Akár negyvenhat fős osztályokat is indíthatnak jövő szeptembertől a középiskolák, a közoktatási törvény múlt héten elfogadott módosítása ugyanis lehetővé teszi, hogy a maximális létszámot harminc százalékkal túllépjék az intézmények. A pedagógusok nemcsak itthon, hanem más országokban is tiltakoznak a túl nagy osztályok ellen.

Harminchárom fős csoportok az óvodában, harmincnégy és harminckilenc fős osztályok az általános iskola alsó és felső tagozatában, és negyvenhat fős tanulócsoportok a középiskolákban – akár ilyen létszámú osztályok is indulhatnak jövő szeptemberben a hazai oktatási és nevelési intézményekben. A közoktatási törvény múlt héten elfogadott módosítása ugyanis lehetővé teszi az iskolafenntartók számára, hogy összesen harminc százalékkal túllépjék a jogszabály által meghatározott maximális létszámot.

Az iskolák eddig is kérvényezhették, hogy a jelenlegi maximális létszámnál – amely az alsó tagozatban huszonhat, felső tagozatban harminc, középiskolákban pedig harmincöt fő – húsz százalékkal több diákot vehessenek fel egy osztályba. Ezt azonban csak akkor tehették meg, ha évfolyamonként legfeljebb két tanulócsoporttal rendelkeztek, vagy ha új tanulók átvétele, átvétele indokolta kérésüket. A következő tanévtől azonban további tíz százalékkal akkor is növelhetik a tanulók számát, ha a döntést csupán „oktatásszervezési okok” indokolják – és ha az iskolaszék, a szülői szervezet, valamint a diákönkormányzat ebbe beleegyezik.

Tiltakoznak a pedagógusok

A törvénymódosítás ellen azonnal tiltakozni kezdtek a pedagógus szervezetek. Kerpen Gábor, a Pedagógus Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint ilyen magas osztálylétszámok mellett ugyanis lehetetlenné válik az integrált oktatás. „Harminc-negyven másik tanuló mellett nem jut elég idő a lassabban haladó diákokra, pedig az oktatáspolitikusok – állításuk szerint – kiemelt feladatnak tekintik az integrált nevelést és oktatást” – mondja a szakszervezeti vezető, aki úgy véli, más országokhoz hasonlóan itthon is külön kellene szabályozni azoknak az osztályoknak a létszámát, amelyekben hátrányos helyzetű diákok tanulnak. „Hiába vezették be a nem szakrendszerű oktatást az általános iskola ötödik és hatodik osztályában a tanulók képességeinek, kompetenciájának fejlesztése céljából, ha a gyerekeknek másik harmincnyolc diák mellett kell ülnie az órán” – teszi hozzá.

A november 7-én tartott tanári demonstráción más érv is elhangzott a törvénymódosítás visszavonása mellett. Morovikné Fülöp Csilla, a budapesti Németh László Általános Iskola tanítója tapasztalatai szerint számos olyan osztályterem van, ahol a magas létszám miatt már ebben a tanévben is csak az egészségügyi szabályok megsértésével tudták leültetni a diákokat – vagyis túl kevés hely jut egy tanulóra. „A csoport- és osztályösszevonásokkal, a vitathatatlanul olcsóbb működéssel természetesen együtt jár a pedagógusok számának csökkentése is. Az iskolában ellátandó feladatok mennyisége azonban változatlan marad, így egy pedagógusra sokkal több feladat, nagyobb teher hárul. Ennek következtében a gyermekek tanuláshoz való joga sérül, mert nem tudja az iskola biztosítani a nekik járó minőségi oktatást” – magyarázta a pedagógus, aki úgy véli, a nagy létszámú osztályokban a korszerű tanítási módszerek alkalmazása is lehetetlenné válik, az óriási napközis csoportokban pedig jóformán csak a megőrzést tudják biztosítani az intézmények.

Osztálylétszám – Hollandiától Dél-Koreáig

Az osztálylétszám kérdése külföldön is heves vitákat váltott ki, igaz, az országok között nagyok a különbségek – már ami a tanulócsoportok átlagos nagyságát illeti. A legtöbben Törökországban, Japánban, Brazíliában, Chilében, Izraelben és Dél-Koreában járnak egy osztályba, a koreai iskolákban például 32,6 az átlaglétszám, ám előfordul negyvenfős vagy afeletti létszámú tanulócsoport is. Ennek ellenére az ázsiai ország nem küszködik komoly oktatási problémákkal, a tanulók a többi OECD-állam átlagánál rendre magasabb pontszámokat érnek el a PISA-felméréseken. Ahogy a japán diákok is, akiknek jelentős része, 8,2 százaléka tartozik matematikából a legjobban teljesítők közé.

A középmezőnybe tartozik Nagy Britannia, ahol átlagosan 25-26 diák tanul egy osztályban – az oktatási kormányzatot ennek ellenére rendszeresen heves támadások érik, ugyanis egyre több tehetős szülő választ gyermeke számára magániskolát, ahol csupán tizenkét-tizenhárom diák tanul egy csoportban. A szakpolitikusok már 1997 óta ígérik a létszámcsökkentést, a legnagyobb skót pedagógus szakszervezet, a Skót Oktatási Szövetség pedig 2008-ban ismét azt javasolta, hogy alap- és középfokon is húsz fő legyen az osztályok maximális létszáma, kezdeményezésük azonban egyelőre nem valósult meg.

Jóval kevesebben tanulnak egy osztályban a lengyel, dán, holland, izlandi, bolgár és luxemburgi iskolákban: ezekben az országokban átlagosan húsz diák alkot egy csoportot, ám gyakori az ennél jóval alacsonyabb létszám is, Lettországban akár nyolc fővel is elindítható egy osztály. Bulgáriában a maximális létszámot húzták meg a törvényalkotók, magyar szemmel nézve igencsak alacsonyan: huszonkettőnél egyik iskolatípusban sem lehet magasabb az osztálylétszám.

Kisebb osztály, hatékonyabb oktatás?

Arról egyébként megoszlanak a vélemények, hogy a kisebb osztálylétszám hatékonyabb oktatást eredményez-e. „A fejlett országokban jellemző mérettartományban a kutatások jelentős része nem mutatott ki hatást, míg az újabb, korszerűbb elemzési technikákat alkalmazó kutatások inkább a pozitív hatás mellett szólnak. De ha ki is mutatható egy statisztikailag szignifikáns összefüggés, a hatás akkor is csekély mértékű” – mondja Hermann Zoltán, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa, aki úgy véli, az oktatás eredményessége közvetlenül elsősorban a tanári munka minőségétől függ.

Az Európai Unió országai különböző módon szabályozzák az osztályok létszámát. Észtországban és Litvániában például csak a maximális, míg Görögországban csak a minimális osztálylétszámot határozza meg a közoktatási törvény. Lettországban és Szlovákiában azonban mind a minimális, mind a maximális létszámot be kell tartani.

Maximális osztálylétszám
Észtország: 36 fő
Szlovákia: 34 fő
Lettország: 34 fő
Litvánia: 24 fő
Bulgária: 22 fő

Minimális osztálylétszám
Lettország: 8 fő
Ausztria: 10 fő
Csehország: 10 fő
Olaszország: 10 fő
Románia: 10 fő
Lichtenstein: 12 fő
Görögország: 15 fő
Szlovákia: 15 fő
Bulgária: 16 fő
Luxemburg: 18 fő

„Az osztálylétszám csökkentése lehetőséget adhat a tanároknak arra, hogy más pedagógiai módszereket használjanak, mint a nagyobb osztályokban, például lehetőségük lenne arra, hogy egyenként foglalkozzanak a diákokkal. Ezzel a lehetőséggel azonban nem szükségképpen élnek a tanárok az osztálylétszámok csökkenésekor, feltehetően ez az egyik magyarázata annak, hogy ilyen gyenge összefüggést látunk a tanulói teljesítményekkel. Ha egy tanár a frontális tanításra, egész órán előadást tart, akkor lényegében mindegy, hogy ezt huszonöt vagy húsz diák hallgatja” – magyarázza a szakember.

Arra azonban több külföldi kutatás is rámutatott, hogy a hátrányos helyzetű diákok oktatásában jó eszköz lehet a tanulói csoportok létszámának csökkentése. Tenessee és Indiana államok afroamerikai iskolásainak olvasási, szövegértési képességei sokat javultak, miután az intézményekben csökkentették az osztálylétszámokat. Hasonló intézkedés hasonló eredményt hozott Wisconsin államban is, ahol ennek köszönhetően csökkent az afroamerikai és a fehér tanulók teljesítménye közötti különbség.

Hermann Zoltán szerint azonban a kisebb osztálylétszám önmagában nem garantálja a hátrányos helyzetű tanulók felzárkózását. „Általános szinten azt mondhatjuk, hogy a hátrányos helyzetű diákok – akik átlagosan kevésbé fejlett készségekkel lépnek be az iskolába – eredményes oktatása több iskolai ráfordítást igényel, egyebek mellett valószínűleg a tanár idejéből is többet, amit részben a kisebb osztálylétszám tehet lehetővé, noha önmagában nem garantálja ezt”.