Zsófi 2009-03-10 14:27:26

Amúgy általánosban ötös voltam matekból, gimiben meg folyton négyes meg becsúszott néhány hármas is, pedig én TUDTAM hogy tudom a matekot! Meg is fogadtam magamnak, hogy bebizonyítom a tanárnak: én ötös vagyok matekból, és ezért "bosszúból" ötösre fogok érettségizni (mondom: angol nyelven mindent). És sikerült! Mert tudtam, mert akartam. És az egyetemen is ötösre szigorlatoztam (és ezeket még csak véletlenül sem kérkedésnek szántam). Csak akarni kell, a nem megfelelő tanár ellenére is. Amúgy az egyetlen tantárgy amivel nehezen tudtam megbírkózni, az a földrajz volt, mindig is utáltam, és lám: a munkám során rettenetesen nagy szükség van a földrajzi ismereteimre. Ugye jobban megérte így, hogy küzdöttem, mint ha elmentem volna doktor bácsihoz és kértem volna egy igazolást, hogy nekem nem megy a föci, és kijelentettem volna hogy soha nem is lesz rá szükségem!!! Az egyetemen/főiskolán végzett hallgatók 80-90%-a nem a szakmájában fog/tud elhelyezkedni, úgyhogy hidd el: éppen gőzöd sincs, mire lesz szükséged majd az életed során. De azért szívből sok sikert kívánok egy olyan felsőfokú intézmény megtalálásához, ahol nem oktatnak matekot (az biztos egy nagyon színvonalas főiskola lesz...)

Zsófi 2009-03-10 13:52:05

Kedves abydos! Majd ha elvégeztél egy kéttannyelvű gimnáziumot, angolul tanulod a matekot, bioszt, egyetemes törit, angol és amerikai irodalmat, és amerikai történelmet, ha angolul érettségizel matekból, egyetemes történelemből és letetted a kéttannyelvű érettségit, és megszerezted a felsőfokú nyelvvizsgát, emellett az 5 év alatt letettél egy második nyelvből egy középfokút, ha majd elvégeztél két egyetemet, szín 5ös diplomadolgozattal és védéssel, na majd AKKOR nevezhetsz te engem okostojásnak... Addig kicsit szállj magadba, gondolkodjál, hol tartasz, és így hová jutsz...

Motivátor 2009-02-27 21:46:26

Örülök, hogy a matek tanítása ilyen népszerűségnek örvend. Jó, mert ez mindenkit érint, de kevesen agyalnak rajta igazi mélységben. Én középfokú iskolákban tanítottam matekot 15 évig és az tette be a kaput, amikor kaptam egy 36 fős, fiatal szakmunkásokból álló osztályt, akik 3 éves érettségire adó nappalis képzésre iratkoztak be (szakunkások középiskolája). Az volt ám a csoda! Feladtam egy olyan példát, hogy van egy körben egy húr, ilyen messze van a középponttól, ennyi a sugár, mekkora a húr. 7-8 kéz lendült a magasba, hogy mi az a kör húrja. Többen félreértették, amit a kompetenciákról írtam. Nem a kompetenciamérés, hanem a kompetenciák fejlesztése az, amiben hiszek, ellentétben a tudásgyárral. Nem normális az, hogy a 6-os gyerekem iskolájában 1 óra alatt leadják a kör és részeit úgy, hogy az összes definíció benne van a füzetben, és a köv. órán doga van belőle. Na ez a tudásgyár. A másik gyerekem meg Waldorf iskolába jár, ahol megtapasztalják a dolgokat és azon keresztül tanulnak. És ennek semmi köze a minisztériumhoz. A kompetenciafejlesztő tananyag is valamilyen ilyesmi szemléletre épül, ezért tetszik.

abydos 2009-02-27 13:18:31

imádom az ilyen okosotojásokat!: "dfiszlexiásokat sem engedik át az érettségin" De képzeld átengedik őket, az orvosi felmentés papírokat képes megmozgatni. De te gondolom nem vagy orvos és nem is leszel. Puszi

Mamika 2009-02-26 13:56:57

Bocsi, de az előzőhöz hozzátenném azóta SZERETIK a matekot, élvezik mert az önbizalmuk helyre állt és sikerélményük van!

Mamika 2009-02-26 13:49:44

Mint már irtam az előzőekben is a szülők és a tanárok közösen tehetnek a gyerek fejlődéséért, természetesen a gyereken is sok múlik.Egy példát még leirnák: Az unokám mivel kitúnő tanuló sokszor kéri a tanárnénije is, hogy segitsen órán a gyengébeknek és a gyengébb tanulók is kérik a segitséget, sőt tőlem is már kérdezték a gyerekek, hogy lehet az, hogy unokám mindent tud, mindenben kitűnő. Mivel senkit megbántani (főleg szülőket) nem akartam azt válaszoltam, hogy valószinű ilyen adottságokkal született. Elmodntam nekik, hogy nem buták Ők sem, csak izgulnak, mert nem tudnak olyan jól matekozni, mint az a 4-5 gyerek az osztályban, de nem fontos, hogy 5-öst kapjon, jó a 3-as is. Elmodntam nekik, hogy lehet, hogy Ők másban jobbak pl.énekben, testnevelésben stb.Mert mindig nem lehet mindenben a legjobb valaki. A csoda igy is megtörtént,( mert ezekhez a gyerekekhez magántanárt fogadtak, annak ellenére is 1-es lett a felmérőjük)mert komolyan vették amit mondtam és kb.2 hónapja sorozatos 3-kat és már 5-öst is kaptak. Sajnos náluk sem a magántanár, sem a felzárkóztató órák sem a szülök folyamatos dresszirozása nem segitett -ez utőbbi főleg nem, mert még este és hétvégén is csak a matekkal kellett tölteniük az időt, még játszani sem engedtek 1-2 gyereket a szülök elmondása szerint- de egy biztató, kedves, őszinte és dicsérő szó 7-8 éves korban úgylátszik hegyeket képes megmozgatni. Egy-két szülő meg is köszönte, hogy a gyermekének egy kis biztatást adtam. Azóta is mindig elújságolják, hányas lett a felmérőjük és nagyon megdicsérem Őket, és mindig elmondom, hogy tudtam én, hogy ügyesek. És nem fontos osztályelsőnek lenni, nem az a cél. De az alapokat kötelező megtanulni, mert az az egész életünkre kihat. És ez mindenkire vonatkozik. Pl: ALAP: ha nem tudunk számolni, vásárolni sem tudunk.

Zsófi 2009-02-26 09:54:27

Kedves Annácska! Arra azért kiváncsi lennék, a főiskolán milyen tanuló vagy... Gondolom a gyenge középmezőnyben foglalsz vhol helyet, ugyanis a hozzáállásod a dolgokhoz pont abban mutatkozik meg, hogy nem nagyon küzdesz semmiért. Szánalmas, hogy betegségnek tekinted a küzdeni és akarni nem tudásodat, persze, ez így az egyszerűbb megoldás. És képzeld, a dfiszlexiásokat sem engedik át az érettségin, ugyanis nem azt mondják neki, hogy hát édes fiam így születtél, így is halsz meg, hanem fejlesztik őket, mert az olvasás nélkülözhetetlen!!! Csakúgy mint a matek! Nem azt mondom, hogy a sinus-cosinus összefüggéseknek van értelme meg haszna (mert az én munkámban sincs), de nem egy bonyolult dolog megtanulni, csak akarni kell! És ez az ami hiányzik a mai fiatalokból: a kitartás, meg az erőfeszítés! Persze, nagyon sok múlik a tanáron is, de legfőképp a diákokon, meg a szülőkön! Majd felnőtt korodban fogod tapasztalni, hogy mennyivel kevesebb vagy, mint az átlag ember, aki legalább küzdött, hogy megértsen valamit, te meg a könnyebb utat választva hivatalosan is "beteggé" nyilváníttatad magad (ezért amúgy mennyit kell fizetni a szakorvosnak???).

érdeklődő 2009-02-25 18:12:30

Alapvetően azokkal értek egyet, akik szerint szükség van matematika oktatásra, annak fejlesztésére, a színvonal emelésére. De én például általánosban ki lettem kiáltva logikátlan, buta, matematikai dolgokhoz nem értő gyereknek, és tényleg egyfajta dac lett rajtam úrrá, nem is foglalkoztam a matekkal. Elsőtől másodikig egy neruotikus, mindig idegkimerültségben szenvedő tanárnőnk volt általánosban, akinél csak az értette meg a matekot, akinek a szülei segítettek. Nekem akkor édesanyám épp válófélben volt apámmal, és napi megélhetési gondjaink voltak, inkább egyfajta álomvilágban éltem, mint a szorzótábla, meg az elemi rutinfeladatok világában. Harmadik, negyedik osztályban egy sznob, prűd, elitista vén tanárnőnk volt, aki kiválogatta magának a négy öt agilis diáktársamat, akik egyébként tényleg okosak és logikusabbak voltak, mint én, és csak velük foglalkozott, versenyeztette őket, stb. A többiek meg megmaradtak butának vagy lassúfelfogásúnak bélyegezve. Ötödik-hatodikban egy már sokkal empatikusabb matektanárnőm volt, kezdett bennem felcsillani a remény, pont mikor a geometriát tanultuk, bár hatodik végén hármas lett az utolsó dogám egyenletek, egyenlőtlenségekből, erre máig emlékszem, hogy egy hétvégen át küszködtem valami banális egyenletrendszerrel, mert annyira idegesített, hogy nem tudtam megoldani. Ennek ellenére a tanárnő megajánlotta nekem az ötöst év végén, figyelmeztetve, hogy azért alaposabban vegyem át mégegyszer az egyenleteket. Aztán gimiben megint egy új matektanárnőnk lett, aki egy pedagógiai zseni, nem is tudom elmagyarázni mennyire megértő volt, türelmes, lelkes és annyira megszerettette velem a matekot, hogy matekfaktos lettem. Bár alapvetően mindig is jogra/pszichológiára akartam menni, mert eredendően tényleg humánbeállítottságúnak tartottam magam, a tanárnő meggyőzött, hogy mégis kicsit matekosabb szakra menjek, és mivel a töri eleve érdekelt, meg a matek mellett törifaktos is voltam, így természetes lett, hogy gazdasági szakra fogok jelentkezni első helyre. Igazából nem is tudom, valahogy mindig is utáltam, hogy más tudja a matekot én meg nem, meg hogy megbélyegeznek azzal, hogy nem vagyok logikus gondolkodású.Valószínűleg ez volt paradox módon bennem a hajtóerő. Azzal a városi legendával meg a legmesszebbmenőkig nem értek egyet, hogy a matektudásra születni kell. Ezt pont az én példám bizonyítja, aki általánosban nem voltam egy matekzseni, és oké, gimiben sem értem el matekversenyen eredményeket, de megszerettem és megtanultam tisztelni a matematikát. És azóta meg sikeresen alkalmazom, mondhatni jó vagyok belőle. Az emberek azzal próbálják leplezni a lustaságukat a gondolkodás iránt, hogy ráfogják a matekra, hogy arra születni kell, és ha nem vagy kiskorodtól fogva matekzseni, akkor ne is erőlködj. Állítom, hogy a zsenialitás tényleg 1% inspiráció és 99% perspiráció, vagyis izzadás, szenvedés. Mert matekra tényleg minden területen szükség van az életben akárki akármit mond, még az irodalomban is megjelenik, gondoljunk az arányosságra, harmóniára, az aranymetszésre, amiket tényleg kőkemény matematika törvényszerűségekre lehet visszavezetni. És az irodalom meg a töri tanáraim is mindig buzdítottak, hogy foglalkozzunk a matekkal, mert az nem igaz, hogy a humán tudáshoz nem kell logika. Az tény, hogy például fizikából egy szadista, náci szerű tanárunk volt, mindenki rettegett tőle és senki nem is ment fizika fakultációra. Szóval nagy a tanárok szerepe, ez tény. De nem hibáztathatjuk őket. Ma írtam egyetemen integrálásból egy zh.-t és gyűlölöm magam, amiért nem tanultam rá többet, mert sokkal jobban is sikerülhetett volna. És tényleg jó dolog. Szóval azt akarom mondani, hogy kell a matek. Ha kell, ha nem. :D

Hecker Henrietta 2009-02-25 12:08:26

Kedves Annácska! 1.Neked nemcsak a matematikai képességeiddel van baj, hanem az olvasásival is,ugyanis az életben nem voltam Marietta, de ez ne zavarjon. Főiskolára jársz? Egyetemre? Gratulálok. 2. Ahogy leírtad a nevelési tanácsadóval történt kapcsolatodat, misét érne. Gondolom, azért ilyen egyszerűen tetted meg mindezt, mert Neked is így magyarázták. Néhány lényeges momentum kimaradt, de fátylat rá. Másrészt a probléma sokkal összetettebb annál, minthogy genetika, meg nemszeretem, meg amik itt előkerültek. Egyetértek azzal, aki azt írta - bár nem e szavakat használta -, hogy nincs hülye gyerek, legfeljebb nem megfelelő "tanító". A szót azért tettem idézőjelbe, mert ez alatt ebben az esetben nemcsak a pedagógust, hanem a szülőket, és mindazokat kell értenünk, akik a diákokra hatással vannak. Igen, még akár a legjobb barátomat is.

abydos 2009-02-24 21:58:26

Annyi mindent leírtam, de frissített egyet a böngésző. Mégegyszer nem írom le, csak azt, hogy van oylan hogy diszlekszia, diszkalkulia, mint ahogy van az hogy a nőknek nincs jó térlátása, vagy hogy a férfiak nem tudnak tbb felé koncentrálni. Ezt mindenki ismeri és elfogadja, a másikat meg csak azért nem fagadjátok el ti, akik értitek, mert nem akarjátok elhinni, hogy ez így van. Mert ti nem pszihológusok vagy orvosok vagytok ennyi. 19 éves vagyok, olyan rondán írok mint a bűn, ha akarnék sem tudnék szépen írni, másnak az természetes hogy szépen ír valaki, és nem egyszer megkérdezték tőlem, hogy lehet ilyen csunáyn írni, és miért nem írok szebben. Nem hiszik el hogy akarok szépen írni, de ha az életem múlna rajta akkor sem menne. Hogy nem lehet ezt kiszámolni, hogy nem lehet ezt érteni, hogy nem lehet ezt... Ez olyn dolog, minthogy a géneidtől függ nagyra nősz e, jó lesz e az enyagcsréd stb. Az agy is a gének által fejlődik ki, és csak utána a szerzett tudásból. Ha te olyan géneket kaptál, ami a beszédkézségedet növeli, akkor te jól fogsz beszélni minden helyzetben. Gondolom nehéz belegondolni, de vannak olyan emberek, akik olyan szerencsétlen és selejtek, hogy tudnak, sőt sokkal jobban tudnak sakkozni, pingpongozni, focizni, verset írni, regényt írni mint te aki jó vagy matekból és neked egy exponenciális fügvény mittomén hány ismeretlennel gyerekjáték, vagy te kiszámolod 7 perc alatt egy homokbuckának a kerületét, míg más 1 perc alatt mérőszalaggal leméri, de nem tudná kiszámolni. Mert vannak olyan emberek, akiknek a matematika nem gyerekjáték, hanem egy idő után nyűg, kín és szenvedés, értelmetlen és kész. Örülj neki, hogy te tudod, érted, hidd el, ez nem csak rajtad múlik, hanem az őseidtől is nagyban. Nézzetek utána a témának, és fogadjátok el, hogy nem minden ember Übermensch mint ti.

pjot 2009-02-24 04:58:12

Ja, annak az illetőnek, aki az impotencia (bocs kompetencia) mérést istenítette. Az egy rakás szart se ér, ha nincs tétje. Mert úgy van vele a diák (legalábbis a legtöbb) ha elsőre nem jut eszébe a megoldás, akkor nem is vesződik vele. Nem kap érte semmit ha 1 vagy az összes feladatot megcsinálja. Plusz még ott vannak azok, akik direkt hülyeségeket írnak bele és evvel dicsekednek/szórakoztatják a többieket. Azért nem kell ilyeneket kitalálni, mert legalább négy év múlva amikor már rég leváltottak, mégis emlékeznek az illető nevére. Meg fölösleges pénzkidobás. Na mindegy a lényeget úgyis levette az, aki akarta. Nem koptatom tovább a billentyűzetem. sziasztok

pjot 2009-02-24 04:46:12

Tiszteletem mindenkinek! Inkább az olyan hasztalan tárgyakat vennék ki a tantervből mint pl:társadalomismeret, filozófia, etika meg a hasonló vackok. Ezek a tárgyak arra voltak csak jók, h a köv. órára megcsinálhassam a házim. Tulajdonképpen egyetértek az előttem levők hozzászólásaival, és remélem h nem visz el az avo, ha azt mondom: az egész rendszer rossz, ki kell cserélni! Konkrétan nem hibáztatok senkit, mert akár tanár, szülő vagy épp a gyerekről van szó, felelős azért, h mit ér el és mit nem. A szülő milyen példát mutat (egyáltalán foglalkozik-e a gyerek tanulmányaival, h mit tanul, segít-e benne), nem csak a jegyek érdeklik vagy még az se. A tanár meg, h tényleg tanít, vagy csak ledarálja az anyagot (fegyelmezésben tényleg nehéz dolguk van, mert a mostani fiatalok egyre szemtelenebbek és egy-két esetben pár pofon és utána a gyerek meggondolná, h beszóljon-e; bár ennek sem szabad a túloldalára esni). A gyerekekről még annyit, h nem árt nekik a szigor, legalább tudják, h ki a főnök. Meg amint már előttem is írták egyesek, foglalkozni kéne velük; nem belökni a tv vagy számítógép elé. (egyik ismerősöm gyereke most óvodás; egyszer találkoztam vele meg a nagyijával az utcán [de tulajdonképpen lényegtelen, h hol] és megkérdeztem, h mit csinál aznap: a válasza igencsak megdöbbentő volt számomra; azt mondta, h az óvodában megnéztek 2 dvd-t, aztán otthon számítógépezett, de most a nagyijával a játszótérre mennek) szal: elég rossz irányba indultunk el... de ez csak az én véleményem

Papp Anikó 2009-02-23 20:18:14

Én a Kereszturi Ákos által meghirdetett csillagászati tanfolyamon csodálkozom, hogy bizonyos résztvevők méltatlankodnak, amiért az előadó "szinuszokat-koszinuszokat" beszél: szomorú, hogy sokaknak még a szögfüggvények is ennyire "kínaiul" hangzanak! Én a matematikát utálóknak Hajtman Béla Matematika orvosok és gyógyszerészek számára című könyvének előszavát ajánlom, amelyben a Szerző csak úgy áradozik a matematika szépségeiről, pl. így: "a matematika könnyű tantárgy", "a deriválás és az integrálás egyszerű műveletek":)) Nos, ilyen pozitívan kellene hozzáállni! Csak attól félek, hogy Hajtman Béla fenti kijelentései csak nagyon kevesek számára hatnak "hipnotikus szuggesztióként", és csak nagyon kevés hallgatójától kapta vissza ugyanezt a lelkesedést!

Kuyte 2009-02-23 16:03:52

abydos: Alapjában véve mindenki meg tudja tanulni az alapot. És aki nem tanulja meg, az örök életében egy alacsonyabb rendű lény lesz. Ez a mai világban létszükséglet, mint az írás, vagy olvasás. És az nem igaz, hogy egyszerűen nem áll rá az agya. Ilyen nincs. Hiába bambul az órán, és néz maga elé, ha valami másra gondol. Hiába tanul napi 5 óra matekot, ha közbe MSNezik és/vagy SMSezik, vagy valami máson jár az agya. Ha nem akarod, nem is fogod. De nem tudod mit hagysz ki!! "Az lehet hogy te tudsz számolni, de lehet hogy aki meg nem tud, kiváló történészlesz, vagy filmes, vagy bármi más amihez nem kell matek (képzeld, hihetetlenül sok ilyen szakma van...)." Alapból rosszul értetted. Az alapokról van szó. Senki nem kérte, hogy matek egyetemre menj, ha nem szereted. De az alapokat úgy is kell tudd, hogyha történész lesz, vagy filmes. S hidd el, több matek van ezekben a szakmákban is mint hinnéd. A matek nem csak arról szól, hogy számolsz, hanem a logikát, a következtetéseket, a deduktív és induktív logikát, relativitást, arányosságot, térlátást stb. fejleszti. Íme ellenpélda: Filmes te SOHA nem lesz (legalábbis sikeres) ha nincs fejlett tér látásod. Történész te soha nem leszel (legalábbis sikeres) ha nincs meg az a kapacitása az agyadnak, hogy befogadj annyi évszámot, és kösd azokat valamihez (relativitás) És még egy szaros zebrán is elüt az autó, ha nem tudod felfogni mikor ér oda, ha jön feléd egy bizonyos sebességel (térlátás + pici fizika) Ha akarsz hozzál fel akármilyen szakmát, megmondom neked, hogy miben segít neked a matek, hogy azt a szakmát könnyebben, és sikeresebben űzd... Szóval összegezve az olyan diákokat mint te, nem utálják a tanárok, hanem sajnálják, hogy nem hajlandóak befogadni egy jobb élethez szükséges tudományt. Mielőtt lefikáznál (más nem hiszem teszi, látok itt értelmes hozzászólókat is), én is diák vagyok, 11.es és nevezhetsz kockának, mert nem érdekel!!

abydos 2009-02-22 15:24:10

"Igen ez a legkönnyebb módja: diszkalkuliásnak, diszlexiásnak és diszgráfiásnak nyilvánítni egy tanulót és ezzel felmenteni a kötelezettségei alul." Igen, de egy vaktól sem várja el az ember hogy olvasson, mégha van is rá módja a vakírással... Mellesleg nekünk meg megvan a heti maximálisan adható óraszám, szal én sem panaszkodhatok, h hamar hazamegyek...

Hevesiné Cserés Margit 2009-02-22 14:38:17

Kaszi! Abban egyetértünk, hogy többet kellene a gyerekekkel beszélgetnünk, de az az érzésem, hogy nem beszélgetett még egyszerre pl. 3 tizenéves kiskamasszal nemhogy 26  30 gyerekkel, akiknek természetesen az ő mondani valója a legfontosabb. Csakhogy a gyerekek óráit lecsökkentették, a pedagógus óraszámát megnövelték, ami azt jelenti, hogy mire én végzek a munkámmal az én tanítványaim rég otthon vannak vagy éppen az utcán csavarognak, mert a kedves szülők is dolgoznak. Nekem az az elvem, hogy nincs olyan gyerek, akinek nem lehet az általános iskolai alapdolgokat megtanítani matematikából. Sajnos ezt az elvet az utóbbi években módosítanom kellett, hiszen csak azt lehet megtanítani, aki hagyja magát. abydos! Igen ez a legkönnyebb módja: diszkalkuliásnak, diszlexiásnak és diszgráfiásnak nyilvánítni egy tanulót és ezzel felmenteni a kötelezettségei alul. Ezek csak részképesség- zavarok és nagyon jól fejleszhetők, persze csak akkor, ha szülő, tanár és a tanuló közösen munkálkodik ezen. A matematika tanításának fő célja a logikus gondolkodásmód fejlesztése és nem az számít, hogy hányas jegyet kapsz, hanem, hogy fogsz- e tudni profitálni a tudásodból a mindennapi életben! S igaz az a mondás, hogy "A tudás az egyetlen dolog amit senki nem vehet el az embertől".

abydos 2009-02-22 12:49:12

a kishentesed: Ekkora parasztot, hogy lehetsz ilyen idióta? Komolyan, milyen komment ez? Ezzel aztán megmutattad, mekkora egy kőbunkó matekocka vagy egyél mateklevest és számolj gyök alatt bárányokat észlény. Inkább én is maradnék hülye, mint hogy egy ilyen nyomorék legyek... A Diszkalkulia létező betegség, gondolom diszlexiáról már hallottál sőt esetleg egy osztálytársadnál már tapasztalhattad is, ha csak nem vagy te is az... A lényeg, ugyanannyi gyerek diszkalkuláis mint diszlexiás és diszgráfiás, és csak tud, bárki lehet az, akár 150 az IQ ja, akár csak 75!!! Az lehet hogy te tudsz számolni, de lehet hogy aki meg nem tud, kiváló történészlesz, vagy filmes, vagy bármi más amihez nem kell matek (képzeld, hihetetlenül sok ilyen szakma van...). Kérkedj a tudásoddal, de az biztos hogy a kommentedből nem az "eszes gyerek" kifejezés fog lesűlni, szal gratulálok! Bár gondolom fölöslegesen írtam le, úgy sem fogod fel a lényegét, pont mint egy matekocka úgy fogsz reagálni. M A T E K K O C K A ! ! ! A többieknek! Van egy lány osztálytársam, rengeteget tanul matekra, meg sem szólal órán csak figyel, és mégis megbukott. Szerintetek biztos ő a hibás?? Én nem tanuliok otthon, de 2 es vagyok, nem is sokszor figyelek, elkalandozik a gondolotam, mivel rühellem az órát, mégis kettes vagyok ugyanannál a tanárnál (mellesleg az osztályomból 18 gyerek bukott, 34 en vagyunk az osztályban!!)! Szóva akkoar (((h))) is van ez a neveletlen gyerek???

Mamika 2009-02-21 20:49:49

Igaza van a Tanárnőnek! Ugyanis a gyermekek fejlődéséhez az első három év a meghatározó. Márpedig a példát addig (és az után is) a szülőtől látja, tanulja a gyerek. Ha a szülő odafigyel a gyermekére akkor láthatja már ebben a korban mi az érdeklődési köre, igy azt fejleszheti. Az illemtudó viselkedést szintén otthon kell megtanulni még ovi kezdés előtt. Csak egy-két példa, de nem sorolnám fel mi a meghatározó még. Az unokámat én nevelem, és ő már 2 éves korában ismerte az ábc összes betüjét. Mert mindig kérdezte - ez milyen betü? - igy mindig elmondtam neki. Nagycsoportos óvodásként egyedül elkezdett olvasni. Számolni is nagyon tudott, persze csoki, cukor,összeszámolásával stb fejlesztettem az érdeklődését és képességét. Hát bizony rengeteg időmet lefoglalta, mert még aktiv dolgozóként fiatal mami vagyok. Sokszor wc-re se lehetett tőle menni és a rengeteg kérdése már fárasztó is volt néha, de MEGÉRTE! 1.osztályban országos matematika versenyen 8. helyezést ért el, Magyarból országos versenyen 10. helyezést ért el. Szinte minden tantárgyból kitúnő, kivéve a testnevelést. Abból van 4-se és 3-sa is. Most 2.osztályos.Mindezt egyedül minden erőfeszités nélkül éri el. Otthon a tanulása abból áll, hogy nekem feladatokat ad fel és bármennyire fáradt vagyok elvégzem. Ezzel is tanul, de a saját maga szorakoztatására. Ha kicsi korban kezdjük a nevelést és egy kis emberként vennénk számba Őket és nagyon is komolyan ( nem gügyögéssel szorakoztatnánk őket) akkor olyan nemzedék lenne amire mindenki büszke lehetne. A gyerekeimmel is ugyanigy foglalkoztam és Ők is felelősségtudó, tisztességes emberek lettek. A tanáraikat tisztelték szerették, hiába panaszkodtak nekem, hogy kiabált a tanárnéni, én elmondtam, hogy valószinű oka volt rá. Később erre ők is rájöttek. De ha csak a tanárt okoljuk mindenért és a saját felelősségünkről megfeledkezünk akkor nem kell csodálkozni a mai fiatalokon és tanulmányi eredményeiken sem. Pedig tudné kellene azt is hogy a legtöbb Nobel díjas magyar származású. van itt tudás a magyar fejekben, csak nem arra használják amire képesek lennének. Remélem nem sértettem meg senkit, de ez a véleményem a matematika kapcsán.

Kaszi 2009-02-21 20:49:19

Kedves Margit, A gyerek neveletlen, ami nyilván így van én is tapasztalok ilyet, de valamit csinálni kell ez ellen. Az nem megoldás, hogy szőnyeg alá söpörjük a problémát, a problémát meg kell oldani! A beszélgető órával egy bajom van, hogy el van nevezve. Nem kell kinevezni órát erre, mert az olyan, mint halottnak a csók, senki nem fogja kihasználni a nyilvánvaló lehetőséget. Nem beszélgetőórát kell tartani, hanem egyszerűen beszélgetni kell velük. Szerintem. De természetesen ez az én véleményem, nem ez a szakmám. Azt gondolom, hogy a tanár, pedagógus, vagy akárhogy is nevezi magát egy oktató, mindíg azt kellene szem előtt tartani, hogy ő egy példakép a gyerek szemében, hiszen a szülők után őt látják legtöbbet a gyerekek (rosszabb esetben ez fordított). Én azt gondolom, hogy igenis egy tanár képes arra, hogy magaköré szervezze a gyerekeket, ha elég ügyes (renegádok persze mindíg akadnak!).

Hevesiné Cserés Margit 2009-02-21 20:25:37

Kaszi - nak szeretnék néhány szót.Hogy miért kiabál be a gyerek? Talán azért mert neveletlen? Sajnos a mai gyerekek nagy részét soha senki nem hallgatja meg, vagy ha meghallgatja,akkor sem figyel rá igazán.Nem tudják azt sem kivárni,ha a társuk szól hozzájuk,sem ha felnőtt. Az udvariasság elemi szabályival sincsennek tisztába, s véleményem szerint, ha egy kis gyerek(3 éves korig) nem lát megfelelő mintát,akkor nagyon nehéz őt "csiszolni". Talán az osztályfőnöki órák számát nem csökkenteni, hanem növelni kellene.. Talán alsó tagozatba be kellene vezetni a beszélgető órát. Az én időmben ilyen is volt.

szabi 2009-02-21 19:35:43

Most már csak a szülőket kéne valahogy rávenni:) Mert minden rajtuk múlik, a felelős szülőkön! Egy kicsit távolabbról, ami állami ráhatás lehetne, ha a családi pótlékot a 3. gyerekig megemelve(legalább 2-szeresére) adná, míg 4.-től semmit), így legalább az egyik szülőnek részben kiválthatná a munkabérét/munkáját (esetleg részmunkaidőben dolgozna) és így több időt szánhatna a gyerekre, ami hosszú távon még az államnak is nyereséges! (ha már mindenhol a pénzt nézzük...) Hogy miért épp a 3. gyerekig egyrészt megoldaná a demográfiai problémát, másrészt viszont megakadályozná, hogy felelőtlenül, csak a családi pótlék miatt szüljenek meg egy újabb gyereket és abból megéljenek (a szülők). Természetesen akinek a jövedelme megengedi, hogy emberi körülmények között fel tudja nevelni a gyermekét az többet is vállalhat, de csak a 3.-ig kapná ő is a csp.-ot! (természetesen ezt pl. 2010. jan. 1. után megszülető 4. gyermekekre lehet csak bevezetni) Kb. ez lenne a felelős állami magatartás, ami a gyermekek érdekeit nézi és hosszabb távon még hasznot is hozna, ha értelmesebb, kötelességtudó, magasabban képzett emberek kerülnének ki a munkaerőpiacra.

Tanbá 2009-02-21 19:21:35

Kedves Kaszi! Volt egy tanárom, akinek az volt a véleménye: "A pedagógia olyan legelő, ahol minden marha legelhet." Javaslom, próbáld ki TE is, és utána alkoss véleményt a pedagógusok munkájáról!

Kaszi 2009-02-21 19:14:02

Szabi, ezzel megint egyetértek...

szabi 2009-02-21 19:06:41

Sajnos a mai gyerekek(én sem vagyok túl öreg:) ) előbb tanulják meg a jogaikat, mint a kötelességeiket, bár még ez sem lenne baj, ha csak élnének velük, de ma már rendszeresen visszaélnek vele! A másik dolog pedig, amivel jelentősen lehetne változtatni a dolgokon, ha a gyerek 10-12 éves koráig nem ülne le a számítógéphez, és a tv-t is csak a lehető legkevesebbet nézné, akkor is csak a szülei által "hasznosnak" tartott műsorokat. Így talán lenne egy kis fantáziájuk és nem szokná meg, hogy mindent elé tesznek, mindent megoldanak helyette a szuperhősök, hogy a különböző egyértelműen káros tartalomról(káromkodás, bűnözés propagálása, vagy épp a semmittevő milliomossá váló celebek(=senkik) a példaképpé válása stb.) ne is beszéljünk.

Kaszi 2009-02-21 18:52:05

szabi, egyetértek ;)

Kaszi 2009-02-21 18:51:14

Kedves Margit, Ön valószínűleg egy tiszteletreméltó kivétel és természetesen tudom, hogy van sok önhöz hasonló tanár, de azt írta, hogy tanuló csoporthoz kell igazítani a módszert. És, hogy a diáknak joga van bekiabálni,...stb. Fel kéne tenni a kérdést ilyenkor, hogy a gyerek mit és miért kiabál be nem? Miért dobálja ceruzáját, miért nem figyel arra, amit a tanár mondd neki. Elsősorban azért, mert nem köti le az amit hall. Ilyenkor el kéne gondolkodni, hogy miért nem köti le; mit mondok, csinálok rosszul? Mi lehet a háttérben? Az igazi kihívás egy tanár életében pont a problémás gyerekek megregulázása kéne, hogy legyen, a többi elvan, tanul magától, jó esetben még érdekli is az amit tanítanak neki. Sokszor hallom, hogy a tanár ujjal mutogat a szülőre, merthogy az miért nem neveli meg a gyereket és eközben a gyerek csak csúszik lejjebb és lejjebb, ahonnan nincs kiút. Ahelyett, hogy a tanár tultenné magát a büszkeségén és a szülű iránti utálatán és felkarolná a gyereket. Ha én tanár lennék ezt tenném.

szabi 2009-02-21 18:45:31

Kaszi 2009-02-21 18:24:38 Lehetséges, hogy félreérthető voltam, nem azt akartam mondani, hogy nem fontos a nyelvtudás, egyszerűen az a felháborító, hogy lényegesen túlértékelik, ma már egyetemet sem lehet anélkül elvégezni. Ha valaki teszem azt pont matekból nagy elme, akkor hiába végez el minden tárgyat, előfordulhat, hogy a nyelv miatt nem tudja megszerezni a diplomáját. Ritka az olyan, aki nyelvzseni és a matekot is vágja, csak míg egyik tudással gond nélkül elvégezhet valaki egy sulit, a másiktól megkövetelik mindkettőt. Ráadásul mindkettő olyan tárgy, amit nagyon nehéz bemagolni, ha valaki nem "születik rá".

Tanbá 2009-02-21 18:26:06

Tisztelt Hevesiné Cserés Margit! Örülök, hogy végre valaki kimondja az igazat. Minden tiszteletem az Öné!

Kaszi 2009-02-21 18:24:38

A nyelvtudás valóban fontos én minden nap használom, pedig itthon dolgozom. Viszont azt nem nagyon értem, hogy a nyelvtudás hogy lehet elsődleges az oktatásban. Ezt el kéne felejteni. Pl. miről beszélgetek 5 különböző nyelven valakivel, ha még összeadni sem tudok? Magyar versekről? Az angol versek nem is rímelnek... Persze ez csak egy rossz példa, de akkor sem a nyelvtudás a lényeg, hanem a lexikális alaptudás megszerzése és azon tudás használata logikus gondolkodás által, hogy azt utána használható módon más nyelven tudjuk kommunikálni. Arról lehet vitatkozni, hogy a lexikális tudást hogy szedjük fel. Könyvekből vagy játékos gyakorlatok során, de az akkor is egy biztos alapot kell, hogy képezzen.

Seni 2009-02-21 18:23:30

Én egyik részről a vezetőségünkben kersném a hibát.Mit vártok mikor az oktatási miniszterünk olyan,hogy nem tud normálisan beszélni?!Ha láttatok riportot,amiben nyilatkozott magáért beszél.Matekból én sem voltam a legjobb.Én az olyan tárgyakat szerettem,amit érthetően elmagyaráztak.Ilyen volt a történelem.Hozzáteszem egész fiatal korom óta rajongtam érte.Azzal én is egyetértek,hogy jó ha az embernek a vérében van a matek tudás,de kevés ilyen ember van a világon.Én nem tartom jónak ha több óraszámban tanulnák.Meg kellene határozni,hogy hetente 3 matekóra elég lenne (mivel akiknek kudarcélményük van belőle,azoknak a plussz órák is szenvedés),de akkor magyarázzák el érthetően.Sosem szerettem magolni,de ez egyetemen sincs másként.Ha saját véleményed,felfogásod van dolgokról némelyik tanár lehurrog érte és inkább valld az ő nézeteit! Elismerem,hogy kellemesen csalódtam gimnáziumban egy matek tanárban.Sajnáltam is,hogy nem humán tagozaton tanított minket.Nálunk az igazgató tanította a tárgyat,de néha kiborult,hogy mit nem lehet érteni azon,amit elmondott. Másik részről igazat adok azoknak is,akik azt mondják,hogy a mai fiatalság nagyon elkényelmesedett.Sajnos ezért hibáztatható a mostani multinacionális vállalatok,amelyeknek célja,hogy a szülő minél kevesebbet töltsön gyerekével.Ösztönzik az embereket,hogy néha értelmetlen vackokat vásároljanak.Egy 10-en éves fiatalt megkérdeznének mi volt március 15.-én vagy augusztus 20.-án nézne felfelé és azt mondja nem tudom.De ha megkérdeznék éppen mi lesz 2009 nyarán a divat vagy Paris Hilton milyen hülyeségeket csinált arra lehet egyből rávágná a választ (tisztelet a kivételnek)! Tehát a mostani oktatási rendszeresen igen sokat kellene változtatni.Ne arról szóljon az egész,hogy hogyan tudjuk a szűkösre szabott időkeretben leadni a tanulnivalót!Inkább az legyen az 1. hogyan tudjuk megszerettetni és élvezhetővé tenni a tanulást!

Hevesiné Cserés Margit 2009-02-21 18:13:05

Én matematikát tanítok több, mint 30 éve általános iskolában , állíthatom nagyon szép sikereket értek el a tanítványaim a különböző versenyeken és az életben is megállják a helyüket. Többen visszajönnek, megköszöni, hogy annak idején szigorúan megköveteltem tőlük az alapokat. Amikor én el kezdtem tanítani az alsós (1- 4.) osztályokban minden nap volt matematika és magyar óra is, a felsőbb évfolyamokon pedig heti 4 óra, volt idő az alapvető készségeket fejleszteni. Nem érzem magam begyepesedve, hiszen a 3. szakom az informatika, tehát használom, ha lehetőségem van rá az oktató szoftvereket. Meggyőződésem szerint nincs tisztán jó módszer a módszert mindig az adott tanulói csoporthoz kell megválasztani. Csakhogy ma egy diáknak joga van nem figyelni az órán, joga van bekiabálni, zavarni a többiek munkáját, joga van nem írni az órán, és még sorolhatnám. A tanár, ha már megemeli a hangját belegázolt a gyerek lelkivilágába. S itt van a legnagyobb gond! A tanulóknak nem kell és nem is akarnak egy kis erőfeszítés sem tenni (tisztelet a kivételnek) annak érdekében, hogy ismereteiket gyarapítsák, hiszen otthon a szülő az iskolában a tanároknak kell erőfeszítéseket tenni, hiszen ilyen a törvény. Ugyan miért is menne ma valaki matematika tanárnak, ha érti a matematikát, olyan pályát választ, ahol megbecsülik, s nincs mindenkinek joga beleszólni a munkájába.

szabi 2009-02-21 17:54:08

A matek sajnos rettentően gyenge szintre esett, manapság egy matek érettségi már olyan könnyű, hogy szinte nulla tudással átmegy mindenki. Ezzel szemben a nyelvtudást már mindenkitől megkövetelik, pedig legalább annyira adottság kérdése az is, de aki itthon helyezkedik el a büdös életben többet nem használja szinte... arra vannak a tolmácsok...

Annácska 2009-02-21 17:51:40

na és kishentesed ha gyenge vok???!! nekem legalább volt annyi eszem, h felmentettessem magam! kritikán aluli a kommentárod, főleg, h fiatalabb vagy nálam, és látatlanba még sértegetsz is ! neked kéne tiszteletet tanulni, nem nekem matekot, ha már kurvára semmi szükségem nemlesz rá az életben!!!!!! és úgy főleg felesleges és nevetséges a kritikád, h az előzményekről fogalmad sincs!!!!!!

Kaszi 2009-02-21 17:18:03

Mindenki, Én a tanárokat hibáztatom és nem ok nélkül. Általánosban 3-as voltam matekból, fizikából utáltam mindkettőt, mert sose értettem és senki nem magyarázta el (a szüleimnek hasonló volt a hozzáállása, ők sem szerették és ezért nem is tudták). Gimibe felvettek ennek ellenére, ahol első osztályban félévkor meg akartak buktatni, ekkor jött a képbe dédnagyapám (aki mellesleg mérnök igaz anyai oldalról majd minden felmenőm valamilyen mérnök), aki ajánlott egy könyvet...kicsi, zöld és egy Obádovics nevű valaki írta. Beleolvastam és olyan értelmesen, lényegretörően volt leírva minden, hogy megértettem, sokat gyakoroltam, hogy felismerjem a csalafinta módon összekuszált algebrai műveleteket és év végén megkaptam a kettest. Második első félévében 3-ast, negyedik félévben 4-est. És ez mind nem a tanáron múlt, hanem azon a kis zöld könyvön és azon, hogy irdatlan mennyiségű feladatot megoldottam és kezdtem élvezni, amikor a táblához kimenve meg tudtam oldani egy példát és volt sikerélmény. Még mindíg nem mondtam el, hogy miért hibáztatom a tanárokat, ugyhogy most rátérek erre is. Harmadik évben matek fakultációra mentem, ami heti 7 matekot jelentett, de én ugy gondoltam, h az kell nekem. Mondanom sem kell, hogy ott folytattam, ahol még elsőben kezdtem, megint 2 körüli jegyeket kaptam ez már nehezebb volt, így matekból negyedikre csak 3-ast csináltam, viszont az érettségi olyan könnyen ment, hogy az csuda. Még a régi rendszerben volt és mivel alapvetően lusta vagyok, szóba se jött, hogy hülye bizonyításokat magoljak be, valamint a vektorokra nem emlékeztem egyáltalán, arra sem, h tanultuk. Sebaj, így 1 pont hijján majdnem 5-ösre érettségiztem. Amikor próbáltam megkérni a tanárt, h nézzük már át a dolgozatot, hátha van ott még 1 pont, akkor a tanárom azt mondta, h mit akarok én nem jó a 4-es? Szóval így csak 4-est kaptam. Már csak úgy dacból is, meg a felmenőim (nem a szüleim, hanemm feljebb) hagyományaihoz hűen úgy gondoltam, majd én is mérnök leszek. Az egyetemre simán felvettek, és ekkor találkoztam azzal az emberrel, akire azt mondom, hogy tényleg ő tudott valamit. Halmazelmélettel kezdődött az egyetemi matek, ami fura, mert most ugy tudom, hogy egyből deriválni tanitják a népséget...szóval halmazelmélet és ezt Kósa András professzor tartotta, akiről tudni illik, hogy az ELTE-n a fent említett Obádovics Gyulával együtt tanított és vmiért nem szerették egymást és átjött a mi egyetemünkre. Na ő úgy tartotta az előadásait, hogy én ott helyben megértettem azt, amiről szó volt...nem kellett otthon görnyednem, h megértsem, hanem ott helyben felfogtam, h mi a dörgés és ezzel olyan alapot adott, amivel később a deriválás, integrálás, vektorok, mátrixok, diff-egyenletek már nem voltak olyan nehezek. (Ezúton is köszönöm!). Szóval az egyetemen a matekkal sose volt problémám, a szigorlatom 3 félévi anyagból 3-as lett úgy, h 1 napot tanultam rá (nem vicc). Matematikai Statisztikából évfolyamelső lettem, és mindez azért, mert akartam, küzdöttem és azért annyira nem vagyok hülye se, amire persze ha rájövök általános iskolában, akkor kitudja mi lennék most. Jelen pillanatban gépészmérnök vagyok és a repülőgépiparban dolgozom. Élvezem és a matematika nem elvont hülyeség, csak rá kell jönni a hasznára.

Tanbá 2009-02-21 17:16:23

Szia Motivátor! Az Oktatási Minisztérium melyik feleslegesen létrehozott "csúcsszervében" kapod a fizetésedet - szándékosan nem írtam azt, hogy dolgozol -, hogy ennyire helyesled a "kompetencia mérés alapú tudást"? Teljesen felesleges ezeket a méréseket megíratni a 4., 6., 8., 10. osztályosokkal, mert számukra nincs tétje, nem számít semmibe se. Azonkívül például a 4. osztályos feladatlapoknál láttam, hogy szinte változtatás nélkül ugyanazok, mint az előző évben. Tavaly előtt ráírtuk a véleményezésre, hogy a 4. osztályban a területmértékek nem tananyag, mégis benne volt a tavalyiban is ugyanaz a feladat. Értelme van ezeknek a méréseknek, vagy csak néhány léhűtőnek nyújtunk ezzel kiváló pénzkeresési lehetőséget?

Motivátor 2009-02-21 16:50:20

A probléma nem a tananyagban, hanem a használt pedagógiai módszerekben és eszközökben keresendő, ami ált. ugyanaz, mint 20-30 évvel ezelőtt. Megoldást a kompetencia alapú tananyagok használata jelenti az iskolában, ami épp az alkalmazásokra hegyezi ki a matek tanulását. Ezt a tapasztalatok szerint a gyerekek értik és élvezik, még szakiskolában is!

cobra11 2009-02-21 16:17:30

Szerintem inkább az a baj, hogy a legtöbb gyerek inkább mobilon játszik, vagy otthon PC-n, mint hogy odafigyeljen egy száraz, unalmas, számolgatós, matek órára. :D

Mamika 2009-02-21 16:05:35

Véleményem szerint minden az általános iskolában az alapokon múlik(persze adottság és érdeklődés is szükséges) ha ott nem tanitják meg alaposan az alapokat, akkor már felsősként is gondja lesz hát még középiskolában. Azoknak a gyerekeknek akiknek adottságuk is van hozzá,érdekli is, szereti is az könnyen halad, bármilyen a tanár. De ha nem igazán ez az érdeklődési köre és még kudarcok is érik,(türelmetlenek vele, lehülyézik) akkor bizony nem fogja szeretni soha az életben a matematikát és itt bizony sokat tehet a tanár már az első osztályban, vagy jót,vagy nagyon rosszat. Meghatározó a Pedagógus! A szülőnek is nagyon nagy szerepe van. Kevesen készitik fel a gyermeküket arra, hogy nem csak a pénz kell tudni megszámolni az életben, hanem sokminden a matematikára épül, igy rajtuk múlik a legtöbb mi érdekli a gyereket.

Cenzur 2009-02-21 15:50:53

Nem értem amikor én tanultam nem voltak olyanok akik "betegek" lettek volna nálunk két féle ember volt aki "okos" volt és aki "nem túl okos" direkt nem a trágár változatát írtam. A legelején én sem szerettem a matek órát de miután egyre többet foglalkoztam vele és lettek benne sikreélményeim annál jobban tetszett, nagyon fontos mert egy gyerek azt szereti amiben sikeres ezért tartozik a tesnevelés a kedvenc tantárgyak közés mert abban a "nem túl okos" gyerekeknek is lehet sikerélményük. Nekem gimnáziumban 6 matekom volt egy héten és miután bekerültem a BME-re rájöttem, hogy mégis milyen keveset értek én a matekhoz pedig mindig 5 voltam és a felvételim is nagyon jó lett, de azért a mátrix számítással és a körintegrálokkal és akkor még nem is beszéltünk a vektoranalízisről még nekünk is sokszor meg gyűlt a bajunk de nekifeszűltünk és a sok tanulásnak meglett az eredménye végén sikerűlt és mérnökök lettünk. A mai gyerekekkel az a baj hogy LUSTÁK meg azt várják hogy a szájukba repűljön a sűlt galamb nagyon elkényelmesedtek és nem értik meg hogy az életben mindenért meg kell szenvedni semmit nem adnak könnyen!! A jó matek tudás alapja a SZORGALOM és a GYAKORLÁS!!!

zsu 2009-02-21 15:46:26

Szerintem az oktatás menetével és a követelmények folyamatos emelésével van a gond.Lassaban halabva kissebb követelmi szintel jobban menne mindenkinek a matek.6-14 éves korig csak a főbb alapokat kellene jol megtanitani és elsajátitani. Erre már felsőbb szinten biztos alapokra lehetne építeni.És a sikrélmény megszereteti a tantárgyat is.:))

Apóca 2009-02-21 15:15:06

Most éppen az a probléma ,hogy ezelőtt úgy tanították a szorzótáblát , hogy 1x1=1, 2x1=2. és nem úgy hogy 1x1=1, 1x2=2 érthetően írtam , vagy folytassam a nagyobb számokkal. A gyerekem így tanulja és nem érti hogy van ,és ez miatt még az osztás sem megy neki.

papa 2009-02-21 15:06:19

Kedves Fiatal Barátaim! Ez nem sms-fórum, a "h" itt nem egyenlő azzal, "hogy"! Írjatok már rendesen legyetek szívesek! Kedves Idősebb Barátaim! Már megint sokan a tanárt hibáztatjátok, hogy a gyerekkel nem tudja "megértetni" és "megszerettetni" a matematikát! Talán csipetnyi igazság lehet benne, de a mai "fiatalságot" sem ártana azért megvizsgálni! Mennyi a kitartás, mennyi az alap logikai készség bennük, mennyi az odafigyelni tudás és türelem időtartama... Katasztrófális! És nem a tanárok, hanem az egész társadalom züllesztette le idáig őket, nem tudnak írni, nem tudnak olvasni, nem tudnak gondolkozni, mert nem olvasnak könyveket, nem hallgatnak meséket, nem beszélgetnek a szüleikkel, a barátaikkal is csak félszavakkal, csak a neten csüggnek, TV-t bámulnak, stb, stb, stb, stb... A kiváltó ok alapvető problémákról se feledkezzük meg! Túl egyszerű és nem igazságos a tanárok nyakába varrni a problémákat, amik máshol gyökereznek...

Zendorr 2009-02-21 15:01:55

Érdekes vélemények :) . Én sem szeretem a matekot.. Azon az állásponton vagyok én is, aki azt mondja, hogy jó rendben, szükség van arra, hogy tudjunk számolni, viszont vannak olyan dolgok, amiket teljesen felesleges tanítani. Sok olyan dolog van, amit sehogy sem tudok elképzelni a mindennapi életben. Ha van aki használja, annak a munkájából adódóan van rá szüksége - valószínűleg. Vagyok olyan pofátlan, hogy minden új témakör elején megkérdezem a tanáromat, hogy tudna-e mondani egy olyan feladatot (szövegeset), ami a hétköznapi felhasználását tükrözi az adott feladattípusnak. Mondjuk úgy, mint ez a négyzetes, parkettás dolog, csak nem ilyen hibásan... Nem azért nem mondd, mert nem tud, hanem azért, mert ő is tudja, hogy soha az életbe nem lesz rá szükségem feltehetőleg. A másik kedvencem: 1 hónapig jártam matek fakultációra. Nagyon megkedveltem azt a tanárt aki tartotta, de sajnos nekem nehéz volt ott, hiába tanultam meg amit kellett, ha nem értettem. Sokszor teljesen !véletlenszerű!, hogy valaki megtudja-e oldani az adott feladatot vagy sem. Feladatmegoldásnál a tanár úr legtöbbször így kezdte: Sikerült megoldani? -Nemigazán... -Jó akkor megmutatom: !Vegyük észre kérem...! . Igen ez önálló gondolkodást feltételez. Ezzel nincs is gond, csak mikor negyed órát kell alakítgatni a feladatot, hogy megoldható legyen a tanult anyagrésszel, akkor már kicsit rizikós. Lehet, hogy bennem van a hiba - sőt biztos -, de egy pár éve tanulok már matekot, és sajnos vannak dolgok amire nem emlékszem. Az irodalom tanárom friss diplomás - ő sem régen tanulta... Nem tud számolni. A szó szoros értelmében, nem képes annál többre, hogy megmondja valakinek x jegy alapján, hogy hányast fog kapni. Tudja a szorzótáblát, tud százalékot számolni, tud átlagolni. Mikor már százalékot próbál átlagolni, ott már akadnak gondok. Példának okáért, egyik o.társam 80%-os dolgozatából egyszerű számolással 78%ot csinált. ami már csak 4-es... Egy hétköznapibb dolog: játszom egy játékkal, ami már világviszonylatban szinte "sportággá" fejlődött. Ugyanúgy, mint a való életben, lehet fogadni a meccsek kimenetelére, egy elég populáris oldalon. Van "Pénz nélküli" része a dolognak, minden hónap elején új kör indul, és kapunk egy alap egyenleget, amiből gazdálkodhatunk. Nem nehéz bekerülni a top10-be, mert sokszor sok meccs van, nem is kell nagy ismeretanyag, sokszor tippekkel össze lehet hozni, hogy több kombinációt megjátszva mindenképpen csak nyerjek. A valóságban biztos nehezebb, viszont mivel 2 hétig ugyanaz a 10 ember van a legjobb 10-ben, ezért gondolom erre még sokan nem jöttek rá. Sokan nem logikáznak azon, hogy mégis, hogyan járhatna csak jól. Ez is valahol logikus gondolkodást, előrelátást feltételez, viszont itt van egy szigorú szabályrendszer, amire építhetünk. Nincs az, hogy vedd észre, hogy azt az ismeretanyagot kell alkalmaznod, amit évekkel ezelőtt sajátítottál el. Ezt még tetézi, hogy te vedd észre melyiket, meg persze emlékezz rá... Visszatérve, minden tanár megköveteli azt, hogy tudjuk az ő tantárgyát, amit x éve tanít - mondjuk a fizika tanárom, ellentétben a volt irodalomtanárommal, aki csak egy tollat hozott órára, ő 50 évesen még mindig nem tudna a 25 éves füzete nélkül 1 órát megtartani - , viszont azt nem képes szem előtt tartani szinte egyik tanár sem, hogy sokszor senkit sem érdekel amit tanít, sajnos van ilyen, ahogy őt sem érdekli minden, úgy tőlünk se várja el, hogy minden érdekeljen... Pl.: Biológia.. jó oké tudjam, hogy hol a májam meg a vesém, de az xxy kromoszóma társulás következményei szintén nem érdekelnek... Főleg, hogy nem kötelező érettségi tantárgy.

a kishentesed 2009-02-21 14:59:24

ennyi idiótát, komolyan, hihetetlenek vagytok... ez a meg te nevezetes betegséged annácska... kurvára nem értik az agy működését... elbaszott hülyeség emiatt felmentést adni... egyszerűen gyenge vagy és kész... nem a matekórák számán múlik, aki gyenge az gyenge, az érettségiig kilehet húzni, az a középszintű érettségi amit meg kell írni röhejes, alig feltételez bármilyentudást... az hogy a kölköket elcseszik a kedves szülők az inkább baj... óvodába azér nembaj ha eltud számolni 10ig, meg összetud adni 3 kengurut meg 2 nyuszit... a logikának kell alapot adni, az olvasást meg felesleges tanítgatni neki, arra ott a magyaróra, az oylan mint a bicikli, és ha hülye, akkor úgysefogja érteni amit olvas... eszébe sem elgondolkodni, h van-e ien problémája... meg a mentalitás, oda kell néha baszni neki, h tudja, ez nem hozzáállás... lehet h már öregnek számítok a 20 évemmel, de ez vicc... el van mki kényelmesedve, mert a szülők szarnak mindenbe, v éppen nicns idejük rá... de ez már megint más irányba visz...

Kaszi 2009-02-21 13:56:14

A matematikában nincs semmi érthetetlen, a leghülyébbet is meg lehet tanítani bármire, csak idő, odafigyelés és az kell, hogy megtaláljuk azt a közös nyelvet, amin én meg tudom értetni a másikkal amit akarok. Fel kell tudjam kelteni a diák érdeklődését és ez az, ami hiányzik ma. Az új oktatók nem elhivatottak, a régiek pedig be vannak gyepesedve, elhaladt mellettük a világ pont olyan gyorsan, ahogy a számítástechnika fejlődik. Ezzel a gyorsult világgal nem könnyű lépést tartani és aki manapság tanárnak megy nem is tud, mert valaki ma nem azért megy tanárnak, mert olyan fene elhivatott, hanem azért, mert csak oda veszik fel, diploma meg bizony kell. Úgy *zar az egész, ahogy van...sajnos

Annácska 2009-02-21 13:23:47

ja, és a felmentés természetesen a fizika, kémia számítások alól is teljes felmentést ad, csak az elméletet kell tanulgatni, de az azért kibírhatóbb;)

Annácska 2009-02-21 13:15:09

Sziasztok, engem már hálIsten nemérint a matek érettségi .. annyi lenne a hozzászólásom Marietta véleményéhez, h "addig nem állt fel az asztal mellől, ameddig meg nem értette" h személyes tapasztalat alapján tudom, h a genetika rettenetesen sokat számít a matek megértésében, s van egy oan betegség, h dyskalkolia, ami azt jelenti, h az illetőnek az agyának aza része lényegesebben gyengébben dolgozik, mely rész a számolást végzi, így én azt vallom, hha vkinek nagyon nem megy a matek, akkor menjen el a környező nevelési tanácsadóba (persze abba, amihez körzet szt tartozik) és vizsgáltassa ki magát, s ha úgy találja a szakember, akkor ad egy felmentést matekból, ami azt jelenti, h a matekot mint tantárgyat semmien szinten nem kell tanulnod, középsuliban órákra sem kell rá bejárni, esetleg ha a tanár megköveteli, elméletben be kell számolnod a szabályokról, de ált essem jellemző, s érettségizned semkell belőle, annyi a dolgod, h 1másik tárgyat válassz a matek helyett .. nekem is ez a betegségem van, s ha gimiben nem kaptam volna meg ezt a felmentést, talán mai napig nem lenne meg az érettségim, s főiskolára sem járhatnék .... nekem ennyi a tanácsom ... ezt azoknak ajánlom, akiknem sem maguktól, sem tanártól nem megy, s már egy halom pénzt fordítottak magántanárra .....

Rácz Attila 2009-02-21 13:04:06

Mindig szerettem a matematikát, a fizikát. Alig vártam, hogy hazaérjek és nekiállhassak a házifeladatoknak.(dícséretes érettségi, hibátlan főiskolai felvételi..stb.)A matek órák tartották bennem a lelket a gimnáziumi évek alatt. Ezzel szemben fizikai fájdalmaim voltak magyar irodalom és történelem órán, gyűlöltem a "mit gondolt a költő" verselemzéseket. Gyakorlatilag rettegtünk a magyar órától és történelemből (is) majdnem bukta volt.

Silo 2009-02-21 13:01:25

Tanulóként annyit mondhatok h ez 100%-ban igaz...Ha a cikk szerint a diákok 80%-a nem szereti a matematikát akkor én a bűvös 20%-ba tartozom, annak ellenére h soha senki nem mondta el ezt mire fogom használni, és nem is használom, mégis tudom hogy mire fogom...De amikor nem az a feladat, hogy használjam hanem az h visszaböfentsem mint egy verset, nem csodálkozom...A korostztályomból rajtam kívül kevesen értik a matematikát, például lásd: a négyzet nem térbeli alakzat, tehát nincsen átmérője, csak átlója:D Gyakorlati használatra kell oktatni, nem arra h tudjam visszamondani, mert azzal semmit nem érek

abydos 2009-02-21 12:19:56

Módos Mátyás: Nagy mértékben egyetértek veled, tényleg nem azt magyarázzák el, hogy miért nem látom az erdőt, inkább azt hallom hogy: Nem mehetsz érettségézni, add fel, ezt az elöbb magyaráztam el, elkéne végre kezdeni tanúlni, és ezeket mindenkinek mondják, nem csak nekem, pedig sokak egy csomó pénzt adnak matektanárnak, és még így is imádkoznak a kettesért (én nem járok tanárhoz, de én is szeretem a ketteseket, és nem azért mert igénytelen vagyok!) 12. be járok, szívből gyűlölöm a matekórát, még hallásától is rosszúl vagyok, jó élményem nincs, és kikérem magamnak Kosztolányi József, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének docensének a nézetét, miszerint Túl kevés a matematikára szánt óraszám, felső tagozatban az ötödik évfolyam kivételével heti három óra van, ez pedig egyszerűen nem elég a tananyag megértéséhez, elsajátításához". Hát jobb ha tudja, a mi matektanáraink ->KÖTELEZŐ<- Fakultációs órákat vezettek be, és így még jobban imádjuk a matekot a heti 5 órával. Szívből GYŰLÖLÖM, utálom csak a diákok életének a megkeserítésére szolgál, egyszerüen én nem vagyok kiváncsi a logaritmusok fantasztikusan debil világára mert NINCS RÁ SZÜKSÉGEM! Mellesleg csak olyan iskolába jelentkezek, ahol NEM TANÍTANAK MATEMATIKÁT!!! Nem vagyok ezzel egyedül, és sajnos ezek az iskolák NAGYON ritkák. Ha heti 2 óra lenne matek, és értelmes dolgokat tanítanának, úgy, hogy tényleg megértsük, nem bonyolult szakszavakkal magyarázzák az amúgy is bonyolult tananyagot, és ermészetesen normális hangnemben, nem az egész osztály elött földig leoltva a diákot, úgy, hogy még kevesebb kedve legyen és csak azért se nézzen bele a tankönyvébe amikor hazamegy...

Módos Mátyás 2009-02-21 11:44:07

"Sok magyar tanuló számára nem okoz gondot egy harminc méter átmérőjű négyzet területének a kiszámítása, ugyanez a feladat azonban már nehezebbnek bizonyul, ha úgy szól a kérdés, hány négyzetméter faanyag kell egy harminc méter átmérőjű, négyzet alakú szoba parkettázásához." A probléma az olyan tanárok miatt alakult ki akiket gyakorlatilag abszolút nem érdekli a diákjainak az előmenetele, hiszen neki ki van adva egy adott óraszám amit le kell adni, Ő azon van,hogy ez az adott tanévben megtörténjen, és ez köszönő viszonyban nincs azzal amit oktatásnak neveznek! Oktatásnak csak azt volna szabad nevezni amit részletesen,módszeresen gyakorlati szemléltetéssel, nem elvont logikával magyaráznak el! A "modern" vagy nevezzük mára elterjedt matematikai oktatás szinte mindezt nélkülözi! Nem azt magyarázzák el, hogy miért nem látod a fától az erdőt, hanem azt, hogy "Nem is értem mit nem lehet ezen érteni?" Ezzel aztán kint vannak a diákok a vízből nemde?

Kerékgyartó Árpád 2009-02-21 11:38:01

A legnagyobb baj, hogy a reál tárgyaknál arról feledkeztek meg, hogy a lényeg, a megértés. Az oktatás reformjával olyan kevés óraszámot adtak, hogy az csak ízelítőnek elég. A fogalmakat értelem nélkül, mint verset tanulják meg a diákok. Erre nem lehet építeni! A liberálisok ebben is ész nélkül másolták amerikát, amely mindig is külföldről importálta a természettudományos értelmiséget! Műszaki egyetemen diploma évfordulón a jelenlegi tanárok a segítségünket kérték, mert a diákok nem akarnak, pontosabban nem mernek természettudományos pályára menni. Érzik, nincs alapjuk hozzá. A napokban hallhattuk a Tudományos Akadémia elnökét. Ő is erről beszélt a Napkeltében. A lányom fizikát tanít. Ő mondja, hogy a közép iskolába úgy érkeznek a gyerekek, hogy nem tanulták a gyorsulás fogalmát. Innem kezdve az erő, a tömeg és súly közötti különbség definíciók csupán értelmetlen szöveg bemagolása volt! Sokat fordítanak az idegen nyelv oktatásra. Ez teszi ki a tanórák nagy hányadát. Jó is lenne az elgondolás, de egyből eszembe jut, hogy 10 évet tanultunk oroszt, és ha kellett, meg sem tudtunk szólalni. Két hét idegen nyelvű közegben lényegesen többet segített!! Ezt használják ki nyugaton is, ezért tudnak játszva több nyelven beszélni. Nekünk is lehetőségünk van már erre!! Sokkal könnyebben, sokkal értelmesebben lehet idegen nyelvet tanulni. Most az iskolarádió bemondja, ha valaki nyelv vizsgát tett. A sok óra ellenére nem több, mint koránnan azok száma, akik sikeres nyelv vizsgát tesznek! Éerdemes lenne átgondolni, akkor érdemes ezért annyira háttérbe szorítani a természet tudományos órák számát, hogy a megértésre ne jusson idő! Pedig ezek a tantárgyak sem nehezek, ha megértette a lényeget!!

Hecker Henrietta 2009-02-21 11:15:03

Szerintem a legfontosabbról elfeledkeztek. Ma már semmit nem jelent egy diáknak az, hogy kötelességtudat - tisztelet a kivételnek. Soha nem felejtem el, hogy amikor 5. osztályban az egyenleteket tanultuk, és nem értettem, addig nem álltam fel az asztal mellől - persze képletesen, mert a folyamat egy-két napig tartott -, amíg meg nem értettem. A szüleim azt mondták, ebben már nem tudnak segíteni, a magántanár meg sem fordult senki fejében. Az is igaz, hogy olyan matektanárunk volt, aki a szó szoros értelmében rettegésben tartotta az osztályt, ha valaki nem tudott valamit, azt hangsúlyozással oly gyönyörűen meg tudta alázni, hogy tanítani kéne... Szerintem ha a mai gyerekek néha rá lennének kényszerítve, hogy a saját fejüket is használják, akkor nem kellene interaktív tábla, meg egyéb blabla. Ez azonban nemcsak a tanárokon, hanem a szülőkön is múlik. Ma mindent, vagy nagyon sok mindent készen, félkészen kapnak a gyerekek, legyen az étel, tudás. Hát, ne csodálkozzon senki, hogy az eredmény olyan, amilyen...

v p 2009-02-21 10:46:47

"Sok magyar tanuló számára nem okoz gondot egy harminc méter átmérőjű négyzet területének a kiszámítása, ugyanez a feladat azonban már nehezebbnek bizonyul, ha úgy szól a kérdés, hány négyzetméter faanyag kell egy harminc méter átmérőjű, négyzet alakú szoba parkettázásához." - De mióta van a négyzetnek átmérője?