A tanárok és a szülők közül sokan vélik úgy, az osztályfőnöki óra nem igazi része a tanításnak. A diákok szerint ezt az órát simán el lehet lógni, de ha be kell menni, az sem baj, mert úgysem osztályoznak. Pedig vannak, akik szerint az osztályfőnöki óra alkalmat teremthetne azokra az igazi beszélgetésekre. Egy kis segítséggel.

A pedagógusok rendszeresen szerveznek olyan osztályfőnöki órákat, amelyek keretén belül múzeumba, színházba vagy akár drámafoglalkozásra megy az osztály. A legutóbbi olyan foglalkozást takar, ahol a gyerekek szerepjátékokon keresztül sajátítják el a társadalomba való beilleszkedéshez szükséges viselkedésmintákat, miközben saját magukat is egyre jobban megismerik. A tapasztalatok szerint a drámafoglalkozások fejlesztik a gyerekek fantáziáját, jótékony hatással vannak a kommunikációs készségre, a kreativitásra, és segítik a problémamegoldást.

Színház másképp

Ma már több olyan alapítvány működik az országban, amely az iskolák számára ingyenes programlehetőséget nyújt, s kérésre bármilyen témát feldolgoz. A foglalkozások ugyanúgy szólhatnak a családi ünnepek értékeléséről, mint a drogkérdésről, a szerelemről vagy éppen az elvált szülőkről. Az osztályfőnökök sokszor tapasztalják, hogy a drámapedagógiának köszönhetően azok a gyerekek is könnyen megnyílnak, akikhez a hagyományos „beszélgetős” nevelési módszerekkel szinte lehetetlen közel kerülni.

Ma már az is előfordul, hogy az osztály hív vendéget az osztályfőnöki órára. A gyerekek maguk dönthetik el, kit és milyen témában szeretnének hallani – legyen az olyasvalaki, aki különleges szakmát űz, sikeres művész, vagy éppen szexuális felvilágosítást tartó orvos.

Rendhagyó osztályfőnöki óra a Pszichoszínház is, amelyet Bácskai Júlia pszichológus alapított 2000-ben. A száznyolcvanadik előadáshoz közelítő produkcióban a témákkal együtt előadásról előadásra változik maga a társulat is. Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium egyik alapító tanára, az egykori iskolapszichológus a szeretetről, a hétköznapokról, a bulikról vagy az egymás mellett élő különböző generációkról szóló előadásokban kifejezetten a kamaszok problémáit boncolgatja. Bácskai Júlia az [origo]-nak elmondta, nem ritka, hogy a diákok annyira megnyílnak, hogy abba sem akarják hagyni az előadások utáni nyilvános beszélgetést.

„Ez a fajta beszélgetés nagyon nagy hiánycikk – még a felnőtteknél is. Ha hiteles szakértő foglalkozik a gyerekekkel, és jó légkörű előadás részeként kérdezi meg őket, akkor nagyon megnyílnak és boldogan beszélgetnek” – számolt be tapasztalatairól a pszichológus. Bácskai Júlia kiemelte, a Pszichoszínház nagy előnye, hogy a történetek nem csak hogy tanulságokkal szolgálnak, de szórakoztatóak is, ráadásul a témákat a pszichológus az életből lopta, így mindenki magára ismerhet egy-egy karakterben, de a gyerekeknek a szereplők ismerősek lehetnek akár az iskolából, vagy a lakótelepről is.

Másságról, szexről, AIDS-ről

A pszichológus és speciális színházi produkciója sokszor megfordul a diákoknak rendezett fesztiválokon is: „Legutóbb a Gödörben tartottunk előadást, ahová azért hívtak meg bennünket, hogy egy rendezvényen az AIDS veszélyeire hívjuk fel a fiatalok figyelmét. Az előadást úgy írtam meg, hogy a főszereplőt először különböző kapcsolatokban látjuk, majd meglát a televízióban egy véradásról szóló felhívást, és boldogan megy segíteni, de kiderül, hogy nem adhat vért, mert a vérminta alapján lehetséges, hogy HIV-fertőzött. Egy másik előadásunk, a Téli gumi című kifejezetten az óvszerről szól – ez is népszerű a fiatalok körében.” A Pszichoszínház előadásaihoz szervesen hozzátartozik az is, hogy a pszichológus „rendel”, vagyis az egy-másfél órás előadás után elbeszélget a nézőkkel a látottakról.

A Pszichoszínház sok olyan témát jár körül, amelyek nem hiányozhatnak az osztályfőnöki órákról sem. Bácskai Júlia kiemelt előadásoknak tartja az agresszióval, a mássággal kapcsolatosakat: „Több olyan előadásunk van, ami arról szól, hogyan lehetne, kellene elfogadnunk egymást – bár nyilván másmilyenek vagyunk. És hogyha konkrétan azt kérik tőlem, hogy a cigánygyűlöletről vagy a homoszexuálisokkal szembeni előítéletről csináljak egy előadást, akkor kiterjesztem a témát, mert minden emberben van olyan dolog, amit másnak nehéz elfogadni. Ha a néző bele tud helyezkedni abba, hogy ő is lehet a kirekesztés tárgya, akár azért mert szőke, mert kövérebb, akár azért mert túl okos, mert műveltebb vagy kevésbé tehetséges, mint a többi.”

A pszichológus a legfontosabbak közé sorolja a a mindennapi feszültségeket körüljáró produkciókat is: amikor a kamasz azt látja, hogy körülötte az emberek tele vannak feszültséggel, konfliktussal, és mindent megpróbál megtenni például azért, hogy a szülei ne váljanak el. Bácskai Júlia szerint a kamaszok párkapcsolataival is kell foglalkozni: fontos kérdés például, mit lehet tenni, ha az egyik túl komolyan veszi a kapcsolatot, míg a másik csak egy könnyebb kalandot keres.

A legfontosabb tárgyból nem érettségizünk

A pszichológus bevallottan elfogult az osztályfőnöki órával szemben: „Lehet, hogy semmilyen tantárgyra nem lenne olyan nagy szükség, mint az önismeretre és a pszichológiára. Mert hiába okos valaki, hogyha közben boldogtalan, és hiába ismeri a képleteket, hogyha az élete dolgait nem tudja a saját kezében tartani: ha nem tud megtanulni dönteni, vagy nem tudja elfogadni a saját döntéseit, vagy nem tudja normálisan kezelni a konfliktusait. A mai negyvenévesek sok fájdalmat és keserűséget megspórolhattak volna, hogyha a kultúránkba már az iskolában be lett volna iktatva a pszichológia.” Bácskai Júlia szerint a kamaszokkal – hogy ne kövessék az előttük járó generáció hibás útjait – nagyon sokat kell beszélgetni az önismereti kérdésekről, erre pedig az egyik legjobb terep az osztályfőnöki óra.

Miközben a szülők az osztály közössége miatt általában nagyon fontosnak tartják az osztályfőnöki órákat, a tanárok egyre kevésbé ismerik és érzik át a feladatot, amely a gyakorlatban hárul az osztályfőnökökre. Sok tanár úgy gondolja, ha osztályfőnöknek jelentkezik, nem tesz mást, mint rengeteg plusz papírmunkát vállal. Márpedig ha maguk a tanárok csupán kötelező feladatnak tekintik az osztály vezetését, akkor a diákok sem gondolkodhatnak másként. Bár a legtöbb gyerek kedveli osztálytársait és tanárait, az osztályfőnöki órát amolyan lyukas órának tekinti, amiről el lehet lógni, ahol nem történhetnek komoly dolgok, mert úgysem osztályoznak.

A lelkiismeretes osztályfőnök rengeteget dolgozik, ha osztályának iskolán kívüli programokat szervez, és ha minden idegszálával figyel tanítványaira, akkor összes pszichológiai tanulmányaira szüksége lesz – bár sok helyen segíthet neki az iskolapszichológus. Az osztályfőnök legfontosabb feladata, hogy bevezesse a diákokat az iskola társadalmába úgy, hogy megmutassa és betartassa az intézményi és a bővebb társadalmi szabályokat. Egyes  iskolákban elvárás, hogy a tanárok állampolgári, etikai ismereteket adjanak át a gyerekeknek, egészséges, környezettudatos életmódra neveljék őket, de az osztályfőnök feladata lehet például a hagyományápolás is.

Ennek ellenére az intézmények ritkán ellenőrzik, hogy a leendő osztályfőnöknek van-e megfelelő tudásbázisa, előképzettsége a feladat ellátásához, s a felkészülésben csak nagy ritkán segítenek. A szülők szerint a tanár akkor végzi jól a munkáját, ha a diákok otthonról hozott különbözőségei az iskolában amennyire csak lehet, észrevétlenek maradnak. A diákok és szüleik különleges órákat és lehetőleg minél kevesebb pénzért minél több programmal tarkított osztályfőnöki órákat várnak el az iskolától.