Riki 2009-02-27 19:02:53

Riki Nagyon nehéz időszak ez a mostani. A szülő küszködik a magán és munkahelyi problémákkal. Sok kudarc éri és sokkal könnyebb a lelkének, ha legalább a tanárral szemben megmutathatja, hogy ő fog diktálni. Az iskola egy olyan közösség, ahol a tagok (tanárok, diákok és - tetszik-nem tetszik - a szülők) közösen meghatározott szabályok szerint végzik feladatukat. A Házirend talamazza, mit kell tenni a mobiltelefonnal az iskolában. Ott van a gyerekek nagy részének a kezében, de csak játszik vele vagy zenét hallgat rajta. A nagyobbak már sportot csinálnak abból, hogy a pad alatt hívogatják egymást és jót szórakoznak, ha a telefon megszólal és valaki letolást kap. A mobiltelefonálásnak is vannak szabályai. Pedagógusként többször tapasztalhattam, hogy a szülő által kért megbeszélés során végighallgathattam a szülő telefonbeszélgetéseit. Sokszor a gyerekek nem szándékosan szemtelenek a pedagógussal, csak ez a számukra természetes magatartás a felnőttel szemben. (Így beszél a szülővel, pedig szereti. A szülő így beszél a saját szülőjével, pedig szereti.) Ha nem-szeretem feladatokkal találkozik szembe a gyerek, akkor tudja, hogy hisztiznie kell és el fogja érni a kívánt eredményt. Az jön le a számára, ha hangosabb vagyok, mint a másik, akkor nekem van igazam. Tehát, ordítsunk csak. Ez jellemző a szülőkre is. Tapasztaltam, hogy a kiabálva szitkozódva érkező szülő a második-harmadik halk higgadt hangú tanári mondat után sokszor válik együttműködő partnerré. Esetleg elmeséli a máshol frissen kapott sérelmeket. Bár ekkorra már a másik felet alaposan megbántotta. Ebben a helyzetben a pedagógusnak kell kellően higgadtnak lennie. Van olyan szülő, akivel másfél éve nem tudok személyesen beszélni,mert sohasem ér rá. Dolgozik. Fáradt. Pihennie kell. Nem kell ebből általánosítani. Egy kezemen meg tudnám számolni ezeket a szülőket. Sajnos némelyik szülőt gyakorlati tanácsokkal kell segíteni, hogy boldoguljon gyermekével. Ha ezt a szülő nevelésének lehet tekinteni, akkor tekintsük annak. Ez csak akkor probléma, ha a tanár-szülő kapcsolat nam jól működik. Olyan demokrácia még született seholsem, ahol mindenki teljesen egyenlő. A családban is megvan a főnök. A szülő. Az iskolában az igazgató. A tanórán a tanár. De ettől még a kapcsolat jó lehet és mind a két fél számára elfogadható. Nem szeretnék a kirívó szülői vagy tanári magatartás alapján általánosítani. Kutyaütő osztályom van. Csak hetente ötször bosszantanak fel. Hétfőn. Kedden. Szerdán. Csütörtökön és pénteken. És hetente ötször hatódok meg a dolgaikon. Hétfőn és kedden és szerdán és csütörtökön és pénteken. Két szülővel semmilyen a kapcsolatom. 24 szülővel remek. Engedni kellene, hogy a szülő és a pedagógus végezze a munkáját. A média tegye már végre a helyére saját magát.

Napraforgó 2009-02-24 18:27:49

Nemcsak megszülni kéne azt a gyereket, hanem nevelni is....

noel1 2009-02-20 17:22:39

A baj mind a két fél kezében ott van. Sok szülő mossa kezeit, hogy ő nem ér rá a gyerekkel foglalkozni, tegye ezt meg a pedagógus, hiszen ez a feladata. No igen, a pedagógus sem egy egyszerű ember. Aki nem gyerekcentrikus az húzzon el a pályáról. Aki meg megszülte a gyereket, annak kutya kötelessége foglalkozni vele!A szülő menjen be tanítani,nagyon könnyű dumálni! Ha nem bír a saját csemetéjével sem , akkor mit csináljon egy pedagógus. Már Pesten minden tanárt feljelentenek! Középiskola 11 osztályában a tanár ne adjon házit, mert a gyereknek hétvégén pihennie kell! Ehhez mit szólnak ?

DAnna 2009-02-12 11:50:21

Mivel nem csak a fiam van bajban, hanem az egész osztály, így egy gyerek elvitele az osztályból egyértelműen nem megoldás. A tanárnő nem tud fegyelmet tartani. Először arról panaszkodott, hogy a gyerekek a mobiltelefonjaikkal játszanak az iskolában, s a szülők ne engedjék (mellesleg a fiamnak nincs is). Majd a pad fiókjait küldte haza, mert a gyerekek óra alatt abban nyúlkálnak. Ha legközelebb rajzolni fognak órán, akkor kitiltja a ceruzát??? Az óra alatti fegyelemtartás nem a szülő dolga. Azt neki kellene tudni megoldani, ahogy az előző tanárnő meg is oldotta, akkor még ez volt a mintaosztály. Nem hiszem, hogy mind a 22 gyerek pár hónap alatt maga lett az ördög.

lívia 2009-02-11 23:10:04

Egyébként ha betelefonálunk egy magyar iskolába, egy átlagosba, már akkor-az elején- tényleg lejön ez a stílus. A szülők és gyermekek maximális hárítása, a magas lóról beszélés. Közben az iskola szolgáltató. Bár a pszichológus sok szempontot ír, nem tudta elrejteni, hogy az autoriter tanári stílus mennyire távol áll tőle..brr-ebben egyetértünk.

lívia 2009-02-11 22:57:37

Végre valaki le meri írni azt, hogy a tanárok közül mennyi az autoriter, aki nem engedi meg a szabad vélemény kinyilvánítását. Így olyan embereket nevelnek, akik csak meghunyászkodnak, hallgatnak, nem mernek nyilatkozni.Ezt szokják meg felnőttkorukra is, az ilyen felnőttekkel mindent meg lehet csinálni, lsd politika Bár a cikk írója ezt így nem mondja ki, mert nagyonis diplomatikusan fogalmaz, de ezidáig nemigen mert senki erről nyiltan írni-még ennyire se.És az iskolák jó nagy részében nincs meg a vélemény szabadsága.Mondjuk végre ki.

Erika 2009-02-11 20:57:43

Kedves DAnna! Az Ön gyermekének tanárnénije ezek szerint maga az ördög, vasvillával, szarvakkal. El kell menekíteni előle a gyereket, de ezzel lehet, hogy egy vesszőfutás veszi kezdetét, és a futás végén kiderülhet, van még ennél rosszabb is... Csak azt nem tudom, hogy majd pályakezdő fiatalként ki fogja a konfliktusait megoldani, ha morozus főnöke rázúdítja rosszkedvét?

Csilla 2009-02-11 09:32:25

Az Origótól az alábbi hozzászólás miatt pedig szeretnék elnézést kérni, hiszen én nem vagyok sem szakember a témában sem egyéb jogosítvánnyal rendelkező megbízott személy, aki ezeken a hasábokon nyilvános véleményt formálhat csak egy egyszerű hozzászóló (szintén szülő), aki kizárólag a saját véleményét osztotta meg egy másik hozzászólóval abban bízva, hogy esetleg segíteni tud rajta.

Csilla 2009-02-11 09:19:18

Sajnálom, hogy a fia egy ilyen nehéz helyzetbe került és ez Önt, mint a gyermekéért aggódó szülőt nyilvánvalóan szintén nagyon megviseli. A leírása alapján ez a tanár ahelyett, hogy a saját dolgát könnyítené azzal, hogy egy tehetséges gyereket a többiek számára is jó példaként kiemelne, az Ön gyermekét szándékosan leértékeli, ezzel sikertelenné, bizonytalanná teszi, melynek folytán előbb utóbb kezelhetetlenné fog válni. Tapasztalatom szerint a tanárok is ugyanarra a rugóra működnek, mint minden ember: megpróbálják a saját munkájukat könnyíteni, melyhez ha találnak egy jó képességű, együttműködő nebulót, akkor segítik azt, hogy a többiek előtt is jó példával járhasson elöl, ami tovább motiválja az osztály teljesítményét, eredményeit, motivációját és nem fordítva. Ugyan mi célja lenne ha az ellenkezőjét tenné? A kérdésére válaszolva az Önök esetében sajnos már kialakult egy konfliktushelyzet, melyet valahogy meg kell oldani (az idevezető utat csak akkor tudnánk reálisan megítélni, ha mindketten ott lehettünk volna a tanórákon). A megoldásra két utat látok: 1.Ha a gyermek marad az intézményben, akkor mindenképp végére kell járni, hogy mi okozta a tanár gondját a fiúval és a továbbiakban az ő szabályai szerint változtatni a dolgokon, aminek a nevelő szerintem már a szándékát is jó néven fogja venni. El kell fogadni, hogy tetszik - nem tetszik muszály vele együttműködni. 2. Iskolaváltás, ami talán egy csapásra megoldana mindent, de fennáll a veszélye, hogy a teljes környezetváltozás miatt több kárt okozna, mint hasznot. Bízom benne, hogy mielőbb sikerül úrrá lenniük a jelenlegi helyzeten, hogy az a lehető legkevesebb kárt okozza a gyermek életében! Kár lenne veszni hagyni egy ilyen tehetséget!

DAnna 2009-02-11 07:57:00

S mit mondasz a gyereknek akkor, amikor a tanárnak nyilvánvalóan, még az ő kis fejéhez mérten is teljesen nyilvánvalóan nincs igaza? Mert ugye azért már ők is gondolkodnak. Mit mondasz egy gyereknek, aki jó eszű, s matematikából, környezetismeretből messze több ismerete van, mint amit az évfolyam megkövetel, mégis a legrosszabb értékelést kapta? Mit mondasz neki, amikor, ha tanulásról van szó elsírja magát, s kéri, hogy ne beszéljünk róla, mert rosszul fog aludni éjjel? Hogy igaza van a tanárnőnek, s te fiam, valóban nem rész semmit?

Csilla 2009-02-10 15:28:28

Kedves DAnna! Örülök a visszajelzésének, hiszen ez azt jelenti, hogy legalább egy emberhez eljutott az üzenetem. Szerintem máris megérte írnom! A mondandóm lényege az akart lenni, hogy ha a gyerekünk felé következetesen képviselünk egy egyszerű szabályt, akkor ő aszerint fog élni és nem kerül folyamatosan dilemmába, hogy az adott szituációt hogyan kezelje. A gyerek pozitív hozzáállását pedig a tanárok is mindig pozitívan fogadják, tehát emiatt a szabály miatt biztosan nem fog konfliktusba kerülni a nevelőkkel. Ami a munkahelyi helyzetemet illeti, biztosan mindent lehet sokféleképp értékelni, de én itt is úgy érzem sikerült mindkét fél számára előnyös szövetségeket elérnem: - a főiskolát már munka mellett végeztem el, melyet a munkáltatóm tandíj és tanulmányi idő nyújtásával segített, cserébe belelegyeztem, hogy nem váltok munkahelyet 8 évig (már rég lejárt, azóta is náluk dolgozom) - a tanulmányaim elvégzését követően a szervezeten belül legfiatalabbként érhettem el, hogy középvezetővé nevezzenek ki. Lehet, hogy kihasználnak, de szerintem ezzel talán én sem jártam olyan rosszul :)

DAnna 2009-02-10 15:03:28

Csilla, örülök, hogy ilyen klassz gyermekkorod volt. :) De azért ez nem általános így. Mellesleg lehet, hogy egy csomó dolgot rosszul tudsz, vagy éppen a jelenlegi főnökeid kihasználnak, csak nemv eszed észre. De ha boldog vagy, akkor neked ez így jó. :) Sajnos, nekem személyes tapasztalatom van tanárokkal arról, hogy nem a gyerek érdekeit nézték, mert valamilyen okból a hátuk közepére sem kívánták a munkájukat. Az alant általam említett tanárnő emg szerintem nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amik a gyerekek oktatásához szükségesek. Lehet, hogy jóindulatú, de ettől még totál katasztrófa.

Csilla 2009-02-10 13:54:47

Az én szüleim úgy neveltek fel, hogy a tanárnak igenis mindig igaza van. Ennek az egyértelmű és következetes elvárásnak az lett az eredménye, hogy sohasem kérdőjeleztem meg, hogy a tanár csakis a javamat akarja, ha akkor éppen nem is tetszett, amit mondott vagy tett. Ezzel az egyszerű szabállyal együttélve olyan jól sikerült vennem az iskolai kihívásokat, hogy kitűnő eredménnyel végeztem el az általános iskolát, a tanáraimmal soha semmilyen összetűzésbe nem kerültem, emiatt az iskolai évek nagyon sok örömöt, sikerélményt, önbizalmat adtak, amely életem során is végigkísért. A gimnáziumban, főiskolán valamint a munkahelyemen is egyaránt könnyen boldogultam, hiszen megszoktam azt, hogy a tanárokra/felettesekre ne ellenségként, hanem szövetségesként tekintsek. Már gyerekként megfigyeltem, hogy a tanáraimnak csak akkor akadt problémájuk valamelyik osztálytársammal, ha ő magának kereste éppen a bajt és "csakazértis" olyasmit csinált, amire korábban már figyelmeztették, hogy ne tegye. Nem is értem, hogy egyes szülők miért nem értik meg, hogy a tanárnak is ugyanaz az elemi érdeke, mint nekünk szülőknek: a gyerekek minél kevesebb problémával, minél könnyebben sajátítsák el az adott tananyagot.

DAnna 2009-02-10 12:54:38

A fiam most 3-os és most váltott tanárnénit az osztály. Az előző évben semmi bajom nem volt a tanáraikkal, de a mostaniak ... És az osztály eredményei romlanak. Mindenki elég rossz félévi értékelést kapott. A felmérők átlagai romlanak. A legutóbbi matek felmérőben pedig a legjobb eredmény 60% volt. A fiam már októberben azzal jött haza, hogy "azt hiszem én jobb vagyok matekból, mint a **** néni". Most ezzel mihez kezdjünk???

matyi10 2009-02-10 09:58:04

Megint egy "nesze semmi fogd meg jól" tipusú cikk. Szvsz. ha már egy szülőnek külön a szájába kell rágni, hogy adja meg a minimális tiszteletet a pedagógusnak mert ha nem csak a saját gyerekével fog kiszúrni már rég rossz. :S

Erika 2009-02-09 16:14:01

A probléma gyökere arra vezethető vissza, hogy a szülők jelentős része a Megtestesült Gonoszt látja a tanárban, akitől meg kell védenie ártatlan gyermekét. Ugyanakkor elvárja, hogy tanítsák, neveljék anélkül, hogy követelményeket támasztanának csemetéjükkel szemben, vagy a viselkedés elemi szabályainak betartására szoktatnák őket. Csak csendben kérdezem: a "munka világába" kikerülve hogyan fogják védelmezni magzatukat a munkaadó valóban sokszor embertelen, igazságtalan bánásmódja ellenében??

cinimini 2009-02-09 13:32:27

Nagyon nehéz bármiféle kapcsolatot tartani, amikor az iskola kapuján sem mehetek be a gyerekemmel. Kell, hogy a gyereknek biztos háttere legyen, mindig mellé kell állni! Ha a gyerek hibázik, akkor is mellette kell állni (nem kell ellenkezni a tanárral), de otthon meg kell beszélni vele, mit csináljon másképp. Általában egyetértek a tanító néninkkel, de ha rosszindulatú lenne (sajnos léteznek ilyenek), megpróbálnám jobb belátásra téríteni vagy másik iskolát keresnék, nem hagynám tönkretenni a gyerekemet. Azt viszont nem tűrném, hogy a tanár engem is nevelni akarjon.