinálni. Tanultam és gyakoroltam. Ráadásul humán érdeklődésű vagyok. Tehát orosz-történelem szakra mentem tovább. A többiek már rég végeztek a kötelezőkkel, én meg fogcsikorgatva loholtam utánuk. De megcsináltam. Azóta van még másik két diplomám is. Az egyik angolból. Hát nem egy diszlexiabarát terület. Állandóan olvasok. Csak lassan haladok. A gyermekeimnél is kijött ez a probláma. Szerencsére nem humán érdeklődésűek. A nagyobbik másodéves egyetemista és van két nyelvvizsgája. A kicsi most fog érettségizni városunk egyik legerősebb gimnáziumában. Na itt nem foglalkoznak azzal, hogy van-e problémád vagy sem. Kilencedik osztályban kapott először szakszerű segítséget. Tovább akar tanulni. Szerintem fog is. Mindketten állandóan olvasnak. Csak lassan. Én pedagógusként ugyanezt szugerálom a tanítványaimba. Csinálni kell. A pedagógus csak azoknál a tanulóknál adja fel, aki maga is elhiszi, nem képes többre. Többségében szeretnek adiákjaim tanulni. Kérik a gyűjtőmunkát. Diszlexiás és saját maga kér olvasnivalót. Hát normális? Az. Tanul túlélni. Csak ezt kell nekik elhinniük. A szülőkön és a pedagógusokon múlik, hogy el tudjuk-e velük hitetni. Szerintem a pedagógus sok tesz ezért. Sok szülő is. Számomra Ők a fontosak és nem az, aki a mentesítő papír lobogtatásával bújna ki a felelősség alól.

Gellért Gábor 2009-01-22 12:49:47

Kedves Fábián Anna! Segítenél megtalálni a csodatanító nénit? Beszélgetnénk vele a gyerekekről és a módszerről, ami nem új, de úgy látszik - működik.

Fábián Anna 2009-01-22 12:01:08

Az én általános iskolai tanító nénim (aki 40 évig tanított) azt mondta nekem, hogy ő a pályafutása alatt nem találkozott diszlexiás, diszgráfiás gyerekkel. Elmesélte, hogy amikor nyugdíjas lett, napköziben tanított és az alsós tanárok panaszkodtak, hogy nagyon sok ilyen problémával küzdő gyerek van az első osztályban. Ő elvállalta, hogy külön osztályban tanítja őket, (mert szerinte minden gyerek meg tud tanulni írni, olvasni, ki előbb ki később) és csodák csodájára mind a 16 megtanult írni, olvasni a "rendes osztályban" tanulók előtt. Mi volt az eredménye? Következő évben nem kapott osztályt! Hát igen - kérdés, vajon a gyerekekkel, vagy az oktatók hozzáállásával és szakmai felkészültségével van gond? Igaza van a képviselőnek - ahelyett, hogy nyafognak, cselekedni kell. Jó példa a csecsemő, mennyit küzd, hogy feltudjon állni, ülni. Ha nagyobb gyerek lenne, a "tudósok" rögtön találnának, valami jó kis hangzatos névvel ellátott betegséget a problémára és a második próbálkozásra fel is adhatnák!

Kiss Ida 2009-01-21 15:05:12

Szeretnék látni egy időbeli elemzést. Ugyanis a diszlexia azóta lett olyan gyakori, amióta bevezették a szóképes olvasást. Amíg a régi, elemző-hangoztató, szótagoló olvasástanulás volt érvényben, és a gyerekektől nem várták el, hogy karácsonyra tudjanak olvasni, nem volt (vagy kevés) diszlexia. Nem biztos, hogy ami új, feltétlenül jobb.

dixi 2009-01-21 13:13:38

Szakértők szerint a világ népességének legalább a 10 százaléka diszlexiás. Bizonyos agyi katasztrófák, például agyvérzés után is diszlexiássá válhat valaki. Ez a probléma nem csupán a tanuló korosztályt érinti, ugyanis a diszlexia egyik oka a látóidegpálya sérülése. Hogy miről is van szó pontosan? Tudni kell, hogy a diszlexiások esetében a központi idegrendszer bizonyos pályarendszerei másként működnek, adott esetben fejletlenebbek, mint normál esetben. Ezek arra hivatottak, hogy az időben változó hang- és fényingereket felfogják, továbbítsák és feldolgozzák. A látórendszer vonatkozásában ez annyit jelent, hogy a látórendszerben bizonyos szakaszokon az idegsejtek nem képesek olyan tempóban átvezetni az ingerületet, mint ahogy az érkezik. Az első ilyen idegsejten az impulzusok összetorlódnak, és túlingerlődés jön létre. Ez okozza az egész problémát, mert innentől fogva az ingerület szabálytalanul halad tovább, és ennek eredményeként a mozgatórészen a két szem mozgatóizmai egymástól függetlenül kapják a beidegzést, ezért a két szem nem képes egyszerre egy pontra fixálni. Ez a fő probléma szemészeti szempontból. Ha a pedagógusok viszont nem fogják fel, hogy orvosi, és nem pedagógiai problémáról van szó, nem lehet tovább lépni a részképesség-zavarok megelőzése, a pedagógiai reedukáció terén! Ha nem történik a pedagógusok hozzáállásában lényegi változás, a diszlexiások életében állandósulnak a problémák. A ChromaGen színes lencsés szemüveg hat évvel ezelőtti magyarországi megjelenése egyébként sokat segít a diszlexiásokon - hétköznapivá tette a diszlexia új, szemorvosi és szakpedagógiai vizsgálati protokollját. Az eljárás lényege egy speciális szűrőrendszer, amely nem csak szemüveg, de kontaktlencse is lehet. Ennek használata módosítja az inger haladását a látópályában, ezáltal az idegrendszer könnyebben feldolgozza a bejövő információt: az olvasás javul.A változás a szemüveg felvétele után azonnal észrevehető: nő az olvasás sebessége, a hibák száma csökken, a koncentrálóképesség nő, a szövegértés javul, a szem és az idegrendszer kevésbé fáradékony. A felnőtt, ChromaGen szemüveget viselő diszlexiások, aki egyébként jól megtanulták elfedni hibáikat, például újfajta látásmódról számolnak be. Van, aki a boltok polcain lévő árukat eddig tárgyak összevisszaságaként észlelte, most csodálkozott el azon, hogy ezek a dolgok rendben, a helyükön állnak. Saját mikrokörnyezetüket is újként fedezik fel. A színes lencséknek köszönhetően a diszlexiások önértékelése is nő, mivel egyre több sikerélményük van, már nem félnek diszlexiájukról beszélni.

mandarin 2009-01-21 08:18:17

Aki úgy gondolja, hogy a diszlexia nem létezik, annak kívánok egy diszlexiás gyereket! Két lányom van. A nagyobbik kitűnő tanuló. Most negyedikes. Átlag napi 1,5-2 órát tanulok vele. A kisebbik még ovis, de születése óta problémás. Kezdetben mozgásfejlődésével voltak gondok, most pedig a beszédfejlődésével. Beszédfejlődési zavara van. Logopédus jár hozzá. Biztos vagyok benne, hogy a suliban vért fogok izzadni vele, hogy megtanuljon "normálisan" írni, olvasni, mert nyilván problémái lesznek az olvasással, írással és nem azért, mert nem fogok vele foglalkozni!!!! Nagyon sok olvasási problémával küszködő gyerek van, akikkel otthon igenis foglalkoznak és még logopédushoz is járnak vele. Akinek nincs tapasztalata ezen a téren, az ne ítélkezzen!!!!

Cirmuli 2009-01-21 07:19:53

Ez valóban érdekes probléma, hiszen az igazság mindkét oldalon megvan - részigazságként. Érettségi után tanítok szakmai tárgyakat és osztályomban is van diszlexiás és diszgráfiás tanuló egyaránt. Elfogadom és segítem őket a tanulásban, hiszen valóban több idő kell a megértéshez, sokszor az is segít ha felolvasom a feladatot, s nem nekik kell az olvasással eltölteni egy csomó időt. Kaptak különböző kedvezményeket amivel általában élnek is. DE nincs rá mindig szükségük. Mégis kőkeményen ragaszkodnak hozzá, szinte beléjük nevelték hogy ez jár nekik. Van amikor előbb kész vannak a feladattal és mégis ott ülnek felette mert nekik több idő kell hozzá. Van amikor valósággal hisztiznek, hogy valamit nem értenek meg, mert ők diszlexiások - megjegyzem, hogy a többi se érti még, de ők azok akik a legjobban hangoztatják. Ha idegen nyelvről van szó valósággal elzárkóznak, mert nekik mentesítésük van és ne is bosszantsam őket idegen szavakkal - a szakmánkhoz sok angol nyelvű szó szükséges. Szóval itt is baj van. A túlmisztifikálásban. Hiszem hogy a diszlexián úrrá lehet lenni. De mivel nekik papiruk van róla, nem is mindegyik akar túllépni rajta kényelmi okokból. Csak csendben teszem hozzá, hogy egyik fiam hihetetlenül pocsék helyesíró volt kiskorában - s részben az is maradt. Sokat gyakoroltunk, jártunk logopédushoz, próbáltuk fejleszteni. Azt mondták hogy "nem hallja" hogy kell írni, mert a szabályokat mindig ötösre tudta, de a helyesírásai következetesen elégtelenek lettek. Ez volt a mumus. Egyébként jó tanuló volt, s kétségbeesésemben meg próbáltam hogy mi lenne ha lenne papírja arról hogy diszlexiás. Tanárnénije tiltakozott, nyugodjak meg, túl fog rajta lépni. Azóta két középfokú nyelvvizsgája van, egyetemre jár, és továbbra sem tud helyesírni... Gyanítom, hogy sokan valóban a megfelelő foglalkozás helyett választják ezt a megoldást hogy diszlexiára hivatkoznak, én sem hiszem hogy egy osztályban minden negyedik gyerek ilyen legyen, (ebben igaza lehet a képviselő úrnak) ugyanakkor aki ilyen, azt meg kell érteni, segíteni kell és meg kell mutatni a lehetőségeit, s teljes jövőt, munkát élhet (nem betegségként hanem egy adottságként kell értékelni). És nem engedni, hogy lelki sérüléseket okozzon !!! Ez nagyon fontos.

Klarcsi 2009-01-20 22:21:16

Én pillanatok alatt megtanultam írni, olvasni és nyelveket is. Aztán egyszer összeakadtam egy sráccal, akiről kiderült, alig tud, azaz iszonyú lassan olvasni és e téren annyi megaláztatás érte, hogy totál elkönyvelte, ő buta, mélységesen, és nem képes normálisan tanulni. Aha, régebben nem ismerték a diszlexiát, benyomták ezt a pacákot is a kisegítőbe. Nesze. Gondolkodtam, figyeltem és nem értettem. Ez az ember nem hülye, egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire nem tud normálisan olvasni. És igen, innentől kezdve ezek az emberek totál el vannak vágva egy csomó mindentől. Én annyira érdekesnek és hihetetlennek találtam, hogy felajánlottam neki, én segítek esti, felnőtt suliban leérettségizni. Sokat melóztunk vele mindketten, de egész normálisan sikerült. (Kiderült pl., hogy matekból egész ügyes.) És ezzel hihetetlen módon helyreállt (na, beképzeltségről szó sincs) az önbizalma. Addig hányódott ide-oda, azóta normális munkahelye van. Nagyon örültem, hogy ennyit segítettem neki. Ja, és nem vagyok pedagógus, nem is szeretnék az lenni, vegyészmérnök vagyok. De sajnos szerintem ez egy nagyon létező probléma és nem úgy kellene kezelni, hogy benyomnak valakit a kisegítőbe, aztán mehet a süllyesztőbe. Szörnyű.

nelena 2009-01-20 18:35:56

Én emlékszem, hogy bizony voltak a mi osztályunkban is olvasási/tanulási zavarokkal küszködők. Akkor egyszerűen lebutázták/lehülyézték őket. Akinek nincs ilyen problémája, annak a legegyszerűbb tagadni a létezését. (Már persze, ha elég szűk látókörű az illető: amit nem látok/nem tapasztaltam, az nincs is. Mondhat nekem bárki bármit.) Az oktatással valóban vannak problémák, de talán nem kellene elrontani, ami végre - ha lassan is - de kezd működni.

DrNagyi 2009-01-20 16:07:47

Csak egy idézet kedves komondor- hogy valóban legyen néhány idegen szó olvasnivalója-és legyen miért nevéhez illően vakkantgatnia: "A diszlexia egyik leggyakoribb oka a látórendszer (érző, mozgató) bizonyos területeinek a túlingerlődése, ill. túlingerlékenysége. A túlingerlődés leginkább a látórendszer ú.n. magnocelluláris részében alakul ki, azaz a magnocelluláris neuronok rendellenes működéséről van szó. A nervus opticustól kezdve a látópályán kétféle neuronrendszer fut végig. A magnocelluláris ill. a parvocelluláris rendszer. A magnocelluláris neuronok 10x nagyobb idegsejtek, mint a parvocelluláris neuronok. A parvocelluláris neuronok szállítják a lassú, magas kontrasztú információkat (színek, részletek, állóképek), míg a magnocelluláris neuronok a gyors, alacsony kontrasztú információkat (mozgásérzékelés, mélységlátás, a tárgyak helyzetének a felismerése). Összefoglalva, a parvocelluláris rendszer érzékeli, hogy MIT, míg a magnocelluláris rendszer, hogy HOL látjuk az adott tárgyat. Az olvasási képesség kialakulásának alapfeltétele, hogy a két rendszer szinkronban működjön. Az olvasási nehézség feltételezett egyik leggyakoribb oka, hogy a magnocelluláris neuronok fejletlenebbek a kelleténél, és ezért az ingerület-vezetési képességük nem kielégítő, azaz nem képesek az impulzusokat olyan tempóban továbbítani, mint amilyen tempóban azok érkeznek, így az adott idegsejten kialakul az excitáció (túlingerlődés)".És ehhez semmi köze a globalista/neoliberális társadalomhoz- amely nyilván komondoridegen"

Erika 2009-01-20 15:40:10

Elgondolkodtató, hogy az 1960-as, -70-es években nem voltak "diszes" gyerekek, vagy ha voltak is, nem tudtak róla, ezért megtanultak írni, olvasni, számolni. Tényleg olyan nagy baj ez? Biztosan nem ment erőfeszítés nélkül, de akkor még szégyen volt, ha valaki felső tagozatos létére nem rendelkezett ezekkel a kompetenciákkal. Most pluszpont jár e hiányosságokért az egyetemi felvételin, tehát az a bolond, aki nem él vele. A gazdasági folyamatokat figyelve már megkapta közgazdasági, mérnöki diplomáját az első diszkalkuliás nemzedék...

komondor 2009-01-20 14:01:19

Nahhh persze "a szakamai kórus" máris rázendített - idegen szavak özönével és webhivatkozásokkal (amiket szintén ők írtak) + az ellenvéleményt megfogalmazó képviselő minősítgetésével. Röhej. Igenis foglalkozni kell a gyerekekkel otthon is, és visszahozni a "porosznak" titulált oktatási rendszert. Persze az veszélyes (rájuk nézvést), hiszen véletlenül tényleg kialakul a tudásszomj a gyerekekben, és nem lesznek engedelmes birkái a globalista / neoliberális fogyasztói társadalomnak...

Hecker Henrietta 2009-01-20 13:36:46

Nagyon okos, intelligens ez a képviselő úr. Szerintem még pedagógusnak is beválna egy részképességzavarokkal terhelt osztályban. Kíváncsi lennék, ki adná fel előbb. Bár, ha jól meggondoljuk, neki is van részképességzavara. Részben képtelen gondolkodni... Egyébként meg - bár nem vitatom a szülők és a pedagógusok felelősségét sem, nem kérdezné meg esetleg valaki a jóembert, hogy a politikusoknak nincs véletlen felelősségük az ügyben? Én, mint eccerü, najív ember úgy vélem, a politikusok feladata lenne, hogy megteremtsék azt a közeget mind a SZÜLŐ, mind a PEDAGÓGUS számára, hogy MEGFELELŐEN TUDJON FOGLALKOZNI a gyerekeivel. Addig, amíg ezt nem látom, tisztelettel megkérem a kedves politikust, hogy keressen magának egy zugot, ahol lenyugodhat.

Gál Judit 2009-01-20 12:32:28

Az angol képviselő úr véleménye a diszlexiáról csak megerősíti azt az állítást, miszerint: a politikusok hazudnak! Órákig fejtegethetném, mi is a részképesség zavar, így a diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia organikus oka - amelyet csupán követnek a pedagógia hibák. E helyett mindenkinek ajánlom: www.olvasasizavar.hu

Sheenka 2009-01-20 11:16:32

Graham Stringer-nek 100 százalékig igaza van!Hibásak a szülők és a tanárok. Olvasni kéne kicsi korban a gyereknek, majd együtt olvasni, majd felfedeztetni velük a könyveket... Akkor nem lennének diszlexiások a gyerekek. Eleve sok gyerek utál olvasni, ez már egy "jó kezdet" a diszlexiához...