Virágzik a szakdolgozatbiznisz Magyarországon - pár tíz- vagy százezer forintért bárki rendelhet béríróktól házi dolgozatot, diplomamunkát, sőt akár doktori disszertációt is. A szolgáltatás ára borsos, ám a végzős hallgatók egy-két hét alatt kezükbe kapják a kész munkát. A lebukás esélye pedig egyenlő a nullával.

„Szakdolgozatodat, diplomamunkádat és házi dolgozataidat megírjuk helyetted. Rövid határidővel, elérhető áron, komoly csapattal a háttérben!” - százával lehet ehhez hasonló hirdetéseket találni az internetes apróhirdetési oldalakon, hirdetőújságokban és a könyvtárak, egyetemek faliújságján. Egész béríróhálózat épült ki az elmúlt években az országban, amely – igaz, busás összegekért – kiszolgálja azokat a hallgatókat, akik nem akarják vagy nem tuják megírni szakdolgozatukat. Aki úgy dönt, hogy béríróra bízza elkészítendő diplomamunkáját, tucatnyi „vállalkozó” közül választhat, akik ma már nemcsak szakdolgozatokat, hanem akár doktori disszertációt is vállalnak.

Diplomaszerzés - másképp

Szakdolgozatbiznisz - pénzért bármit megírnak

István öt éve, saját szakdolgozatának megírása után lett hivatásos béríró. Korábban is hallott már olyan hallgatókról, akik pénzért írtak házi dolgozatokat csoporttársaiknak, így amikor egyik barátja megkérdezte, hajlandó lenne-e megírni helyette diplomamunkáját, azonnal igent mondott. „Az első dolgozatért csak húszezer forintot kértem, és ez az összeg akkor életmentő volt, hiszen ott álltam diplomával a zsebemben, de munka nélkül. Volt időm, úgyhogy két hét alatt elkészítettem a barátom dolgozatát, aki négyest kapott rá. Gyorsan terjedt a hírem, úgyhogy egyre több ismerős bízta rám egyetemi, főiskolai feladatait” - mondja a bölcsész végzettségű István, aki főállásban egy multicégnél dolgozik tolmácsként. „Négy-öt éve még jóval kevesebben foglalkoztak bérírással, csak egy-két emberről tudtam, hogy ebből élnek. Ma már jóval nagyobb a konkurencia” - teszi hozzá.

Az interneten valóban egymást érik a hirdetések – míg a magányos írók rendszerint apróhirdetési oldalakon vagy faliújságokon kínálják szolgáltatásaikat, addig a bérírócsoportok többségének már saját honlapja van, részletes ismertetéssel, elérhetőséggel, árlistával. Ugyanis egyre többen dolgoznak csoportban: egy-egy vállalkozás akár tíz-tizenöt, különböző végzettségű embert is foglalkoztat, így gyakorlatilag bármilyen témában képesek szakdolgozatot gyártani. „Munkatársaink felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek (pénzügyi, gazdasági, műszaki, agrár területen). Kollégáinkat különböző szakterületekről válogattuk be a csapatba” - áll az egyik bérírócsapat honlapján.

Borsos árak, gyors munka

Óriási a kereslet, a bérírás pedig kifizetődő tevékenység. Egy-egy dolgozatért húszezer és egymillió forint közötti összeget kérnek a vállalkozók, ám az ár több tényezőtől függ – nem mindegy, hány oldalasnak kell lennie, hány tagból álló szakirodalom-listát vár el az adott felsőoktatási intézmény, mennyire nehéz a téma, és milyen nyelven kell megírni a dolgozatot. „Általában a bölcsésztémák a legolcsóbbak, egy irodalommal vagy kommunikációval, médiával kapcsolatos főiskolai szakdolgozatot már ötvenezerért megírok, de egy nagy egyetemre kerülő, idegen nyelvű tanulmányt csak százötvenezer feletti összegért vállalok el. Akár számlát is tudok adni, persze csak gépelésről” - magyarázza István, aki ugyan doktori disszertációt még nem készített, de tudja, hogy néhány kollégája kap ilyen felkérést, igaz, ritkán. „Egymillióért vállalta a disszertációt az a lány, akit én ismerek. Fél évig kutatott. Úgy tudom, nem volt gond a védéssel” - mondja.

István eddigi csúcsa három nap volt – ennyi idő alatt írt meg egy idegenforgalmi szakdolgozatot. Legtöbbször azonban egy-két hetet dolgozik a tanulmányokkal, és a legtöbb béríróhoz hasonlóan garantálja, hogy nem plagizál, nem dolgozik internetes forrásokból, csakis szakkönyvekből és tudományos folyóiratokból. És persze ingyen átírja a dolgozat egyes részleteit, ha a konzulensnek nem tetszik. István írásaira eddig még senki nem kapott egyest, de azt elismeri, hogy vannak kevésbé tehetséges kollégái is.

Az üzletkötés e-mailen, a fizetés pedig banki átutalással történik. A bérírók honlapjukon rendszerint csak az emailcímüket adják meg, ezen keresztül érdeklődhetnek a hallgatók. „Írsz egy levelet, amely tartalmazza a címet, a témát, alcímeket, fejezetek címeit. E-mailben válaszolunk, hogy alkalmasak vagyunk-e a megírására. Ezt követi egy személyes találkozó, ahol átadod a címek listáját, az esetleges segédanyagokat, a tanár speciális elvárásait közlöd velünk, azt, hogy mire kell odafigyelni, mi a konzulens heppje” - áll az egyik honlapon. A megbízónak a teljes összeg bizonyos százalékáért cserébe időről időre küldenek részleteket a dolgozatból, ha pedig készen van, akár ki is nyomtatják, és be is köttetik a művet. Sőt, a legtöbben fel is készítik a hallgatókat a diplomavédésre – óránként ezer-kétezer forintért elmondják, milyen módszerrel kutattak, melyik szakkönyvet találták a leghasznosabbnak.

Szakdolgozat könyvtár és kutatás nélkül

Etikátlan tett, de nem bűncselekmény

A lebukás esélye pedig szinte egyenlő a nullával. Ugyan előfordulhat, hogy a diplomavédésen a végzős hallgató nem válaszol túl meggyőzően a dolgozattal kapcsolatos kérdésekre, a tanárok nem tudják bebizonyítani, hogy nem ő a valódi szerző. „Kétféle csalás fordulhat elő. Vagy plagizál valaki, vagyis forrásmegjelölés nélkül vesz át egész fejezeteket más dolgozatából, esetleg egy az egyben más dolgozatát adja be, vagy megíratja mással. A plagizálást még le is tudjuk leplezni, például rákeresünk a szöveg egyes részeire az interneten. De a bérírás szinte soha nem derül ki” - mondja Gerner Zsuzsanna, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatási dékánhelyettese. „Még ha ki is derül, hogy nem a vizsgázó írta a szakdolgozatot, nincs komoly következménye, erre ugyanis nem ad felhatalmazást a vizsgaszabályzat. Csupán annyi történik, hogy a következő félévben újra meg kell írnia a dolgozatot” - teszi hozzá az egyetemi adjunktus, aki szerint csak azzal lehetne a csalásokat visszaszorítani, ha a renitens hallgatókat ilyen esetben pár hónapra eltilthatnák a hazai felsőoktatástól.

Lusták, buták vagy egyszerűen képtelenek írni?

Az [origo] által megkérdezett hallgatók szerint nem büntetni kellene, hanem inkább átgondolni, hogy a végzősök miért veszik igénybe a bérírók szolgáltatásait. „Nagyon sok szakon nem tanítják meg arra a diákokat, hogyan kell megírni egy házi dolgozatot vagy szakdolgozatot. Az ismerőseim között nagyon sokan vannak, akik végzős létükre azt sem tudják, a könyvtárban hogyan kell megkeresni egy könyvet” - mondja Szabó Judit, negyedéves tanárszakos hallgató, aki néhány hónapja kezdett el dolgozni saját szakdolgozatán. „Szerintem a konzulensek is túl vannak terhelve, egy-egy tanárra akár tíz-húsz végzős is jut, ezért nem tudnak túl sokat segíteni” - teszi hozzá.

A másik út - használt szakdolgozatok
„Szakdolgozat eladó. 2004-ben írtam, külgazdasági szak, export-import szakirányra. Téma: egy kft. import tevékenységének bemutatása. 56 oldal, csak az adatokat kell frissíteni. CD-re kiírom, és pufi borítékban küldöm. Ár: 20 000 Ft”. Nemcsak a bérírók próbálnak pénzt csinálni szaktudásukból – a hirdetési oldalakon pár éve megírt és leosztályozott szakdolgozatokat is kínálnak anyagilag megszorult diplomások. Ez olcsóbb megoldás, mint a bérírás, egy-egy second hand diplomamunka általában húsz-harmincezer forintba kerül.

A béríró István a megbízókat három csoportba sorolja. Úgy gondolja, a legtöbben időhiány miatt bízzák másra az írást, de van, aki lustaságból jelentkezik a hirdetésre, és olyanok is vannak, akik egyszerűen képtelenek megírni egy ekkora dolgozatot. „A legtöbb kuncsaftom másoddiplomás képzésen vesz részt, munka és család mellett jár iskolába, és tényleg nincs ideje megírni egy ötven-hatvanoldalas anyagot” - mondja. Hozzáteszi, olyannal is találkozott már, aki kettesre-hármasra elvégezte az egyetem öt évét, de egy mondatot sem bírt leírni. A béríró tapasztalatait a dékánhelyettes Gerner Zsuzsanna is alátámasztja: „Sajnos még mindig igaz az, hogy aki bekerül egy egyetemre, az nagy valószínűséggel bent is marad. Még akkor is, ha szellemi képességei alapján nem ide való. Egy ilyen hallgató nem biztos, hogy képes megírni egy komoly tudományos munkát”.