A rendszerváltás óta folyamatosan süllyed a gépjárművezető-képzés színvonala. A trükkökkel operáló iskolák, a korrupció sok képzetlen, életveszélyes sofőrt enged a közutakra. A saját ellehetetlenülésük ellen protestáló oktatók továbbképző vizsgájukon minden kérdésre „A” választ nyomva próbálták felhívni a közvélemény figyelmét az eldurvuló helyzetre.

A rendszerváltás előtt a nagy állami vállalatoknál lehetett jogosítványt szerezni, ugyanazon feltételek mellett. Ez a felállás a kilencvenes években megváltozott. Autóvezetést oktató iskolák sora nőtt ki a földből. Sok profi önállósodott, de új próbálkozók is megjelentek a piacon, hiszen a szakma állandó, biztos munkalehetőséggel, kellemes megélhetéssel kecsegtetett. Az iskola egyre több lett, a tanuló - a fogyatkozó gyerekszám miatt - egyre kevesebb.

Az iskolák között megindult az árharc, hiszen a tanulók az árak alapján döntik el, hogy melyik cégnél kezdik meg tanulmányaikat. A szakemberek szerint manapság százharminc-százötvenezer forint körüli összegnél éri meg egy tanulót jogosítványhoz juttatni, de – döbbenetes módon – vannak olyan iskolák is, akik ennek kevesebb, mint a feléért (ötvennégy-ötvennyolcezer forint) kínálják szolgáltatásaikat.

Vajon miért éri meg az iskoláknak súlyos veszteségekért tanítani a vezetni vágyókat? „A trükkös iskolák nagyon ügyesen szereznek extra profitot” – mondja Török Lajos, iskolavezető, szakoktató. „A módszer a következő. Nagyon olcsón hirdetik meg a tanfolyamot, emiatt sokan jelentkeznek. Elvileg nem az elmélet hozná a nagy bevételt, ebben az esetben azonban nagy létszámmal lehet elindítani az elméleti képzést, az oktatónak viszont nem kell többet fizetni attól, hogy sokan hallgatják az előadásait. Közben a tisztességes árakkal dolgozó iskolák tönkremennek, az oktatók az utcára kerülnek. Ők - mivel nem tehetnek mást -, elmennek a trükkös iskolához dolgozni, ahol azt mondják nekik, hogy munka van elég, viszont a pénz kevés, oldd meg a dolgot! Húszezret levesznek mindenkitől elméletre, ez meghozza a profitot, a maradék harmincvalahányezret odaadják az oktatónak, aki egyből mínuszban van. Ma már a képzési szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek egyharmadát trükkös képzőszervnél foglalkoztatott, súlyosan kiszolgáltatott helyzetben lévő oktató tanítja - aki abban érdekelt, hogy a tanuló pótórákat vegyen - saját zsebre!”

Tanpálya nélkül nem lehet iskolát alapítani (a kép csak illusztráció)

A trükkös iskoláknál tanuló diák biztos lehet abban, hogy a vizsgán megbuktatják. A rossz nyelvek szerint a néhány megvesztegethető vizsgabiztos már nem a tanulóktól kapja a pénzét, hogy átsegítse őket a megmérettetésen, hanem az oktatótól, hogy mindenképpen buktasson. Ugyanis ha nem ez történik, súlyos anyagi veszteségek érik az oktatót. A benzin fogy, az autó amortizálódik, szüksége van a zsíros áron megszámított pótórákra.

Magyarországon jelenleg harminc óra után tekintik vizsgára bocsájthatónak a leendő sofőröket. Európában másként működnek az autós iskolák. Amellett, hogy igyekeznek minél több órát adni a kezdőknek, engedélyezik, hogy bizonyos óraszámot valamelyik rokonával, ismerősével is levezethessen a vizsgára induló. Így nem növekednek a költségei, viszont sokkal rutinosabban indul majd a vizsgára és a forgalomba. Európa nyugati felén gyakori, hogy kétszázötven-háromszáz óra után vizsgáznak a jogosítványvárományosok.

A Nemzeti Közlekedési Hatóság nehéz helyzetben van. A jogosítványai ugyanis azt engedik meg, hogy megállapítsa, megfelelő szakmai színvonalon dolgozik-e az iskola, és rendelkezik-e a szükséges szakembergárdával, autóállománnyal, tanpályával, tanteremmel? Az iskolák pénzügyi működését nem befolyásolhatja. Tehát teszi a dolgát. Folyamatosan egyeztet az érdekképviseletekkel és nemrégiben megszigorította a szakoktatói- és iskolavezetői továbbképzéseket is, amellyel nyilván azt kívánja elérni, hogy a kontárok kiszoruljanak a piacról.

Ezek a lépések – az oktatók szerint – nem oldják meg a problémát. Ezért a tiltakozásnak azt a formáját választották, hogy a szakoktatói továbbképzés vizsgáján valamennyi tesztkérdésre az „A” választ ikszelték be, hogy a rengeteg bukással felhívják a figyelmet a szakmában uralkodó áldatlan állapotokra. Érdekes, hogy bár a hatóság célja az, hogy a keményedő vizsgák hatására csak a legjobb, naprakész tudással rendelkező oktatók maradhassanak meg a piacon, a bukásnak semmilyen tiltó hatálya sincs. A bukott oktató a továbbiakban is gyakorolhatja „hivatását”.

A probléma megoldása nehéz perceket fog még okozni a Nemzeti Közlekedési Hatóság munkatársainak. A jelenlegi helyzet senkinek sem jó. Nem jó a tisztességesen működő autósiskoláknak, nem jó a jogosítványra vágyóknak, hiszen becsapják őket, és nem jó a közlekedőknek sem, hiszen felkészületlen, forgalomra éretlen úrvezetőkkel telnek meg az utak.