pantoflue 2011-04-17 16:29:22

Hahó, itt egy újabb magyartanár. Szeretnék előttetek egy nagyon-nagyon szakmai érvet is felvillantani: a kötelező olvasmány az, ami elég példányban rendelkezésre áll. E komoly szempontnak a Harry Potter még megfelel, de a többi!!! Így is azzal jön (és jöhet) a diák, hogy neki nincs meg. Kényszeríthetem, hogy vegye meg, legyen számítógépe, hogy a mekről letöltse? Így aztán az otthoni polcon porosodó jó öreg Móricz, Gárdonyi jön. És tanári segítséggel meg is nyílik, még mindig. De eltekintve a cinizmustól, én is azt gondolom, vegyíteni kellene a kétféle irodalmat. De hibáznánk, ha csak a populáris kultúra lenne a tananyag.

Erika 2009-08-13 21:10:24

Hiába, öregszem! Én annak idején bizony megsirattam Baradlay Jenő búcsúleveleit és Móra Márton "utolsó öltését". Nagy élvezettel végigolvastam és izgultam a Harry Potter könyveket is, de mert az egész történet egy "virtuális" világban játszódik, és én csak egy "Mugli" vagyok - a varázslóiskola tanulóival nem tudtam úgy azonosulni, mint a letűnt idők "egyszer volt, hol nem volt" embereivel.

MarsUltor 2009-08-12 10:24:12

Erika! Ez valóban mind igaz, de nekem például az volt a véleményem, hogy bár az értékek ugyanazok, és a humor is jelen van, maga a történet sehogy sem kapcsolódik hozzám. Mert ugye hatodik osztályban nem gondolom, hogy akárki tud azonosulni Jenő önfeláldozásával. A Kincskereső kisködmön már legalább egy gyerekről szól, de annyira régen játszódik, hogy a gyerek nem érzi a kapcsolatot Gergővel se igazán. És ugye az sem árt egy könyvnek, ha folyamatos, pörgő akciódús története van, ebben pedig a HP magasan felülmúlja a példaként hozott másik kettőt...

Erika 2009-08-11 16:43:02

Amit nem értek: ha valaki képes átérezni Harry Potter árvaságát, fájdalmát, értékelni tudja küzdelmeit, törekvéseit stb., azt hogy hagyhatja hidegen a Kincskereső kisködmön Gergőjének szomorúsága, vagy Baradlay Jenő önfeláldozó magatartása?? A Harry Potter történetek üzenete ugyanaz, mint a klasszikus regényeké: a emberi, jellembeli értékeket magasan a pénzközpontú, technokrata, lélektelen világ fölé emeli! És a humor sem idegen sem a Kincskereső Malvinkájától, sem a Kőszívű ember Baradlay Richárdjától. Akkor miért ez a merev elutasítás a "régiekkel" szemben?

anonyma 2009-08-04 11:16:24

KEDVES MARSULTOR! A lovon mindig középen kell ülni,mert különben baj lehet....... Régi klasszikust is, meg modernet is...Kellő arányban. Azt ugyanis, hogy érdemes-e olvasni valakit, azt mindig a kellő távolság, az utókor dönti el.. ABBAN VISZONT EGYETÉRTEK, HOGY VANNAK A MAIAKNÁL EMÉSZTHETŐBB RÉGI MŰVEK IS, PL.: HUMOROSAK. Nagyon sok a traagikus hangvételű mű a kötelezők között,tulajdonképpen ezért nem szeretik a gyerekek. Lehetne jobban válogatni... Imádják viszont a humort, művekben, tanári egyéniségben egyaránt.. Erre van szükség, ez a dolog megoldása.......

anonyma 2009-08-04 11:07:47

Tessenek megmondani, MIT NEM UNNAK EZEK AZ ELKÉNYEZTETETT, SZÁMUKRA IS TRAGIKUS ÉLETVITELLEL RENDELKEZŐ GYEREKEK?? Még az életüket is, mert nem tanulták meg otthon - tisztelet a sok kivételnek -, hogy az élet "nem habostorta", és azt is meg kell csinálni, amit éppen nem szeretünk... Nevelési kérdés. A problémákat, nehézségeket le kell tudni győzni az ÉLET-ben is. Hát mert mindig alkalmazkodunk az ő igényeikhez, engedményeket teszünk, nem pedig ERŐS AKARATÚ EMBEREKET nevelünk, azért van ennyi nyámnyila férfi ma az orszásgban, akik anyu nélkül lépni sem tudnak, apu meg leggyakrabban nincs is a közelben... Szóval KEZDJÜK MÁR EGYENSÚLYBA HOZNI A DIÁKJOGOKAT ÉS DIÁKKÖTELESSÉGEKET...., MERET NAGY BAJ LESZ ITT 20 ÉV MÚLVA.... Az utcán fog fenteregni a fél ország a tehetetlenségtől.... Már bocsánat, de 35 év ped.-i munka után fogalmazok ilyen határozottan... Lejtőn, a szakadék szélén a pedagógia.........

maffia-v 2009-07-27 10:33:15

Ez megy már több éve, népbutítás. Megváltozik az érettségi rendszer, felsőoktatási rendszer, és most szegény gyereknek hadd ne kelljen már olvasnia. REMEK! 100 év múlva már senki sem tud majd írni, olvasni, számolni.

MarsUltor 2009-07-27 10:06:02

Kedves Mindenki! Azt már sokan írták, hogy mennire egyetértenek a reformok szükségességével. Ezekre nem is reflektálnék, hiszen teljesen igazuk van. Azonban vannak néhányan, akiknek a hozzászólásaikra szeretnék reagálni. Erika írta, hogy szerinte mi lenne az irodalmi nevelés célja. Vele teljesen egyet kell értenem, hiszen valóban fontos lenne, hogy a maitól eltérő nyelvezetű, rég(ebb)i korokban játszódó történetekből is az érték(ek)et / értékes részeket ki tudják szűrni, DE biztos, hogy ezt automatikusan éles bevetéssel kell kezdeni? Csak a "klasszikusokban" olvashatunk ezekről az értékekről? Szerintem nem. Olyan írók ma is vannak, akiknek a könyvei értékeket közvetítenek. Az Erika hozzászólásában elített értékek például úgy gondolom, pontosan azt a kiemelt helyet foglalják el Peter Freund Laura- sorozatában is, amelyekre a hozzászólás szerzője gondolt. Éppen ezért úgy vélem, nem szükséges sokak számára logikailag érthetetlen kontextusban (pl. ókori gondolkodásmód) tálalni azt, amit szeretnénk ha elsajátítanának. Nem sokkal jobban kéne, hogy hasson rájuk egy velük egykorú gyerek története, mint valaki akárkié, aki nem elég, hogy valószínűleg (szintén) nem létezett, de olyan célokért küzd egy olyan világban (pl. Iliász, Antigoné), ami nem érdekfeszítő számukra? Persze biztosan lesz nagyon sok ember, akinek ez sem fog tetszeni, de mivel a gyerekek akkor is nagy arányban kortárs, velük egykorú szereplőkről szóló könyveket olvasn(án)ak szívesen - már ha olvasnak egyáltalán -, minden bizonnyal nagyobb sikert lehetne elérni a tanároknak is a kötelező olvasmányok terén a hasonló, modernebb könyvekkel. És persze nem mellesleg, ha már iskolában megismerték a fent említett értékeket, és megszerették (remélhetőleg) az olvasást, mivel egy "klasszikus" csak "klasszikus", előbb-utóbb valószínűleg azokat is kézbe veszik, vagy ha nem, az irodalmi nevelés már akkor is nagyobb sikert ért el, mint így, a mostani rendszerrel... aneszt és musu írásaiban részben az irodalom tanítás fontosságáról volt szó. Itt majdnem teljesen aneszttel értek egyet: Mert mi is az irodalomoktatás (ma és nagyrészben)? Volt egyszer valamikor egy ember, aki írt valamit, mert gondolt valamit. Azután valahány évvel később néhány nagyon okosnak titulált ember utólag kitalálta, hogy ő mit gondolt, és miért ezt írta. Ma pedig ez Hétszentség és Szentírás, így kell mindenkinek tudnia. Mi ez, ha nem értelmetlenség? Ha már egyszer a mostani (szvsz elavult) kötelezőket kell olvasni, miért akarják még azt is megmondani, hogy hogyan értsük a sorokat, amelyek elénk vannak téve? Az irodalomóra miért nem állhatna abból, hogy a tanár a diákjait egyenrangú felekként kezelve beszél, adj' Isten VITATKOZIK (mert ugye eredetileg a vita sem az eszetlen üvöltözést jelenti) az értelmezésekről? Más kérdés persze, hogy ehhez szükséges egyfajta érettség, kulturáltság a diákok részéről (meg persze az is, hogy olvassanak egyáltalán), de azután ennek a filozófia-irodalom órának működnie kéne, hiszen túl fiatal (negyedik-ötödikes) gyerekekkel még úgyse a művek értelmezéséről van szó... De mivel ez még bőven csak álom, mai formájában tényleg feleslegesnek tartom az irodalomórának nevezett népbutítást. És ezért tartom alapvetően logikátlannak a "humán beállítottságú" embereket, hiszen akik ehhez mosolyogva asszisztálnak, azoknak vajon hol vannak a saját gondolataik??? A másik kérdés a nyelvtan. Véleményem szerint ma már a helyesen írás képességének értéke is erősen vitatható a mai helyesírás- ellenőrzővel ellátott szövegszerkesztők, és a kézzel írás eltűnése miatt... Végezetül még néhány megjegyzés: Az, hogy van néhány kötelező, meg egy nagy lista az ajánlott könyvekből, csak látszatmegoldás. A kötelező kötelező, az ajánlottal meg úgyse foglalkozik a tanár; tehát ha valaki olvas magától, akkor annak nem lesz jobb azzal, hogy írnak egy csomó ajánlást, mert ő úgyis tudja, hogy mit akar olvasni, és ez valószínűleg nem fedi majd a kötelezőket. Az otthoni példa valóban fontos lenne, de nem ez a legfontosabb, hanem inkább az, hogy valóban ciki olvasni és tanulni. Ezen pedig a mai kötelezők erőszakosabb tanítása nem fog változtatni. Ha azt akarják, hogy a gyerek (meg)szeressen olvasni, ne olyan könyveket adjanak elé, és végképp ne már alsó tagozat után közvetlenül, amit szíve szerint le se venne a polcról. Én már viszonylag kiskorom óta tudok olvasni, alsóban is elboldogultam már egy-egy rövidebb (100-200 old.) regénnyel, de a kötelezőket szívem szerint soha az életben el nem olvasnám. És leginkább azért nem is olvastam el őket, mert mindig volt más könyvem, ami ezerszer izgalmasabb és jobb volt (nagyon pédajelleggel: Harry Potter-, Alex Rider-, Laura-sorozatok; Nógrádi Gábor, Dan Brown, Bosnyák Viktória, Julia Brückner könyvei, az Aramanth titka-trilógia, és a talán csak felnőtteknek ismerős "Delfin könyvek"), mint amit el kellett volna olvasni. Persze főleg ezeknél a könyveknél kijön, hogy a fiúk és a lányok mást olvasnának szívesen, de erre is megoldás lehetne az, amit a magyartanárunk csinált valamikor alsóban: két kötelező volt Az élet játéka és a Jelky András kalandjai. Persze előbbit a fiúk, utóbbit a lányok díjazták kevésbé, de összességében mindenkinek volt nagyjából kedvére való... Üdvözlettel: Laci

cetlizi 2009-07-24 17:15:45

Olvasni kell, kötelezőt, ajánlottat. Imádok olvasni, kisiskolás koromtól könyvvel a kezemben létezem, a kötelezőket is olvastam.Mindet. Jövőre érettségizek, az egyetemtől meg nem is félek, ha sokat kell olvasni akkor én ott jó leszek. Nem kell sznobnak lenni, haladni kell a korral. A rossz példát úgy sem az iskolában látják a gyerekek, hanem otthon. Mindig könyvet kérek ajándékba, karácsony,szülinap, de van olyan ismerősöm akinek egyáltalán nincs könyve. A probléma a csőlátó szülőkben van, akik ahelyett hogy olvasnának, mesekönyveket adnának gyerekeik kezébe, számítógépet,DVD-ket vesznek nekik. Nem a kötelezőkön kell változtatni, hanem a társadalom felfogásán.Mert akárhogy is, olvasni nem ciki!

alfa 2009-07-23 22:13:15

Mint több mint 20 éve végzett, magyar szakos középiskolai tanár, és igencsak elkeseredett vagyok. Nem az a gond, hogy a gyerek (tanuló, hallgató) szeret-e vagy sem olvasni... hanem az, hogy ha nem érti a szöveget, amit az újságban, a képernyőn vagy a fizikapéldában lát, akkor megoldani sem tudja a kapott feladatot. Márpedig a szövegértés alapja a (gazdag) szókincs, ami ma már egyszerűen hiánycikk! Azért sem akarnak olvasni "ezek a mai fiatalok", mert folyamatos a kudarcélményük. Egyszerűen nem ismerik a szavak jelentését! Persze, itt lehet hibáztatni az sms-től kezdve a chat-ig mindent. Ám ha nem tudja magát kifejezni, akkor a célját sem látja annak, hogy megszólaljon/tollat ragadjon/billentyűzethez üljön. És akkor hogyan fogja tudtunkra adni a mondani(?)valóját?! Már ha egyáltalán van neki...

ulpiuseva 2009-07-22 14:39:58

"Az irodalmi nevelés célja, (bár ez csupán egy laikus véleménye) hogy a gyerekeknek legyen türelme végigolvasni egy több száz oldalas regényt, képes legyen annak értelmezésére és a régmúltban játszódó, "elavult" történet mondanivalóját legyen képes saját világában, a megváltozott viszonyok ellenére értelmezni." Igen, nagyon jól fogalmazott, a CÉLJA ez lenne, de ahhoz, hogy a célt elérjük, fel kell kelteni a diák érdeklődését, hozzá közel álló műveken kell bemutatnunk azokat a dolgokat - legyen szó értékekről vagy egyszerűen csak irodalmi fogalmakról, esztétikai törvényszerűségekről -, amiket majd később "keményebb" terepen is fel kell ismerniük. A borkóstolást sem egyből a legtestesebb cabernet-vel kezdjük, hanem mondjuk egy könnyű fehérborral, friss roséval. Miért ne lehetne Harry Potteren bemutatni a történetszövés sajátosságait? Miért ne lehetne népszerű, kortárs szerzők művein gyakorolni a szövegértést? Akinek az első élmény az olvasással kapcsolatban Jókai, azt meg is értem, hogy elmegy a kedve a további kísérletezéstől. Mert nem mindenki olyan szerencsés ám, hogy otthon azt a mintát lája, hogy apu-anyu lefekvés előtt, vagy nyaralás alatt olvas. Már egy ideje nem vagyok gimnazista, sőt, lassan diplomázni fogok, de az egyetemen sem sikerült megértenem azt a fajta kultúrsznobizmus, ami feltételezi, hogy mindenki Dosztojeszvkij lógott az orra alatt, amikor megszületett. Aztán persze, hogy tanárként is nagy meglepetések érik őket. Én - állítólag - négy évesen már olvastam, arra világosan emlékszem, hogy az általánost végigunatkoztam. De nem azért, mert Kincskeresőt adtak a kezembe már három évesen a szüleim, hanem mert otthon azt a pédát láttam, hogy a szabad időt olvasással töltjük, így mi sem volt természetesebb számomra, mint hogy a mesekönyvek után szüleim kedvelt olvasmányai kerüljenek sorra. És ezek sokszor ponyvák - Claire Kenneth, Rejtő, Vavyan Fable, bármi jöhetett - voltak. De talán pont ezért szerettem meg az olvasást, és így az irodalmat, és sorra került Defoe, Shakespeare, Tolsztoj, Marquez, Nabokov... Ma pedig olyan könyveket is élvezettel olvasok, amitől az egyetemi csoporttársaim a "falnak mennek", sőt, a nehezebb filozófiai szövegek értelmezésével is nagyon jól boldogulok. Mindebből azt akartam kihozni, hogy a legnagyobb marhaság azt állítani, hogy a "népszerű" irodalom hatására majd kevesebb klasszikust fognak olvasni. Szerintem a folyamat pont fordított, ráadásul jobban meg tudják ítélni egy-egy irodalmi mű értékét, hisz szélesebb skálát ölelnek fel az ismereteik. Bár lehet, hogy így a végén még rájönnek, hogy sok klasszikust megszokásból tartunk nagyra és okatatunk még mindig. Vagy a magyartanároknak nehezükre esne egy kicsit rugalmasnak lenniük? Végül is csak olvasniuk kellene.

Firpo 2009-07-22 12:54:10

Teljesen jogos a cikk megállapítása. Sajnos már sokkal régebben változtatni kellett volna a kötelezők körén. Ugyanis a jelenlegi helyzettel nem az olvasás megszerettetését érik el, hanem éppen ellenkezőleg, az utálatát. Tudomásul kell venni, hogy ma már más korban élünk, mint évtizedekkel korábban. Az olvasás már sosem lesz olyan népszerű, mint egykoron a TV és internet előtti időkben, így nagyon nem mindegy milyen művekkel keltik fel iránta az érdeklődést. Jól emlékszem, hogy 10 évesen a Kincsekereső kisködmön engem jól elriasztott. Egyáltalán nem értettem az egészet, és az olvasónaplót is csak anyukám segítségével sikerült megírni. Legjobb kötelező számomra a Pál utcai fiúk volt, azt annyira szerettem, hogy többször is elolvastam. Az Egri csillagokkal sem volt különösebb gond, még ha hosszú is volt, de kultusza volt. Igaz már nem általános iskolai, de ami a kötelezők közül egész életemben legjobban mellbevágott az Homérosztól az Odüsszeia volt. Épphogy betöltöttem a 14. évemet és egyből gimiben azzal indítani, csak mert kronológiailag úgy következett. Azt talán inkább érettségi előttre kellene hagyni. Szóval ésszel kellene változtatni, mert így csak siránkozni lehet, hogy teljesen kimegy az olvasás a divatból.

Szilvia 2009-07-22 12:15:06

Egyetértek domkával. Szerintem azért kell irodalmat tanulni, és olvasni, hogy ne legyünk bunkók. Elhiszem, hogy más a matematikát tartja fontosnak, de az irodalom által számos készségre teszünk szert. Olvasni pedig a szókincs miatt is fontos. A diákok épp azért nem értik ezeket a kötelező olvasmányokat, mert keveset olvasnak. Ha könnyítenek ezeken a követelményeken, még kevésbé fogják érteni azt, amit olvasnak. Nem könnyíteni kell, hanem komolyabban foglalkozni ezekkel a művekkel. Én sem úgy születtem, hogy a Szigeti veszedelmet olvastam, de nekiültem, és addig olvastam meg kérdeztem, amíg világos nem lett. Most is így kellene tanítani az iskolákban. Idegen nyelvet sem lehet irodalom nélkül tisztességesen elsajátítani. Ráadásul ha nem ismered alapvető szinten a saját nyelved felépítését és helyesírását, akkor az idegen nyelvet sem tudod elsajátítani. Ezért olyan fontos a nyelvtan, legalább alapvető szinten.

domka 2009-07-22 11:51:42

Hát én teljesen el vagyok képedve! Én igenis kiolvastam minden kötelezőt, kivéve egyet vagy kettőt. (Vörös és fekete, Anna Karenina) De a gimi után még ezeket is kiolvastam. És a mai (30 éves) fejemmel azt gondolom, hogy a könyvekkel egyáltalán nincs baj. Esetleg az lehet az egyik probléma, hogy a tanár nem kelti fel a diák érdeklődését. (A fősulin az egyik tanár úgy mesélt a Bibliáról és úgy elő tudta adni, hogy azonnal kedvet kaptam rá.) A másik probléma a szülői házban keresendő és abban, hogy ciki tanulni. Már most rosszul vagyok az oktatás romlása miatt. Hova tartanánk így, hogy a diák mondja meg, hogy mit akar olvasni? Híresek voltunk az oktatásunkról. Szerintetek érvényben van még? Lassan semmire nem lehetünk büszkék. Olvasni sem a kötelezők miatt nem tudnak a diákok, hanem mert otthon nem gyakorolnak velük a szülők, a munka miatt, vagy mert mással vannak elfoglalva. Meg lehet nézni a különböző hozzászólásoknál a helyesírást is. Lehet, hogy a kisebb korosztály nem mindig érti meg azonnal, amit olvas, de nem azért van az iskola és a szülő, hogy elmagyarázza? Nem így nő véletlenül az ismeret és lesz nagyobb befogadóképessége az agynak? Végül is akkor a matekban sincs szükség a logaritmusra, a sinus-ra, cosinus-ra, és egyéb ilyen nyalánkságokra, hiszen sokan nem értik és küzdenek velük...

musu 2009-07-22 07:56:38

Az irodalom ugyanolyan fontos, mint a többi tantárgy, valaki ebből él meg, valaki meg a matematikából, valaki humán beállítottságú és ezt szereti, valaki meg a reál tantárgyakat helyezi előnybe. Ilyen téren nem lehet általánosítani. Nálunk mindig az volt középiskolában is, hogy elmondták, mik lesznek a kötelező olvasmányok, és mellé még kaptunk egy jó hosszú listát ajánlott irodalomból, abból aztán mindenki választhatott magának valót. Ha valaki szeret olvasni, így is úgy is elolvassa, ha valaki pedig nem fogékony rá, akkor meg teljesen mindegy, hogy mik a kötelező olvasmányok. Több generáció is képes volt eddig is mind elolvasni ezeket a könyveket, és nem hiszem, hogy ártott volna nekik. Sajnos ma a gyerekek inkább ülnek a számítógép előtt, mint hogy egy könyvet olvasson, vagy akár kimenjen mozogni. Ezen a helyzeten nem hinném, hogy a kötelező olvasmányok módosított listája tudna változtatni.

aneszt 2009-07-22 07:21:09

miért kell ennyi magyar nyelv és irodalmat tanulni egy gyermeknek???? semmi racionális haszna sincs a kötelező olvasmányoknak, feleslegesen terheli a gyermekeket!!! én egyet sem olvastam el, esetleg megnéztem vhs-en, mégis szakorvos (aneszteziológus) lettem. szerintem kizárólag matematikát, számítástechnikát, fizikát, kémiát, gazdasági alapismereteket, angolt és minimális mennyiségű történelmet kell csak tanulnia a gyermekeknek.

Adam 2009-07-21 22:09:50

Elég szomorúan tapasztaltam, hogy az osztálytársaim többsége nem hogy nem olvasta el a könyveket, hanem azt állította róluk, hogy marhaság - és még cifrábbakat. A probléma alapvetően az, hogy hülyeségnek és cikinek tartják a könyvolvasást. Mivel ez már benne van a legfiatalabbakban is, még mielőtt ténylegesen is könyvet vennének a kezükbe, ezért a célnak annak kellene lennie az általános iskola első éveiben, hogy elkezdjenek olvasni - és itt most minden eszköz elfogadható, mert szent a cél. Felsőben szépen lassan kialakulhat az a képesség, hogy fel tudják fogni a nehezebb szövegeket. Üdvözölném pl. a Kis Herceget. Nyolcadikban, mondjuk. A középsikolában pedig elvárható, hogy szinte a legnehezbb könyveket is szint játszi könnyedséggel, havonta legalább egyet elolvasva és megértve falják. Ez persze rengeteg munkát kívánna a pedagógustól is: listát kell készítenie az "elfogadott" könyvekről, az olvasónaplókat pedig egyesével és figyelmesen kell javítania. Persze hosszú naplót sem szabad elvárni: Az Egri Csillagokról (Amit egyébként imádtam) tíz oldal bőven sok. Hozzáteszem, világéletemben szerettem olvasni. Amióta tudok olvasni, tehát tizenpár éve, megszámolhatatlanul sok könyvet elolvastam már.

PerverzBabi 2009-07-21 19:34:42

Az én történetem: 17 éves koromig csak két kötelezőt olvastam el (az első kettőt: kisködmön és pálutca). Pedig már gyerekként is szerettem olvasni, és soha nem mertem házi nélkül bemenni órára... Még azt sem lehet mondani, hogy nem voltam elég érett hozzájuk, mert olvastam durvábbat is akkoriban. Ebből annyit tudok levonni, hogy diákoknak kötelezően kellene olvasni, de azt, amit ők szeretnének (egy adott listából, természetesen). ggeneralnak is igaza van: olyan könyveket is fel lehetne adni, ami elég élvezetes egy fiatal számára is. Ha mondjuk nem is Harry Pottert javasolnék gimibe, de egy Huckleberry Finnen jót lehet nevetni. Még egy dolog: bár régen rengeteget olvastam (heti 2-3 könyv), amióta van net, nem nagyon sikerül egyen sem átrágni magam több hónap alatt.

machelo 2009-07-21 18:17:52

Nekünk másodikas korunkban elénk rakták a Kincskereső Kisködmönt, még olvasónaplót is kénytelenek voltunk fénymásolni hozzá. Abszolút nem fogtam fel a könyv tartalmát. Semmire sem emlékszem belőle, pedig azért minden könyv tartalmára nagyjából vissza tudok gondolni, amit eddig elolvastam. Nem állítom viszont, hogy mindenkinek a Harry Pottert kell olvasnia, mert bár én is imádom, de ne rontsuk el azzal az olvasás örömét, hogy magyar órán kelljen kitalálni, hogy itt most Harry pontosan mit érez. A gyereknek magának kell rájönnie a dolgokra, de ehhez az kell, hogy az életkorának és a fejlettségének megfelelő könyvet adjunk a kezébe. Gimnáziumba járok és egy két osztálytársam még olvasni sem tud rendesen, nem hogy kiolvasson egy hosszabb regényt. Jó lenne átgondolni, hogy mit etetünk meg a diákkal és főleg azt, hogy miért? Műveltség ide vagy oda, valószínűleg nem fogom többet elolvasni azokat a műveket életem során, amiket már megutáltattak velem az iskolában.

ggeneral 2009-07-21 15:43:53

Egyetértek a cikk álláspontjával, reformokra van szükség a kötelezők terén. Az emberek azért szeretnek olvasni, mert élvezik. Szórakozás, kikapcsolódás. Ami nem tetszik, azt nem olvassuk el. Már pedig Jókai nem fog tetszeni egy gimnazistának, mert unalmas, lassú és stbstb. A mai rohanó világban az akciódús, izgalmas, eseménydús történetek kötik le a fiatalokat. Na és ami a legfontosabb, hogy legyen olyan az alaptörténet, a felvezetés, hogy már az megfogja az olvasót. Hasonlítsuk már össze a Harry Potter sorozat és pl. a Goriot apó történetét. Utóbbiban egy külvárosi kerületben lévő panzióban él néhány életét már rég megunt tag, akik látszólag nem tudnak magukkal mit kezdeni, a diák fiatal, gazdag grófnők körül legyeskedik, Goriotnak megismerjük a halálunalmas (gabonakereskedő, van két lánya ennyi) élettörténetét, az egyik férfiról kiderül, hogy valami bűnöző, de az égvilágon semmi olyan nem történik, ami miatt izgulni kéne vagy valami. 100 oldal után dobtam el a könyvet gondolkodás nélkül. Ehhez képest a Harry Pottert nem tudtam letenni, minden könyvet 2-3 nap alatt olvastam el. Nyilván nem arról van szó, hogy dobjuk a kukába az összes kötelezőt, de valamilyen kompromisszumos megoldást kell találni erre, mert így valóban nem fognak a jövőben többet olvasni az emberek. Nekem minden egyes kötelező egyre jobban elveszi a kedvem az olvasástól, pedig én még azok közé tartozom, akik több kötelezőt olvasnak el, mint amennyit nem...Én egy kiemelkedő tanulmányi eredményekkel rendelkező, pesti gimnáziumba járok, és pontosan tudom, hogy az osztályomba járók jelentős része nem olvassa el a legtöbb kötelezőt. Persze az is nagyon jó, hogy a tanárok elvileg szabadon választhatják ki a kötelezőket, de amíg az érettségiben évről-évre visszaköszönnek a minden diák által utált "régi, klasszikus" kötelezők, addig a tanárnak sincs más választása. Remélem pár olvasót meggyőztem. Egy érettségi előtt álló gimnazista

Erika 2009-07-21 13:49:55

Az irodalmi nevelés célja, (bár ez csupán egy laikus véleménye) hogy a gyerekeknek legyen türelme végigolvasni egy több száz oldalas regényt, képes legyen annak értelmezésére és a régmúltban játszódó, "elavult" történet mondanivalóját legyen képes saját világában, a megváltozott viszonyok ellenére értelmezni. Ezeknek a regényeknek a hősei olyan emberi, etikai értékeket testesítenek meg, amelyekhez előbb-utóbb vissza kell térnünk, ha egy élhető világot szeretnénk utódjainkra hagyni. Olyan kompetenciákat kellene - olvasmányaikon keresztül is - kialakítani a fiatalokban, amelyekkel nem csupán a versengést és az öldöklő küzdelmet, hanem az alkalmazkodóképességet, áldozatkészséget és önzetlenséget is emberi értéknek, követendő példának tekinthetik.