Egyre erőszakosabb bűncselekményeket követnek el a diákok, egyre fiatalabb korban. Az általános- és középiskolások agressziójáért legtöbbször a szülő a felelős, de a baráti kör és a tévé is hatással van a kamaszokra. Megoldás van, de ehhez a szülőknek, a tanároknak és a pszichológusok is együtt kell működniük.

Tavaly májusban egy egri középiskolást úgy megvert egyik társa, hogy életveszélyes arc- és koponyatöréssel kellett kórházba szállítani. A tizenhat éves kamaszt állítólag egy régóta húzódó vita miatt kezdte ütlegelni vele egykorú iskolatársa, akinek egy harmadik fiú is segített, ő fogta le az áldozatot. Ugyanebben a hónapban egy tizenhét éves nagyatádi tanulót vertek meg brutálisan osztálytársai, majd dobták bele egy tóba. A tinédzser nem élte túl a bántalmazást, ahogy az a negyvenöt éves zenész sem, akit 2008 decemberében egy tizenhárom és egy tizenhat éves kamasz késelt halálra az utcán.

Tizennégy év börtön jár az osztálytársukat meggyilkoló gimnazistáknak

Egyre erőszakosabb bűncselekményeket követnek el az általános- és középiskolások, és egyre fiatalabban. Ugyan a gyerekek által elkövetett törvénysértések száma az utóbbi években jelentősen nem nőtt, egyre gyakoribb, hogy a diákok már tizenkét évesen, vagyis hatodik osztályosként belekeverednek lopásokba, verekedésekbe, rongálásokba vagy zsebtolvajlásba – derül ki az Országos Kriminológiai Intézet 2008-ban bemutatott kutatásából. A megkérdezett iskolások több mint harmada úgy gondolja, az erőszak az érvényesülés egyetlen útja, és majdnem ugyanennyien gondolják azt, hogy a szórakozás része az, ha valakit megvernek. Az [origo]-nak nyilatkozó pedagógusok szerint ma már az iskola falain belül is mindennapos jelenség az agresszió: a gyerekek között gyakori a zsarolás, a lelki terror, a megfélemlítés és a verekedés. Tízből egy diák minden nap hord magánál kést.

Ha a szülő agresszív, a gyerek is az lesz

„A gyerekek agressziójáért sokan azonnal az erőszakos filmeket, meséket és játékokat hibáztatják, pedig a média és az internetes játékok csak részben felelősek ezért” – magyarázza az erőszakos cselekmények okait Münnich Iván agressziókutató, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa, akinek elmondása szerint ma is komoly viták folynak arról, hogy a tévében látott erőszak valóban direkt hatást gyakorol-e a kamaszok, tinédzserek viselkedésére. „A gyerekekre közvetlen környezetük viselkedési mintái hatnak leginkább, vagyis a családtagoké, a barátoké. Ha egy édesanya vagy édesapa agresszív, akár verbálisan, akár tettlegesen, akkor valószínűleg a gyermeke is az lesz. Az ilyen családi háttérrel rendelkező kisdiákokra természetesen nagyobb hatással vannak az akciófilmek, a lövöldözős játékok, mint azokra, akiket úgy neveltek, hogy az erőszakot kerülni kell” – teszi hozzá.

Az [origo]-nak nyilatkozó szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekben a baráti társaságnak, az osztálytársaknak egyre nagyobb szerepe lett a fiatalok életében, már ami a normákat és a viselkedési mintákat illeti. „Sok szülő attól tart, hogy a gyereke rossz társaságba kerül, és hatásukra követ el valamilyen agresszív cselekedetet. Sajnos nem megalapozatlan ez a félelem. Nemrég egy ötödikes kisfiút csak azzal a feltétellel vettek be maguk közé az osztály menő srácai, hogy megüt egy gimnazistát. Azzal húzták, hogy nem meri megtenni. Sajnos merte” – meséli Fodor Zsuzsanna fejlesztő pedagógus, akinek tapasztalatait a kriminológiai felmérések is alátámasztják. A 2008-as kutatási eredmények szerint azok a diákok nagyobb valószínűséggel keverednek vandalizmusba, rongálásba vagy bolti lopásba, akiknek állandó baráti társaságuk van. „Azt tanácsolom a szülőknek, hogy alaposan nézzék meg, kivel barátkozik a gyermekük” – mondja a pedagógus.

Mit tehet a szülő, mit tehet az iskola?

Sokan a büntetőjogi felelősség tizennégy éves korhatárának lecsökkentésével, mások kiterjedt iskolapszichológusi hálózattal vagy a konfliktuskezelési technikák megismertetésével küzdenének az általános- és középiskolások agressziója ellen. „Valóban érdemes lenne problémás esetekben segítséget kérni az iskolapszichológustól vagy más szakembertől, ha egy tanár vagy maga a szülő úgy veszi észre, hogy a gyerek agresszív” – mondja Benda Viktória pszichológus. „Előfordul, hogy egy-egy erőszakos cselekedet mögött összetett okok húzódnak meg, először ezeket kell felderíteni. Jó eredményeket hozhat a pszichodráma vagy az önismereti foglalkozások, ahol a diák kibeszélheti, kijátszhatja magából a feszültséget. Ha alapvetően a családtagok agressziója áll a háttérben, akkor az anyának és az apának is tanácsos részt vennie ebben a folyamatban, ezáltal tudatosíthatják saját agresszív reakcióikat, illetve más feszültséglevezető módszereket ismerhetnek. A gyermek csak akkor fog megváltozni, ha a szülő is megváltozik” – magyarázza.

Győry Csaba, az ELTE Kriminológiai Tanszékének tanára egyet ért azzal, hogy nem büntetéssel, hanem odafigyeléssel lehet csökkenteni a kiskorúak erőszakos cselekedeteinek számát. „Nem hiszem, hogy jó megoldás lenne, ha a gyerekek például már tizenkét éves kortól büntethetőek lennének, a javítóintézetek ugyanis sok esetben ellentétes, még rosszabb hatást váltanak ki” – mondja az erőszakos bűnözéssel foglalkozó kutató, aki szerint speciálisan erre a korosztályra fókuszáló bűnmegelőzési programokat kellene kidolgozni, amelyekkel le lehet kötni a gyerekeket. A szakember szerint támogatni kell az olyan közösségi helyek működését, amelyek délutánra is olyan programokat adnak nekik, amelyeket élveznek, és amelyek távol tartják őket a bűncselekményektől.

Szakértői segítség kell a békéhez

„Minél korábban kezdenek el foglalkozni egy agresszív gyerekkel, annál nagyobb eséllyel válik belőle olyan felnőtt, aki nem követ el semmiféle erőszakos bűncselekményt. Ehhez azonban hamar fel kell ismerni, hogy gond van. Ma hiába foglalkozik egy tucat ember, orvosok, tanárok, védőnők, pszichológusok a gyerekekkel, nem kommunikálnak egymással” – mondja Győry Csaba, hozzátéve: „Egyedül egyikük sem képes megoldani ezt a problémát. Amíg a tanárok, a szülők, a pszichológusok és más szakemberek nem működnek együtt, és nem jelzik egymásnak, ha valamelyik diákkal baj van, addig nem fognak változni a megdöbbentő statisztikák”.