Míg a társadalmi változásokban pesszimisták, addig saját jövőjüket optimistán látják a mai fiatalok. Abban bíznak, karrierjük saját magukon múlik. Persze rögtön hozzáteszik, az érvényesüléshez megfelelő anyagi körülmények és kapcsolatok is kellenek. Fiatalok jövőképe, értékei és választott mintái a 21. század elején.

József Attila korában a tűzoltó és a katona volt a menő, a nyolcvanas években buszvezetőre, régészre és orvosra voksoltak a legtöbben. Majd jött a rendszerváltás és egyre többen magyar szakos bölcsészként és jogászként látták a jövőjüket. Ma elsőre azt gondolnánk, legtöbben tévé- és megasztárok, manökenek, zenészek, de legfőképp híresek szeretnének lenni. Vagy mégsem?

Nehéz válaszolni a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre

Frank Zsuzsa gyermekpszichológusként dolgozik. Hozzá a legfiatalabb korosztályt viszik szüleik. Sokszor kéri a gyerekeket, hogy mondják el, mit kívánnának egy varázslótól. A válasz elég gyakran a sok pénz, nagy ház és playstation hármasból kerül ki. Szerinte azoknál a gyerekeknél, akiknek szülei a babysitteri feladatokat nem a tévére hagyják, a picik védettebbé válnak a dobozból rájuk zúduló értékrenddel, és a „vegyél meg mindent” felszólításával szemben.

Külön nehézséget jelent, hogy a mesékben Mazsola és Tádé kedves kalandjai helyett sokszor a felnőtt világ jelenik meg, tökéletes férfi, és barbie alakú női szereplőkkel. Ez pedig a külsőségek felértékelődéséhez vezet. Így lehet, hogy a kislányok egy része egész fiatalon frusztráltnak érzi magát, ha van egy kis pocakja. Megesik, hogy fogyókúrába kezdenek, hogy elérjék a vágyott testalkatot, ami később étkezési zavarokhoz, anorexiához vezethet.

Döntések tizenéves korban

A külső tizenéves korban is nagyon fontos. Egy vidéki általános iskolában vagyunk, a lányok hetedikesek. Mindannyian nagyon figyelnek arra, hogy milyen a külsejük, ugyanis a nem megfelelő ruha még a közösség szélére is taszíthatja őket. Ahogy ők mondják, míg régen rockerek voltak, most inkább az emo a menő, persze minél vékonyabban. Ha a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdést tesszük fel nekik, a tízes csoportból hárman énekesek, ketten manökenek szeretnének lenni, a többiek a szakács, állatorvos, tévés, táncos és gazdag ötösből válogattak. Sehol egy ápolónő, sehol egy tanár. Egyikük kivételével pedig mindannyian gimnáziumba szeretnének kerülni az általános iskola után.

Pedig a pályaválasztási tanácsadók mást javasolnak. Kovács Zsuzsanna, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet osztályvezetője szerint az intézményt felkereső fiatalok közül a legtöbben először a „melyik az a szakma, amely sikeres lesz sok év múlva” kérdést teszik fel nekik. Mint mondja, erre nehéz válaszolni, de ők a gimnázium helyett a szakképzést javasolják. Ugyanis míg önmagában már egy érettségi nem sokra elég, diplomásokból pedig túlképzés van, addig a megfelelően képzett szakemberekből hiány van a munkaerőpiacon. Természetesen az ő tanácsaikat felülírhatja a szülői akarat, hiszen az értelmiségi családok egy részénél a diploma megszerzése a minimum követelmény.

A tinédzserek számára a sztárok a példaképek

„Mi arra törekszünk, hogy tanácsadóként segítsünk felfedni a képességeket és a lehetőséget, de a cél az, hogy a gyermek saját maga jöjjön rá, hogy miben érezné igazán jól magát. Nehézséget jelent az is, hogy ha az osztályban van néhány hangadó gyerek, a többiek hajlamosak az ő iskolaválasztásukat követni anélkül, hogy felmérnék, alkalmasak-e a területre. De azért legtöbbször az iskolaválasztást még mindig szülőkkel átbeszélt éjszakák sorozata előzi meg” - mondja a szakember.
 
Mire vágynak a mai fiatalok?

Gazdagságra vágynak a magyar fiatalok. 2008 elején szinte minden újság ezzel a címmel hozta a Gfk egyik kutatását. Ebből kiderült, leginkább a jövőképük nincs a magyar tizenéveseknek, vagyis a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre csak kevesen tudnak konkrét választ adni. Az biztos, hogy jobb életre vágynak szüleiknél, hatvan százalékuk pedig egyszerűen nagyon gazdag szeretne lenni. Arról, hogy híres tudóssá vagy művésszé váljanak, csak kevesen álmodoznak, tízből ketten viszont befolyásos üzletemberként képzelik jövőjüket. A társadalmi problémák közül pedig leginkább a bűnözéstől, a munkanélküliségtől, az etnikai konfliktusoktól, a bűnözéstől, a drog- és az alkoholproblémáktól tartanak.

Gábor Kálmán szociológus és ifjúságkutató. Szerinte bár a fiatalok a társadalmi jövőt nem látják biztatóan, saját életükkel kapcsolatban sokkal optimistábban gondolkodnak. Úgy érzik, saját karrierjüket fel tudják építeni. „A tizenévesek értékvilágának egyik legfontosabb eleme a saját karrier, az önérvényesítés, amelynek természetes szükségletei és velejárói az anyagi javak. Fontosnak tartják a tudatos karrierépítést, a megfelelő kompetenciák – nyelvtudás, szakmai és számítógépes ismeretek – megszerzését. Sokuk hozzáteszi , hogy az érvényesülés elengedhetetlen kelléke az erőszakosság, és olykor még a törvények áthágását sem tekintik kerülendő lépésnek.”

Pénz, pénz, pénz

Gábor Kálmán hozzátette, a nagyobb tudás újra kezd leértékelődni. Míg a nyolcvanas és a kilencvenes években a fiatalok nagy része tovább akart tanulni, addig mostanra negatív fordulat következett be. A gimnazistáknak csak a fele, a szakiskolásoknak pedig az egyharmada gondolja úgy, hogy folytatná tanulmányait, a többiek gyors sikerben és karrierre vágynak. Életükben fontos szerepet kapnak a közösségi kapcsolatok, intenzíven kell szórakozniuk, amihez szintén megfelelő anyagi körülmények kellenek. 

És hogy miért fontos a fiatalok jövőképével, értékeivel foglalkozni? Elég csak belegondolunk egy híres szociológus, Polak kijelentésébe, aki szerint egy társadalom jövőképe visszatükrözi annak belső betegségét és boldogtalanságát.