Idén tavasszal végeznek az első oktatási és nevelési asszisztensek – a bolognai rendszerrel együtt, három éve létrehozott képzést közel százan végezték el, de szinte semmi esélyük nincs az elhelyezkedésre. Az iskolák egyetértenek: ezek a szakemberek sok oktatási problémát megoldhatnának, de nincs pénz a bérükre.

„El vagyok keseredve, mert alig van esélyem arra, hogy a diplomámmal állást találjak. Pedig három év alatt olyan tudást szerzünk meg az egyetemen, amelyre komoly szükség lenne az oktatási intézményekben. Ennek ellenére most úgy tűnik, hiába van naprakész és használható tudásunk például tananyagfejlesztésből, ifjúságvédelemről, hiába tudjuk kezelni az összes digitális eszközt, hiába tudnánk hatékonyan segíteni a tanárok munkáját, állás nélkül maradunk” - mondja Drahos Andrea, az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógia szakos hallgatója.

Nem találnak állást a végzős hallgatók

Közel száz pedagógia alapszakos hallgató végez idén tavasszal országszerte. Ők azok, akik már a bolognai rendszerben kezdték meg tanulmányaikat, ezért három év után alapfokú, bachelor diplomát és egy újfajta végzettséget szereznek – aki nem tud vagy nem akar mesterképzésben továbbtanulni, oktatási vagy nevelési asszisztensként dolgozhat. Azaz dolgozhatna. Azt ugyanis egyelőre sem a hallgatók, sem az egyetemi oktatók nem tudják, hol lehet majd elhelyezkedni ezzel a végzettséggel.

Mire elég az új végzettség?

„Ez egy teljesen új szakma, amelyet a munkaadók egyelőre sajnos egyáltalán nem ismernek. Ezek a hallgatók nem tanárok lesznek, hanem az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli oktatási és nevelési feladatok szervezését támogathatnák. Hatékonyan segíthetnék a tanárok munkáját, mert járatosak a kompetencia alapú képzésben, részt tudnak venni a diákok személyiségfejlesztésében, a pedagógiai problémák kezelésében és elemzésében” - mondja Trencsényi László, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának tanszékvezető docense, a program szervezője.

A hároméves képzés során a hallgatók pszichológiai és pedagógiai előadásokat hallgatnak, többek között tanulnak ifjúságvédelmet, nevelésszociológiát, tananyagfejlesztést, elsajátítják az új, digitális taneszközök használatát és a konfliktuskezelési technikákat is. „Széles körű, jól használható tudással rendelkeznek a végzőseink, most mégis mélyen hallgat róluk a képzést kitaláló oktatási minisztérium. Valószínűleg azért, mert nem tudnak állást ígérni az egyre inkább kétségbeesett hallgatóknak” - teszi hozzá a tanszékvezető.

Nincs pénz oktatási és nevelési asszisztensekre

Pedig égető szükség lenne oktatási és nevelési asszisztensekre – állítják egybehangzóan az [origo]-nak nyilatkozó iskolaigazgatók és pedagógusok. „Ha a tanárok mellett lennének olyan szakemberek, akiknek a feladata nem az oktatás, hanem a tanulókkal való órán kívüli foglalkozás lenne, az nagyon sok iskolai problémát megoldana, például az egyik legsürgetőbbet, a diákok közötti erőszakot” - mondja Véghelyi Tamásné, a budapesti Kastélydomb Általános Iskola igazgatója.

„Két-három oktatási vagy nevelési asszisztenssel a jelenleg megoldhatatlannak tűnő helyzeteket is jól lehetne kezelni. Ha most egy diák zavarja az órát, a tanár nem küldheti ki, de nem is tud vele külön foglalkozni, mert akkor a többi húsz-harminc gyerek nem halad a tanulással. Ha ilyenkor lehetne hívni egy nevelési asszisztenst, aki kivinné a renitens diákot az óráról, az jó megoldás lenne. Elbeszélgetne vele, megpróbálná kideríteni, miért feszült, mi bántja, kire dühös, adott esetben a szülőkkel is felvenné a kapcsolatot. Így nemcsak az osztály és a tanár munkáját könnyítenénk meg, de talán ritkább lenne az iskolán belüli erőszak is” - teszi hozzá az igazgató, akinek a véleményével Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke is egyetért. „A tanároknak jelenleg semmilyen segítségük nincs, pedig egyre több feladatot bíznak rájuk. Kellene plusz munkaerő a szabadidős programok megszervezéséhez, az adminisztrációs feladatok elvégzéséhez. És ami a legfontosabb, szükség lenne szakemberekre, akik megteremtik és fenntartják a szülők és az iskola közötti kapcsolatot. Nagyon sok oktatási problémának ugyanis pont az az oka, hogy a szülő egyszerűen nem hajlandó bemenni az iskolába, és beszélni a tanárokkal” - mondja a szakszervezeti vezető.

Szükség lenne asszisztensekre, de pénz nincs rájuk

Minderre azonban egyelőre nincs pénz. A közoktatási törvény nem kötelezi arra az iskolákat, hogy pedagógiai asszisztenseket is alkalmazzanak, de az [origo]-nak nyilatkozó intézményvezetők szerint az iskolafenntartók többsége nem is tudná kifizetni a bérüket. „Hiába lenne szükségünk két-három ilyen szakemberre, már nem is kérjük az önkormányzatot, hogy teremtsen erre lehetőséget, hiszen egyszerűen nem tud több pénzt fordítani az oktatásra. Ha a minisztérium létrehozott egy ilyen képzést és végzettséget, akkor adjon anyagi segítséget az iskoláknak ahhoz, hogy fel is tudjanak venni pedagógiai asszisztenseket. Különben ezek a frissen végzett szakemberek az utcára kerülnek” - mondja az iskolaigazgató Véghelyi Tamásné.

Túlélési stratégiák: ha munka nincs, az egyetemen maradnak

Az elkeserítő elhelyezkedési esélyek miatt a pedagógia szakos hallgatók többsége elhúzná egyetemi tanulmányait. Az ELTE-n ötven hallgatóból mindössze tizenhárman jelentkeztek záróvizsgára – sokan két-három tantárgyat hagytak a következő félévre, és a szakdolgozatukat sem írták meg, ezzel a két „trükkel” ugyanis legalább egy félévig az egyetemen maradhatnak. Aki idén tavasszal lediplomázik, az is beadta a jelentkezését egy második alapszakra vagy mesterképzésre. „Sajnos nem mindegyiküknek sikerül majd, a mesterképzésre ugyanis nehéz bejutni, szigorúak a keretszámok. Ráadásul anyagi okok miatt a tervezett öt közül csak két szakirányt tudunk indítani, így nem biztos, hogy mindenki azt tudja majd tanulni, amit eredetileg szeretett volna” - magyarázza Trencsényi László. Az [origo]-nak nyilatkozó hallgatók szerint azok, akik nem tudnak tovább maradni az egyetemen, csak a multicégekben bízhatnak. Ezek a cégek - időnként – keresnek egy-két fő webes tananyagfejlesztőt.