A halállal Kínában bizony nem játszadoznak – amennyiben lehet, még a négyes számot is elkerülik az ország lakói, mivel annak hangalakja nagyon hasonlít a halál szóéra. Ennek ellenére több, mint ötezer diplomás árasztotta el azt az állásbörzét, amelyet a sanghaji temetési vállalkozók tartottak.

Kínában 6,1 millió fiatal diplomás kényszerül arra, hogy képzettségétől eltérő, kissé meglepő területeken helyezkedjen el. A romló gazdasági helyzetben ugyanis bármilyen állás csábítónak tűnik – még a temetkezési vállalkozói és a nyilvános vécé felügyelői is.

„Kínában sok helyen még mindig tabunak számít ez a szakma” – mondja Cao Baofu, akinek szülei hevesen ellenezték egy évtizeddel ezelőtt, hogy fiúk egy temetkezési vállalkozásnál helyezkedjen el. „Kissé meglepett, amikor négyszáz jelentkezési lapot kaptunk idén. Soha korábban ennyi diplomás nem szeretett volna nálunk dolgozni.”

És ahogy Cao sem tudja majd felvenni a négyszáz jelentkezőt, úgy nem tudja Kína gazdasága felszívni a sok millió diplomást. Rajtuk kívül ráadásul bevándorló munkások milliói vannak munka nélkül. A kormány arra számít, hogy az emberek előbb-utóbb elkezdenek ismét vásárolni, és így stabilizálódik majd a gazdaság, és arra kéri a frissen diplomázottakat, hogy nem legyenek válogatósak, amikor munkahelykeresésre kerül a sor.

Wen Jiabao, Kína miniszterelnöke rögvest azt ajánlotta a diplomás álláskeresőknek, hogy ha vidéken vállalnak munkát, akkor egy pár év múltán bármilyen mesterképzésre bekerülhetnek, vagy könnyebben kapnak majd letelepedési engedélyt valamelyik nagyvárosban. A kínai vezetőségnek természetesen minden szempontból érdekében áll megoldani az álláskereső tömegek problémáját – amennyiben nem teszik, félő, hogy sztrájksorozat kezdődik, melynek során a diplomával rendelkezők, és a kétkezi munkások saját mozgalmat alakítanak majd.

Munkagyár

A tavalyi év második felétől fogva Peking számos módon igyekszik tehát munkahelyek létrehozására biztatni az ország vállalatait, a munkaügyi minisztérium pedig azt ígérte, hogy a diplomások nyolcvan százaléka számára biztosítja majd az elhelyezkedést. 

És valóban: munkahelyek akadnak is. Egy dél-kínai levendulatermesztő városban például sokáig keresték a két „Levendula Angyalt”, a város arcait. Nanjingban egy nyilvános vécé – mely ’Az Illat” márkanéven igyekszik elnyerni látogatói bizalmát – csupán „gyönyörű hölgyeket” keres, akik mesterfokozattal, vagy még annál is rangosabb diplomával rendelkeznek. Amikor Szocsu városában ötvennyolc illemhelyhez kerestek fenntartókat, 780-an jelentkeztek – köztük negyven diplomás.

„Könnyebb ma diplomásokat felvenni” – mondja Song Rui is, a Szecsuán Nővérek elnevezésű dadaszolgálat vezetője. Egyik alkalmazottja, Csao Guangszu háztartástant tanult a főiskolán, és dadaként dolgozott az elmúlt két nyár során – mindennek azonban ára van: a fiút folyamatosan cukkolják barátai. „Hogyan végezhet egy férfi női munkát? – kérdezik tőlem. Nem értik, hogy a nyugati országokban ez teljesen bevett dolog” – meséli Csao.

A fiú most az új dolgozók felvételéért felelős a Szecsuán Nővéreknél – idén nyáron ezer főiskolai hallgatót kíván alkalmazni.  „A szüleimnek először nagyon nem tetszett a pályaválasztásom, de már ők is látják az eredményét. Úgy gondolom, hogy fényes jövő elé néz a házvezetés, gyermekellátás és az ehhez hasonló szolgáltatások ipara Kínában.”

Han Bing (22) marketingből diplomázott egy pekingi főiskolán. Június óta tíz állásbörzén vett részt és tíz interjúra ment el – sehonnan nem kapott ajánlatot, mára felhagyott a reménnyel, hogy szakmájában tud majd elhelyezkedni. „Ha nem találok valamilyen megfelelő sales-es munkát, meggondolom, hogy ne vállaljak-e munkát egy temetkezési vállalkozónál” – mondja Han, de gyorsan hozzáteszi: ha így is történik, soha nem mondja el szüleinek, hol dolgozik.