Spanyolország az összes nemzetközi felmérésen (OECD, EU, Unesco, Pisa) leszerepel az oktatásüggyel. Magas az iskolát be nem fejezők aránya, rossz az intézmények finanszírozási rendszere, ráadásul az országban még nem vezették be a kétszintű felsőoktatást, és Bologna ellen a mai napig tüntetések vannak.

A bolognai rendszer 2010-es hatályba lépésének küszöbén a spanyol oktatási rendszer minden szintjén drasztikus változásokra van szükség. Az oktatásügy politikai csatározások színtere - amibe ráadásul még az egyház is beszáll. Erre valóban nem sok példa van ma Európában, de Spanyolországban a katolikusok elszántan tiltakoznak az állampolgári ismeretek tanítása ellen.

Komolyabb gondot jelenthet azonban az, hogy az országban a középiskolát be nem fejezők aránya harmincegy százalék, ami duplája az európai átlagnak, és hogy az érettségi vizsgát csak a diákok 61,8 százaléka teszi le (az európai átlag 76,7 százalék). Mindez azonban máris nem lesz olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy tizenöt éves korukig a spanyol diákok negyven százaléka bukik meg valamilyen tárgyból.

A következő négy évben szeretnék elérni, hogy a tizenhat éves kor (az iskolaköteles kor) után tovább nem tanulók aránya a felére csökkenjen, főleg mert ez az arány kimutathatóan hátráltatja a gazdaságot is. Az ügy érdekében kilátásba helyezték, hogy a munkáltatók csak az érettségi bizonyítvány fejében alkalmazhatnák a fiatalokat. Sokszor azonban már a családban sem mérik fel a tanulás jelentőségét, ezért szorgalmazzák, hogy a szülők rendszeres értekezleteken vegyenek részt a tanárokkal, akik felhívnák figyelmüket az iskola fontosságára. Javítani kell a szakképzettek és a diplomások munkafeltételeit is, mert a jobb körülmények reménye ösztönözheti a diákokat a továbbtanulásra.

Mindeközben a felsőoktatásban érintettek attól félnek, hogy elértéktelenedik a diplomájuk a bolognai képzés bevezetésével. A többség azonban összemossa a bolognai folyamatot az összes kilátásban lévő oktatási reformmal, és az összkép így valóban nem pozitív. Spanyolország a GDP 1,03 százalékát fordítja a felsőoktatásra, ami az OECD országok átlagánál (1,3 százalék) alacsonyabb. Októberben harminc spanyol városban tüntettek a középiskolások és az egyetemisták a kormány tervezett visszaszorításai ellen az oktatásban. Felháborítónak tartják, hogy a baloldali kormány inkább a „kapitalistáknak” adja a pénzt, mintsem az oktatásnak vagy az egészségügynek.

Az biztos, hogy nincsenek elegendő források a képzési rendszer átalakítására. Különösen a kutatásra nincs elég pénz, de a mesterképzések is sokba kerülnek az egyetemeknek. A diákok félnek, hogy a képzések ára felszökik az átlagos állami egyetemi szinthez képest. Josep Joan Moreso barcelonai rektor szerint pedig arányaiban ma kevesebbet kell fizetni a felsőoktatásért, mint tizenöt évvel ezelőtt. „Ami hiányzik, az az ösztöndíjak és támogatások hatékony rendszere, ami biztosítaná, hogy senki ne szoruljon ki a felsőoktatásból”, mondja a rektor. Tény, hogy befektetés nélkül nincs jó eredmény, visszaút azonban a spanyoloknak sincs.

Mégis, a diákok ősz óta töretlenül tüntetnek. November közepén ötezer diák vonult az utcára a három valenciai tartományban - Bologna ellen. A jelszavuk, „diákok vagyunk, nem  árucikkek” arra az általános félelemre utalt, hogy a bolognai képzés eredményeképpen az egyetemek elüzletiesednek, sőt – akár privatizálhatják is őket. A piaci alapú társadalomban – az ellenzők szerint - az egyetemek széles képzés- és tudásbázisa fölöslegessé válik, mivel a cégeknek nincs szüksége ilyen magasan képzett munkaerőre. Az európai tapasztalat azonban nem ezt tükrözi - a képzéseket finanszírozó cégek azonban ritkán szólnak bele a képzés tartalmába.

November 20-án a sorozatos országos tüntetések után a diákok elfoglaltak egy barcelonai campust, és hetekig ott is maradtak - voltak, akik még karácsonyra sem mentek haza. A diákok nagyobb beleszólást követelnek a folyamatok alakulásába. Egyesek szerint azonban a mostani tüntetések elkéstek, ráadásul nem a megfelelő módon (sok megmozdulás erőszakba torkollott) és nem a megfelelő fórumot célozzák. Az egyetemisták eddig közönyösek voltak, akkor mire fel most ez a nagy lázadás?

A folyamatot most már nem lehet megállítani, ellenben a gyengeségeit és visszásságait mihamarabb fel kell számolni. A minőségromlás a spanyol oktatásban azonban elsősorban nem a bolognai rendszer bevezetéséből fakad, az régebbi keletű. Az egyetemi rektorok szövetsége is belátta ezt és támogatja a bolognai folyamatot, hiszen a spanyol diákok jelenleg el vannak szigetelve az európai oktatási színtértől.

A kétszintű felsőoktatás bevezetése az egységesítésen kívül sajátos változásokat is hoz. Régi, merev szabályokhoz ragaszkodnak az egyetemeken, nem hajlandóak például szakítani azzal a hagyománnyal, hogy szinte az összes óra előadás jellegű, a diákok nem aktív részesei a tanulási folyamatnak. Bizonyos szakokon szinte alig vannak konzultációs vagy szemináriumi órák, amiket azonban a bolognai képzésben kötelezően be kell építeni az órarendbe. Ez persze szigorúbb iskolai jelenlétet követel – ki tudja, talán nem lenne annyi bukás és kurzusismétlés ezután. Persze sokaknak ez nem tetszik. Többek között a tanárok leterheltségét is növeli a rendszer, akiknek eddig csak az előadásokra kellett készülniük.

A másik spanyol sajátosság az, hogy a 3+2-es modell helyett ők a 4+1-et vezetnék be, azaz négy év alapképzés után következne az egy, illetve esetenként két éves mesterképzés. Nem értik ugyanis, hogyan lehet az eddigi négy-öt éves anyagot három évbe sűríteni. De vajon mennyi idő marad így a szakmai elmélyülésre?

A tíz éve lefektetett bolognai rendszer ma már a legtöbb európai országot összeköti, igaz, bevezetése korántsem volt zökkenőmentes mindenhol. Spanyolországban a képzés támogatói azt mondják, az mítosz, hogy mester fokozat nélkül nem ér semmit az egyetemi diploma. Alapképzés után is bátran a munkaerőpiacra léphetünk, és csak akkor van szükség a mesterképzésre, ha bebizonyosodik, hogy tényleg specifikus és elmélyült tudásra van szükség. Lehet, hogy igazuk van: manapság ugyanis a cégek kényük-kedvek szerint képzik (át) a munkaerőt aktuális igényeiknek megfelelően - egyetemi diploma ide, vagy oda.