Százezer és kétszázezer forint között mozog az augusztusi pótfelvételin meghirdetett szakok többségének féléves költségtérítése. Az összeg nagy terhet jelent a hallgatók és szüleik számára, ám aki ügyesen pályázik tanulmányi ösztöndíjakra, szociális és kutatói támogatásokra, részben vagy teljesen megszabadulhat a tandíj rémétől.

A debreceni egyetemisták még emlékezhetnek azokra az évekre, amikor a tandíj, a fénymásolási költségek vagy a bérlet kifizetésének egyik legkézenfekvőbb módja a konzervgyári munka volt. Azok, akik bevállalták az igencsak megerőltető diákmunkát, máig nem esznek borsókonzervet. Ők azonban még mindig jobban jártak, mint a nyomdába kiutalt jelentkezők, akik az első fájront után azt fontolgatták, hogy egy életre felhagynak az olvasással.

Manapság azonban nem csupán ezek a lehetőségek állnak a diákok előtt – bár kétségtelen, hogy diákmunkát vállalni nem feltétlenül rossz dolog. Ez alatt a tevékenység alatt ugyanis nem csak szórólap-osztogatásra és gyorséttermi felszolgálásra kell gondolnunk, hanem olyan munkahelyekre is, ahol tanulmányainknak megfelelő szakmai tapasztalatot szerezhetünk, civilizált környezetben. Ehhez persze sokszor kapcsolatok kellenek, és szinte mindig kitartás ahhoz, hogy az ember meglelje az aranyhalat a kissé zavaros vizű medencében. Ez azonban, szerencsére, nem az egyetlen lehetőség arra, hogy fedezzük a tanulmányainkkal járó kiadásokat. 

Hitel: kell, de senki nem szereti

Mindannyian fázunk a hitelek felvételétől, annál az egyszerű oknál fogva, hogy azt később vissza kell fizetni – be kell azonban látnunk, hogy a Diákhitel még a barátságosabbak közül való. Jelenleg legfeljebb tizenöttől ötvenezer forintos havi támogatást igényelhetünk, ráadásul a legmagasabb összeget csak és kizárólag azok vehetik igénybe, akik költségtérítéses képzésben vesznek részt.

A Diákhitel egy másik problémára is megoldást jelenthet. Sok intézmény csak azután igazolja költségtérítéses hallgatóinak jogviszonyát, miután megkapta a költségtérítés teljes összegét, ez pedig sok hallgatónak problémát jelenthet, például azoknak, akik az október 15-én megérkező Diákhitelig szeretnék kitolni a befizetés határidejét. Tavaly óta azonban a hitelszerződés bemutatásával valóban el lehet halasztani a befizetés határidejét az összeg kézhez kapásáig. Mindenképpen figyeljünk azonban arra, hogy ne havonta, hanem egy összegben kérvényezzük a pénzt!

A Diákhitel mellett szól az is, hogy míg itthon csupán egy pár éve kérhetünk támogatást tanulói jogviszonyunkra hivatkozva, a világ fejlettebb részén bizony ez bevett gyakorlat – másképpen a hallgatók legnagyobb része bizony nem tudná finanszírozni a (mindenki számára) borsos árú képzéseket.

A segítő kar

Nem kell azonban nagyon elkeserednie annak sem, aki gyógyíthatatlan hitelfóbiától szenved, vagy akinek az önfenntartáshoz van szüksége a Diákhitelre. Ők továbbra is számíthatnak az egyetemekre, a legtöbb kar ugyanis rendelkezik egy titokzatos kerettel, amelyből támogatni tudja a szociálisan rászoruló költségtérítéses hallgatókat – tájékoztatta az [origo]-t dr. Kristóf János, a Pannon Egyetem oktatási rektorhelyettese.

Ebből a forrásból már az első tanév során is lehet támogatást szerezni, de ha egy-két évet azért tudunk finanszírozni magunknak és közben létrehozzuk a megfelelő szakmai kapcsolatokat, egy idő után akár tudományos kutatómunkában való részvételünkért cserébe is elfeledkezhet a felsőoktatási intézmény a tandíjról. Egészen pontosan: az ilyen, más forrásból, egyéni kutatásra szánt pénzből származó ösztöndíjat egyenesen magának folyósítja az egyetem. Cserébe mi eldolgozgathatunk a laborban vagy porosodhatunk az egyetem könyvtárának egy soha nem látogatott részében.

Átsorozó: van esély az állami finanszírozásra

Pontosan egy éve, 2008 szeptemberétől szembesülhettek a tanulmányaikat 2007-ben elkezdők az egyik izgalmas oktatásügyi határozattal. Voltak, akik kétségbeesve rohantak tanulmányi osztálytól rektorhelyettesig, míg mások életük legszebb napjait köszönhetik a határozatnak. Egy éve ugyanis a költségtérítéses hallgatók, amennyiben tanulmányi eredményeik kiemelkedők, átsorolhatóak állami finanszírozású státuszba – ez azonban azzal jár, hogy a rosszul teljesítő államiak átveszik a helyüket a fizetősök körében.

A szabályozás csupán azokra vonatkozik, akik 2007-ben vagy után kezdték meg tanulmányaikat, és természetesen azt jelenti, hogy ha most fel is veszik a pótfelvételizőt valahová, legalább egy félévet ki kell fizetnie, és alaposan végig kell tanulnia ahhoz, hogy bekerülhessen a legjobbak (és így az állami finanszírozásúak) közé.

Mindazok tehát, akik eddig kétkedve, félve, vagy csendes feladással böngészték a pótfelvételi listákat, ne keseredjenek el. A Diákhitelt elég lesz akkor visszafizetni, amikor már dolgozunk, a kutatómunka kellemesebb, mint otthon ülni és azon keseregni, hogy soha nem lesz diplománk – tanulni pedig (az átsorolás érdekében) akkor is kell, ha állami finanszírozású képzésbe vették fel az embert. Pótfelvételizők, hajrá!