Ha a diákok nem tanulnak, az oktatók se kapjanak pénzt – ezt javasolja a Berlin város tanácsának egyik tagja, Thilo Sarrazin. A sokat látott politikus azt javasolja, annak érdekében, hogy a tanulók teljesítménye javuljon, vonják el a tanárok bevételének húsz százalékát.

A javaslat szerint független megfigyelők minden év elején és év végén felmérnék a diákok tudását – így tudni lehetne, pontosan mennyit okosodtak az egy-egy tanárra bízott nebulók. Amennyiben pedig az év végi eredmény nem lenne kielégítő, azt a tanár fizetésének húsz százaléka bánná. A vad ötlettel előálló politikus úgy gondolja, ugyanez a szabályozás vonatkozhatna az óvodapedagógusokra is.

Az ötlet kritikusai természetesen azonnal támadtak. Az egyik óvónő szerint az óvodákban már így is nagyon keveset énekelnek, keveset olvasnak a gyerekeknek – és már szinte semmit nem tanulnak meg a gyerekek fejből. Így történhet meg az is, hogy minden második, szegényes viszonyok közül érkező, külföldi származású gyerek megfelelő némettudás nélkül kezdi el az iskolát. A német gyerekek huszonnégy, a török származású apróságok hetvenegy, míg az arab családokból érkezők hatvanhat százalékáról mondható el: az iskolába lépéskor nem beszéli rendesen a német nyelvet.

Kevesebb fizetést kapnának a tanárok és óvónénik

Sarrazinnak azonban más tanácsa is van: az oktatási miniszternek azt javasolja, a harcot ne is próbálja elszigetelten, csupán saját szervezetein belül megnyerni – amikor a rászorulók száma évről évre csak növekszik. Az okok persze egyszerűek: Berlinben egyre vékonyabb a középosztály, a gyermekszegénység egyre több kiskorút érint, és a társadalmi ranglétrán alacsonyabban elhelyezkedőknek több gyermeke születik.

Mit lehet hát tenni? „Elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy az ember elemezzen – még akkor is, ha tudja, nem tud majd rögtön gyógyírt kínálni a bajra” – mondja Sarrazin. A politikus számára azonban minden világos: „Nem szabad még több forrást az oktatásra fordítani, mert így még többe kerül majd.” A képviselő arra is figyelmeztet, hogy az alsó szociális osztály növekedése egyre komolyabb probléma, és hogy azok az embereket, akikre Berlinnek szüksége van, nem ebből a társadalmi csoportból fognak kikerülni.

Ebben az évben Berlin városának 21,2 milliárd eurós költségvetéséből négy milliárd a személyes, 2,3 milliárd az adókiadásokra – és 5,2 milliárd euró jut oktatásra. Négy és fél milliárdot pedig az egyéb ügyekre fordítanak, például a felújításokra. Sarrazin szerint elsősorban a város pénzügyeit kell rendbe rakni annak érdekében, hogy a szociális szféra – és így az oktatás ügyével – is tovább lehessen foglalkozni.