A házasságok jelentős része ma Magyarországon válással végződik – de vajon hogyan viselik szüleik szakítását a gyerekek? Mi jellemző a gyermekelhelyezés hazai gyakorlatára? Mikor érdemes szakember segítségét kérni? Pszichológus szakértőnk ezekre a kérdésekre válaszol ezen a héten.

Mi, gyermekpszichológusok elsősorban a problémás válásokkal találkozunk. Szerencsére néhány olyan szülő is volt már a praxisomban, akik a szakítás után együtt fordultak hozzám azzal a kérdéssel, hogy hogyan könnyíthetik meg a gyermek számára a szétköltözést. Ilyenkor a legapróbb részletekig átbeszéljük a teendőket: hogyan érdemes elmondani a gyermeknek a döntést, hogyan kell viselkedniük a válás alatt.

Hétvégi apukák - válás gyerekszemmel

Eszter négyéves, egyedüli gyermek, szülei öt év együttélés után határozták el, hogy különválnak. Nehezen hozták meg ezt a döntést, de egyből eljöttek segítséget kérni. Az első kérdésük az volt, hogyan közöljék a gyermekkel a hírt. Megbeszéltük, hogy amilyen hamar csak lehet, mondják meg neki, abban is megegyeztünk, pontosan hogyan fogalmazzák meg a tényt. A láthatással nem volt gond, a szülők ugyanis egy utcába költöztek – ez volt Eszter számára a lehető legjobb megoldás. Mivel a szülők az ő érzéseit tartották elsődlegesnek, a kislánynál a válás minimális feszültséget okozott.

Ha a gyermek a fegyver

Mire hozzánk kerül a gyerek, a szülők közötti helyzet többnyire már elmérgesedett. Ilyenkor a szülők a gyermeket sokszor a másik elleni fegyverként használják. Sok játszmával találkoztunk már, volt, hogy az édesapa az iskolából „lopta el” a gyermekét. A szülő számára ilyenkor a legfőbb motiváció, hogy ő ebből a helyzetből nyertesen kerüljön ki, a lehető legkevesebb veszteséggel. Tele vannak sértettséggel, csalódottsággal, sokszor félelmekkel, mindezt azzal az emberrel szemben érzik, akit évekig szerettek, és közös gyerekük is lett.

Sokan nem elégszenek meg a győzelemmel, azt akarják, hogy a másik szenvedjen. A bosszúnak azonban sok esetben a gyerek is szem- és fültanúja – az anya és az apa sajnos ilyenkor elfelejti, hogy rajtuk kívül létezik egy harmadik fél is, a gyermek.

A gyermekelhelyezés a tét

Sok esetben nem azért hozzánk a gyerekeket, hogy segítsünk feldolgozni a kicsit ért traumát, ami a válás során érte, hanem hogy segítsünk abban, hogy hozzá kerüljön a gyermek. Ha ilyen kérés érkezik, természetesen visszautasítjuk, mert a mi feladatunk a diagnosztika és terápia, nem pedig a bírósági döntéshozatalba való beavatkozás. Van olyan eset is, hogy a szülő nem vállalja fel nyíltan, hogy ezért hozta el a gyermekét, de később mégis ez derül ki.

Az esküvőtől a válásig - mi romlott el?

A gyermekekkel való munkához nagy mértékben szükség van a szülőkre is. De a szakember gyorsan rájön, hogy a szülő – bár nem nyíltan – csak a gyermekelhelyezés miatt hozza el a gyermeket. Ilyenkor a felnőtt indulatosan, szélsőséges kifejezéseket használva beszél, saját hibáiról nem nyilatkozik, nem fogadja el azt a tényt, hogy minden párkapcsolat két emberen múlik. Ilyenkor a pszichológus nehéz helyzetbe kerül, mert nem lehet részrehajló, és feltétlenül a gyermek érdekeit kell előtérbe helyeznie.

A pszichológiai vélemény: a betanított gyermek

Munkánk során írunk pszichológiai véleményt is. Ha éppen egy válóper zajlik, a magam részéről igyekszem még inkább objektív lenni. Nagyon sokszor nehéz függetlenedni a szülők háborújától, amikor mindkettő a maga igazát bizonygatja. Például az anyák, apák gyakran mondják el, többször erősen eltúlzott formában, hogy a gyerek a másik félnél hétvégén tüneteket produkál, bepisil, rágja a körmét, visszaesik a fejlődésben. Ezeket az információkat aktuálisan zajló válóper esetén óvatosan kell  kezelni. Sajnos olyan szülővel is találkoztam már, aki néhány mondatot megtanított a gyermekének, amit majd a pszichológusnál mondania kell. Mindezt azért, hogy előnyhöz jusson a gyermekelhelyezés kapcsán. A kicsik ilyenkor teljesen összezavarodnak, nem tudják, mikor mondanak jót vagy rosszat, félnek attól, hogy ártanak egyik vagy másik szülőnek. Aggodalmat okoz számukra az is, hogy anya vagy apa megharagszik rájuk, sokuknak bűntudata van, és azt képzelik, miattuk történik a válás.

A bíróság igazságügyi szakértő véleményére alapoz

Meg kell értetnünk a szülőkkel azt is, hogy a bíróság nem a mi véleményünkre alapozza a döntését, hanem ez ügyben külön szakembert kér fel a bíró: igazságügyi szakértő pszichológust. A klinikai pszichológus feladata kizárólag a segítségnyújtás a gyermek számára.

A pedagógusnak is függetlennek és szakszerűnek kell maradnia, amennyiben a bíróság akár írásban, akár szóban kikéri a véleményüket. Egy tanárnak ritkábban kell véleményt írnia, ezért talán nehezebb dolguk van ilyenkor. A gyermekpszichológus munkájához is nagy segítség a pedagógus véleménye, mert ő az, aki a gyermeket a mindennapokban látja, tudja, hogyan viselkedik közösségben, milyen a barátaival. Sok pedagógus ír nagyon részletes és objektív jellemzést a gyermek magatartásáról, tanulmányi munkájáról, de találkoztam természetesen ennek az ellenkezőjével is. Az a helyes, ha ilyenkor minden szakember a maga asztalánál marad, és arról ír tényszerűen, ami a saját szakterülete. Nem célravezető állást foglalni a pedagógusnak arról, hogy hova kerüljön a gyermek, és a szubjektív megállapításokat, a szülők minősítését is kerülni kell.

A pedagógus támaszt nyújthat a krízisben

A válás egy krízisállapot az egész családnak, hatása mindenképpen érezhető a család minden tagján. A gyerekeket különösen megviselheti, jelentősen romolhat az iskolai teljesítményük, magatartásuk is problémássá válhat. Bizonyos időszakokban még érzékenyebbek, ilyen például a serdülőkor vagy három-ötéves életkor. Ezekben az időszakokban ugyanis fontos az azonos nemű szülő utánzása, az azonosulás, illetve a rivalizálás. Serdülőkorban ez már konkrétumokban is megnyilvánul, az apától lesi el a fiú a nyakkendőkötést, a borotválkozás technikáját, a férfias viselkedés jellemzőit.

Iskolai teljesítmény - családi viták

Ha ebben az időszakban a szülők között erős konfliktus van, vagy az egyik szülő „eltűnik” a képből, az még érzékenyebben érintheti a gyermekeket, mint egyébként. A pedagógus ezeket az élethelyzeteket nem hagyhatja figyelmen kívül, fontos a türelem, a tolerancia. Sok iskolában a tanárokkal meg lehet beszélni a problémákat, a gyermek bizalommal fordulhat az osztályfőnökéhez. Ez óriási stabilitást adhat a gyermeknek az otthoni felfordulás mellett. Az ilyen jellegű iskolai kötődések segíthetnek átvészelni az otthoni krízist.

Kinek adhatja oda a gyermeket

Mindenképpen tisztázni kell az óvodában és az iskolában azt, kié a gyermek felügyeleti joga. Nem egy olyan eset volt már, amikor az egyik szülő a másik tudta nélkül ment el az óvodába. Ha a felügyeleti jog még nem dőlt el, és a pedagógus vitát észlel ez ügyben, érdemes mindkét szülőt behívni, és kérni tőlük egy közös álláspontot.

Az első lépés a szülőké, nélkülük nem tudunk segíteni

Ha már megtörtént a baj, a szülők mindenképpen úgy döntenek, hogy el akarnak válni, akkor is legyenek tekintettel a gyermekükre. A szülők – egyébként nagyon gyakori – ellenségeskedésének, háborújának az igazi vesztese a gyerek, akinek egy csúnya válás hosszú távon is kihathat fejlődésére. A szakemberek, pedagógusok, pszichológusok segíthetnek a probléma megoldásában, de az első lépést a szülőnek kell megtennie – válás ide vagy oda.